Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 78. szám

310 Nyilatkozni a kellene nyíltan, tartózkodás nélkül, hogy a törvényjavaslatokat komolyan kell megvitatni, arany mérlegre helyezni, mielőtt az ország törvénykönyvébe iktattatnak ; de ha egyszer törvénynyé váltak, rövid idő alatt, be sem várva a minden organikus fejlődésre szükséges időtartamot, azt hatályából kivetkeztetni, azon, mint a változó idényhez képest a/, öltönyön, változtatni nem lehet, vagy helyesebben mondva, nem szabad, legalább az állam legmagasabb érdekei kockáztatása nálkül nem szabad. (Zajos éljenzés) Ha a' jogászgyülés ekként egyrészről felvilágositólag, buzditólag, serkentőleg, másrészről óvólag, intőleg. sőt tiltakozólag teljesiti magasabb feladatát; ha a kormány és a törvényhozás az összhangzó nyilatkozat nyomása alatt rendes mederbe tereli a codificatio művét és azt tervszerűen és átgondoltan terjeszti a törvényhozás faetorai elé; ha a jogszolgáltatás munkás tényezői, a függetlenségükben ezentúl talán jobban megóvott birák és a talán még tágítandó autonóm körben mozgó ügyvédek, nem ellenséges táborként fognak egymás ellenében állani (Élénk helyeslés), hanem vállvetett összhangzó közreműködésükben igyekeznek első vonalban a gyurs, másod sorban az aránylag olcsóbb — minden esetre pedig a helyes jogszolgáltatás eszméjének megvalósitására (Ugy van!]: akkor gyórülui fog az elégületlenek száma, és a népben kétség kivül azon meggyőződés ver gyökeret, miszerint valamint a közjog terén a hatalomnak, ugy a magánviszonyok körében a biztonság érzetén alapuló jólétnek legtisztább s legbiztosabb kútforrása: a jog (Élénk éljenzés. Hosszan tartó taps.) Jogeset. A földbirtokos bizonyos közös használatra szolgált utat megszerzett lelteikéhez csatolván, s helyette nj utat hasítván ki, ennek használatától csali azon esetben lenne elzárható, ha igazoltatnék, mikép akkor, midőn a régi utal telkéhei csatolta, a helyébe kihasított uj ut használatáról lemondatt. Bethlenfalvi Imre s érdektársai — Montsko Ferencz e. Bethlenfalva községében, a beltelken egy g y a 1 o g- és szekér út, valamint ezen út melletti kútnak használatába való v i s s z a h el y e z é s iránt 1875. aprilban a lőcsei tszék előtt pert indított, és miután a Gurián az alsó bir. ítéletek feloldattak s a pót tárgyalás megtartatott — ujabban a tszék 1878. nov. 23. — 900. sz. a. Ítéletet hozott, melylyel felpereseket keresetükkel elutasította s 79 írt 85 kr. perköltségben marasztalta; „mert a térrajzon (P) sem a per tárgyát képező út, sem a felperesek és Záborszky István között létesült csere előtti út kijelölve nincs. E szerint a per kérdés eldöntésére irányt adó bizonyítékul nem szolgálhat. „Ezen térrajzra állapított azon felperesi állítás, hogy a felperesek tulajdonát képező 22 hr. sz. belteiekbe a felperesileg megvásárolt, s az ^4. alatti térrajzon b c d-vel jelölt belsőségek s azokkal együtt a peres út és a kút befoglalva s a 22 hr. sz. fekvö'séghez tartozónak felvéve vau — megczáfoltatott a keresetlevélben ismételve s körülményesen előadott azon állítással, hogy t. i. a régi út, mely az A. alattin b/t c/2 van jelölve, egész 1860. évig fennállott, s csak 1860-ban a Goldberger (Bethlenfalvi) Gusztáv és Záborszky István, mint az A. alattin c-vel jegyzett beltelek tulajdonosa közt létrejött megállapodás szerint, helyeztetett át a per tárgyátképező b/i c/,-vel jelölt helyre, — a P. alatti vázlat rajzon olvasható hitelesítési záradó\nak összehasonlítása által, melyszerintahelyszinelési vázlatrajz 1858-ban készült. Nem lehetett tehát 1858-ban a 22 hr. sz. fekvőségbe azon utat felvenni, a mely felperesek szerint csak 1860-ban készült. A P. alatti térrajzot a perkérdés eldöntésére irányadónak azért sem lehetett elfogadni, mert az a periratok s tanúvallomások által igazolt természetbeni idomával s elhelyezésével a kérdéses belteleknek, meg nem egyezik. (Folyt, köv.) Váltójogi esetek. Az 1876 :31. tczikk, mely a közhivatalnokok fizetésének le nem foglalhat ásóról szól, ~ a hivatalnok halála után alkalmazást nem nyerhet; Az örökhagyónak, és ennek jogán, az örökösöknek, az örökhagyó hátralékos fizetése iránt az állam elleni követelésük, a hagyaték cselekvő állagához számítandó. Tabák Sulem — Rétai Anna H. Zsigmond elhunyt állami tisztviselő özvegye, — úgyis mint kiskorú gyermekei gyámja, — ugy H. Zsigmond több örököse ellen 57 frt váltótartozás iránta mszigeti tszék előtt pert indított, melyben a kifogások feletti tárgyalás után — a tszék 1879. decz. 7. — 9385. sz. a. alpereseket mint a váltó elfogadó H. Zsigmond örököseit, a kereseti öszegben, s járulékaiban elmarasztalta; „mert alperesek azon kifogását, hogy a váltóadós után mit sem örököltek, a kihallgatott kifogástalan tanuk megczáfolták. Ugyanis. „1. Félla s Medveczky tanuk szerint néhai H. Zsigmond tiszti biztositéka s kamatja fejében 1878. július 22-én 410 frt 16 krt vett fel az adóhivatalnál. Mivel pedig alperesek azt állítják, hogy H. Zsigmond több rendbeli váltótartozását halála előtt 3—4 hóval kiegyenlítette : önként következik, hogy a tartozások kiegyenlítése után, halála előtt 46 nappal az örökhagyó á'tal felvett ezen összegnek jelentékeny részét alperesek örökölték. „2. Csoloz J. szerint örökhagyó 1878. júliusban egy tehenet vett, 42 frton, s az halála után is meg volt a házánál. 3. Szemgiszer s Bauczer tanuk vallomásából kiderül, mikép örökhagyónak 8 —10 darab tajtpipája volt, melj^ek Steingiszer szerint 80 — 90 frtotértek. Volt arany órája s láncza is; melyekért Danczer szerint 290 frtot ígértek s volt még téli bundája, néhány arany gyűrűje s más ruhái, melyek leltárba fel nem vétettek. „4. Steingiszer és Perl azt is valják, hogy az örökhagyó 300 frtot kölcsönözött Urányi Antalnak s ezen kölcsön jelenleg is fennáll. „Mivel pedig ezen H. Zsigmond után maradt ingóságok a kereset értékét túlhaladják — alperesek mint örökösei elmarasztalandók stb. voltak. Akir. tábla 1879. márcdus 27. — 223. sz. a. a semmiségi panaszt elvetette azonban felperest keresetével elutasította; „a semm. pauasz elvettetett; mert azon alp. kifogás, hogy kivülök más örökösök is vannak, s így azok beidézése nélkül alperesek magokban el nem marasztalhatók; ugy azs hogy Urányinak tanukénti kihallgatása szükséges-e vagy sem — a per érdemére tartozik — végre, mert annak tisztába hozatala, hogy alperesekre szállott-e örökség — miután azt alperesek tagadásba vették — a fizetési kötelezettség megállapithatása tekintetéből volt