Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 72. szám

286 „tekintve, hogy az ily jogszerű tulajdonost a birtok- \ jog is törvény szerint megilleti, —alpere9 pedig azt, hogy a kereseti ingatlanokat birtokában tartja — beismerte; „tekintve, hogy alperes a kereseti ingatlanokhoz, vélt erősebb j >gát, nem a mostani tulajdonos felperestől, hanem még ennek jogelődjétől származtatja: ily körülmények közt pedig alperesileg vitatott tulajdon szerzés birálatába bocsátkozni — megfelelő viszonkereset hiányában ezúton nem is lehet; „tekintve továbbá, hogy az ingatlan telekk. korlátlan tulajdonosát, annak nemcsak állaga, de miaden tartozékai is jogszerűen megilletik, — alperes beruházásai raégtéritésére tehát felperes törvényszerüleg nem is kötelezhető; végre ,tekintve, hogy a K. alatti intvény nem is &z egész birtokrész, hanemcsak annak fele része átengedésére s akkor intéztetett, midőn még a tulajdonjog felperes s volt tulajdonos társai részére nyilvánkönyvileg bekebelezve nem is volt, — az pedig, hogy a bekebelezés megtörténte után alperes erről akár értesitetett, akár pedig a kibocsátásra felperes részéről félsz Vitatott volna, — nem igazoltatott: „ezen okoknál fogva az e. b. ítéletet, ugy a birtok kibocsátása, mint a többi mindkét fél áltál neheztelt pontjaiban — helybenhagyni kellett. Alegf. ítélőszék következőleg itélt: „Tekintve, miszerint mindaddig, mig valaki a telekjkönyvbe tulajdonosként vezettetik, — ellene harmadik személyek — tekintet nélkül arra: történt-e nyilvánköny vön kivüHleg tulajdonjog átruházás,— még az esetben is, ha ezen jogügyletről tudomással birnak, további nyilvánköny vi jogokat jóhiszemüleg szerezhetnek ; ennélfogva még magában véve azon körülmény, hogy felperesnek tudomása volt arról, miszerint a kereseti birtokrészietet alperes előbb felperes jogelődeitől megszerezte, a jelen szerzést ez esetben már azért is roszhiszemüvé nem teszi, mivel alperes maga is beismerte, hogy a kérdéses részletre nézve kérelmezett tulajdonjogi bekebelezés iránti kérelmével jogérvenyesen elutaztatott; ugy — „tekintve, hogy alperes a szóbanlevő építkezéseket, s egyéb beruházásokat nem sajátján, nem is a fe'peres akaratával, sót ennek tiltakozása ellenére eszközölte, — és igy azok értékének megtérítését — felperestől mint az ingatlan tulajdonosától követelni joga nem lehetvén: „a kir. tábla ítélete, f^lperesileg nem felebbezett részében érintetlenül, — alperes által felebbezett részében pedig, ezen s az abban felhő .ott indokoknál fogva hhagyatik." (1879. aug. 26. — 8144. sz. a.) Váltójogi esetek. Habár a felebbezés és semm. panasz egy vállóügyi beadványba foglaltatik, de ha tüzelésen megjelöltetnek azon körülmények, melyekre utóbbi perorvoslal fektettetik; és miután a Váltó Eljárás szabályai szerint a felebbvileli bíróságnak mindenik perorvoslat felett külön határozatot kelt hozni: a felső bíróság semmiséget követ el, ha a semm. panaszt egészen mellőzvén, csak a felebbezés felett határozott. Weiszbach Mór — Kolozsvári Bogdánfy János s társai e. 1480 frt váltótartozás iránt 1878. aug. hóban a kolozsvári tsz ék, mint v á 11 ó b i r óság előtt keresetet támasztott, melyre beadott k fogások folytán tartott tárgyalás befejeztével a tszék 1878. nov. 5. — 1H80. sz. a. ítélettel felperesnek egyik alperes irányában keresetétől való elt állását tudomásul vévén — a másik kettőt kifogásaikkal elutasította s őket mint váltókibocsátót s váltó kezest a kereseti összeg stb. fizetésére kötelezte; ,,mert felperes Nagy Mihály elfogadó irányában keresetétói a tárgyalás rendén elálván, az tudomásul veendő s mint pervesztes költségekben marasztalandó. ,. Váltó kibocsátó Bogdánfi J. ós a kezes Vass Károly tagadásba vették a váltó aláírását, — azonban annak igazolására, felperesileg felajánlott főesküt el ne m fogadván, — valamint Bjgdánfi J. a felajáulott főesküt arra: hogy a forgatmányos alá nam irta s a váltót tovább nem adta, — szintén el nem fogadván, — e/.en aláírások valóknak tekintendők. „A. váltó valódisága megállapitatván, mindkét alperes azon kifogása, hogy az elfogadó csak 1000 forintot vett fedezetül — elenyészik, mert nemcsak hogy a vál'óaláirás folytán az abban kitett összeg megfizetésére kötelesek, hanem ezen kifogás felperessel mint jóhiszemű harmadik személlyel szemben — nem is érvényesíthető. — Elesik alperesek azon kifogása is : hogy váltó nyilatkozataikat egy nem törvényes kellékü váltóra jegyezték; mivel habár az eredeti váltónak az óvássali összehasonlításából kétségtelenül kitűnik, hogy a váltón eredetileg az intézvényes megnevezve nem volt, — miután a törvény szelleme szerint az eredetileg hiányzott kelléket később pótolni lehet, — ha az utólagozás nem szerződés ellenes ; — már pedig azt alperesek nem is állították; mivel ugyanis arró', ki váltólevelet ír alá, jogosan feltehető, hogy törvényes tigyletba kívánt bocsátkozni, — nem le* het tehát ellenére, ha az ügylet a kellék utólagozása által, teljességre emeltetik. ,,Kem érdemel birói figyelmet Bogdánfi J. azon kifogása sem, hogy az óvatolásrói nem értesitetett, mert nemcsak lakhelyét nem nevezte meg a forgatmányozáskor, — de a saját rendeletre szóló váltó hibocsátója értesitésre igényt nem tarthat, ha a váltót üres hátirattal adta tovább; már pedig a kereseti, saját rendeletre szóló váltót Bogdánfi kibocsátó üres hátirattal adta tovább." stb. stb. Felperes — ugy nevezett két alperes felébb ezé ssel és semm. panaszszal éltek. A marosvásárhelyi kir. t át) l a f. év raárczius 18. — 178. sz. a. indokaiból az első bír. Ítéletet hhagyta annyivalinkább: „mert alperesek azon hifogása, hogy a váltón eredet'leg a rendelvényes kijelölve nem volt, a Váltó törv. 93. §. értelmében csak akkor vétethetnék figyelembe, ha alperesek bizonyították volna, hogy az utólagos kitöltés, a létrejött megállapodás ellenére történt, — ezt azonban nem bizonyították; sőt tekintve a'.t, hogy a váltó felperesnek épen egyik alperes Bogdánfi János forgatmánya útján jutott birtokába, — s hogy ez igy történt, a felajánlott eskünek, alperes által el nem fogadása folytán perrendszerüleg bizonyítottnak tekintendő; ennélfogva igazoltnak találtatott a kitöltésnek megállapodás szerinti eszközlése, — miután Bogdánfi a váltót csakis akkor forgatmányozhatta, hogyha az saját rendeletre szólónak ismertetettel általa. „Ez okból alperesek azon kifogása, hogy a váltó utólag töltetett ki,— nem vétethetett tekintetbe. — Ezen nem változtathatott azon körülmény, hogy a váltón óvatolás alkalmával még nem volt kitüntetve az, hogy „nekem vagy rendeletemre" — hanem csak annyi állott, hogy ,r e n d e 1 e t re4; — mert V. törv. 93. §-sza e tekintetben különbséget nem tesz, s csak a/.t kívánja meg,