Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 72. szám

287 hogy a beperelt váltó kitöltve legyen; s ha kitöltve van, •ezzel szemben azok ellenében, kik a kitöltásben részt vettek, azon kifogásnak, hogy utólagosan töltötték ki,— csak akkor ád helyet, ha a szerződés ellenes kitöltés igazoltatik. Alperes semm. panasza s felebbezése folytán — Alegf. ítélőszék következő végzést hozott: „A semm. panasznak helyadatik, a kir. tábla ítélete megsemmisitetik. (Váltó Elj. 44. §. c. p.) „mert alperesek az első bir. Ítélet ellen egy beadványban felebbezést és semm. panaszt vetettek közbe, — mindazonáltal tüzetesen megjelölvén azokat a körülményeket, melyekre a semm. panaszt állapították; és ekkép megfelelvén a Váltó Elj. 41. §-ban előirt szabálynak; — „ A Váltó Eljárásnak a felebbvitelről szóló fejezete határozottan megkülönbözteti a felebbezést és semm. panaszt, mint a felebbvitel két nemét, illetőleg külön jogorvoslatot ; miből következik, de az emiitett fejezet rendeleteibői is kétségtelenül kitűnik az, hogy felebbviteli bíróság előtt mindenik külön határozat tárgyát képezi, még pedig a dolog természeténél fogva oly formán, hogy a semm. panasz felettti határozatnak meg kell elózni a felebbezés feletti határozatot. „A kir. tábla azonban csak a felebbezés felett határozott és a semm. panaszt egészen mellőzte; ekképen lényeges eljárási szabályt figyelmen kívül hagyott; és igy a Vá'tó Eljárás 44. §-nak c. pontjában jelzett semmiséget követett el." (1879. sept. 9. — 480. sz. a.) Az ipar s kereskedelmi kamarák nem tartoznak azon hatóságok közé, melyeknek hivatalnokul, fizetésük eyész összegének le nem foglalhatásara nézve, a törvény által kedvezményben részesitetnek. Bartalis Lajos ügyvéd — Benedek Lajos s érdektársai e. 60 J frt váltó tartozás megítélt összegóig végrehajtás elrendelését kérelmezte. A kolozsvári tszék mint váltó bíróság f. év május 13. — 5051. sz. végzésével annak helytadott s azt alperesek ingóságaira s különösen Benedek Lojosnak mint -a kolozsvári keresk. kamaránál hivatalnoknak fizetésére is elrendelte. Nevezett alperes utóbbi tekintetben semm. panaszt adott be. A Semmitószék azt elvetette; „mert az 1876:31. tczikkben felsorolt hatóságok között, az ipar- és kereskedelmi k a mar a felvéve nem levén, — ennek hivatalnokai és tisztviselői sem élvezhetik azon kedvezményt, mely az azon törvényben elősorolt hatóságok hivatalnokainak nyujtatik azáltal, hogy fizetéseiknek legfeljebb egyharmada és ez is csak akkor vehető végrehajtás alá, ha fizetésük a törvényben kijélölt illetékeikkel együtt 600 frtot meghalad, és ha a végrehajtást szenvedő részére évi 600 frt a foglalás után is feumarad." (1879. sept. 2. — 12934. sz. a.) Miután a Váltó eljárás szabályaiban foglalt ,váltó per, kitétel alatt csak a tulajdonképeni váltóperek értendők: az említett szabályok azon rendelkezése: miszerint váltó perekben föesküveli bizonyításnak, — felperes ellenzése esetében, — helye nincsen^ nem alkalmazható azon perekre, melyek váltó ügyekből kifolyó ügyvédi dijak megítélése iráni indit álnak. Czégeli Perenoz ügyvéd — Wein Dániel «e. 22 frt 65 kr. üg}'védi dij s költség iránt a debreczeni tszék mint váltó bíróság előtt 1878. novemberbén váltó keresettel pert indított — melyben a tszék 1878. decz. 27. — 16386. sz. a. Ítélettel alperest a keresetben elmarasztalta, ha felperes főesküt tesz arra: hogy a jelen per tárgyát képező ügyvédi dij s költség törlesztésére, alperestől sem 16 frtot, sem egy krajczárt fel nem vett/* stb. ha azt le nem tenné — alperest csak 6 frt 65 kr. s kamatai fizetésére kötelezte. „mert: „Alperes illetőségi kifogása, a Váltó Elj. 5. §. 0. pontja értelmében mellőzendő; azon ellenvetése pedig, hogy a kereset jogczime helytelen, azért volt elvetendő, mivel egy régibb törvény uralma alatt tett alaki jogcselekmény hatályát, valamely ujabb törvény átalánosságban meg nem változtathatja, habár hason jogcselekményre nézve, a régitői eltérő intézkedést tartalmaz is ; és igy az 1840:15. tc^ikk értelmében hozott Uso és2-od bírósági Ítéletek, az idézett törvény II. R. 226. §. 6zeriat csupán váltókeresetekre levén, a követelt 16 frt ügyvédi dijak tekintetében alkalmazhatók; felperes, daczára az 1874:31. tczikk 58. §. előnyösebb tartalmának — jelen pert helyesen indította. Tekintve, azonban, hogy az ügy érdemére nézve alperes tagadta, m szerint a 16 frt díjjal még tartozásban volna, — a per kimenetele ez irányban,' az eskü letételétói volt függővé teendő. Mindkét fel fel ebbe z ett. A kir. tábla f. óv april 17. — 7 55. sz. a. az első bir. ítéletet a 6 frt 65 kr. feltétlen megítélésére nézve hhagyta, — egyebekben pedig megváltoztatta, s alperest feltétlenül kötelezte a 16 frt dij s ennek kamatai, ugy lő frt 40 kr. perköltség megfizetésére ; „mert azon körülmény, hogy felperes jelen keresetét rendes váltó keresetnek nevezte, annak elutasítására törvényes alapul nem szolgálhat. — A 16 frt munkadíj A, B. szerint csak megállapítva levén, annak megitélése iránti kereset a Váltó Eljárás 5. §. 5. p. szerint belyesen lett beadva. „Alperes azon állítása, hogy az 1—4. pontok alatti költségek már az A. szerint mggállapitott 10 frtban beafoglaltatnak, — megezáfoltatik az A. alatti ítélettel, melyszerint a megállapított 10 frt, határozottan ,m unkád Íjnak' mondatik. „Alperesnek a felebbezésre vonatkozó előadása, szemben a felperes részére kiállított ügy véli megbízással, mely által felperes, az á'tala szükségesnek talált jogorvoslat használatara is feljogositatott,— birói figyelembe nem vehető. „Alperes azon állítását, hogy a munkadijképen követelt 16 frtot felperesnek már kifizette, — tekintve, hogy az ezirányban felperesnek kínált főeskü ennek ellenzése miatt, a Váltó Elj. 29. §. szerint meg nem Ítélhető — felperes tagadása ellenében be nem bizonyította. „Minden jogos követelés után, a kereset beadásától törvényes 6°/0 kamat is követelhető." A legf. ítélőszék a kir. tábla ítéletét a 6 frt 65 kr. összeg megítélésére nézve érintetlenül hagyta — a 16 frt összegre vonatkozó s neheztelt részében pedig megváltoztatta s e tekintetben az első bir. ítéletet hagytakelyben. Indokok: „Alperes határozottan azt állította,hogy a kérdéses lö frt összeget már évek előtt megfizette felperesnek, s tagadás esetére felperest főesküvel kínálta meg; felperes ellenbeu alperesnek e részbeni állítását tagadván, azt hozta fel, hogy jelen perben a Váltó Eljárási renl. 29. §. szerint főeskünek — ellenzése folytán — 72*