Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 70. szám

278 lag keresetét, a megszűnt haszon iránti jogának külön i perútra való fentartásával, — maga elejtette. Végül a 166 frt nőhozomány sem volt megítélhető, mert a hagyatéki iratok ezerint felperes a hagyatéki tárgyalásnál az örökhagyó végintézkedését feutartás nélkül elfogadta: abban pedig a nöi hozománynak az örökösök általi kifizetése rendelve nincs. Az 1875. évi b >rtermé«t 8 a zab s dohány termés kereseti '/3 részét illetőleg, felperes ebbeli joga a végrendeletben határozottan meg van állapítva, a mennyiben csakis a bortermelésnéli intézkedésnél előforduló ezen kitétel: „idei bortermés" alatt nem a végrendelet keltének, hanem az örökhagyó elhunytának évéből való termést kell érteni. ,, Minthogy azonban erre nézve felperes más bizonyíték hiányában főcsküvel kínálta meg alperest « ez azt elfogad t i — e részben a p r kimenetelét annak le vagy le nem tevésétől stb. stb. kellett függővé tenni. A kir. tábla az e. bír. Ítéletet az >n felebbezett részében, melysz rint felperes a Vancsákféle telkeni rongálatok kártérítése iránt keresetével elutasitatott s a perköltségek megszüntettek — helyb-hagyta ; többiben felperest elutasító részeire nézve megváltoztatta, s alperest kötelezte : hogy a pócspetri l/t telket életfogytalani haszonélvezetre felperesnek átengelje — és a végrendeletilég hagyományozott activ követelés fejében 280 frtot s 1878. márcí. 26-tóli kamatját — ugy női hozományul 166 frtot 1877. márcz. 23-tóli kamatjával fizesse ki — köv. indokolással; „A Vancsákféle rongá'ásra nézve, mely az istáló elpusztítása által okoztatott — hhagyatott; mert ezen igényei érvényesítését maga felperes válaszában külön perre tartotta fenn; a fák kiirtása tekintetéből pedig csak annyiban lenne kereseti joga, mennyiben azáltal haszonélvezeti joga csorbulást szentedé — erre azonban keresetét nem irányo ta. „E lenbev megváltoztatandó volt: mert habár a pócspetri telek nem az örökhagyó, hanem perben nem álló 3-ik személyek tulajdonát képezi: dü e perben nem a tulajdonjog, hanem csak a haszonéi vezet forog kérdésben,— abból pedig, hogy a haszonélvezet akár egyik, akár másik felet illeti, a telekk. tulajdonosra mi joghátrány sem ered, — s igy annak mint perben nem álló 3-ik személynek joga e részben érintve nem levén, csakis az a döntő kérdés: váljon a felek mellyikének van a haszonélvezethez erósebb joga? Erre nézve pedig felperes joga örökhagyó végrendeletén alapulván, — miután 1. r. alperes beismerte, hogy tényleges birtokban van, éá'pedig mint attya örököse: a haszonélvezet az erre erősebb joggal bíró felperesuek Ítéltetett meg. ,2. Örökhagyó kintlevő követeléseiből 300 forintot hagyott — mi ellen 1. r. alperes azt hozta fel, hogy azt felperes attya adósaitól már beszedje. Ámde a perben előadottak és Mendler, Plaichner adósok vallomása szerint ok nem az örökhagyó, hanem felperes adósai voltak s mint ilyenek fizettek annak 280 frtot — ez tehát a hagyományozott összegbe nem számitható — hanemcsak a Misics Mtol beszedett 20 frt képezheti e c/imen a beszámítás tárgyát. A többi 280 frtban alp. elmarasztalandók, miután nem tagadták, hogy attyoknak activ követelései voltak, s ho^y azokat behajtották. „3. Végre tekintve, hogy felperes azon állítását, mikép neki 166 frt hozománya volt s az örökhagyó javaiba beruháztatott, védekezett 1. r. alperes nem tagadta, hanem kifogásaiban csak arra szorítkozott, hogy miután felperes a végrendelet alapjára állott: a törvény útján is, — illetve két czimen örökséget nem követelhet — E kifogás azonban figyelembe nem vahető ; mert a h'»zonáágynak csak haszonélvezete illeti a f írjét, s a tulajdonjog, a nőé marad ; s igy midőn annak kiadatását követeli, nem férje utáni Örökséget, hanem tulajdonának visszaadását követeli, m íyre az eddigi haszonélvezőjoga, annak halála által megszűnt; s igy ebbeli keresetének a fcrje utáni öröklési igénnyel s igy annak czimévei semmi közös jogalapja sem levén — alpereseket a hozomány » p-rkezdésiőli kamatai kiadá>ár,t kötelezni kellett." Alegf. ítélőszék következőleg iré't; „A kir. tá|)la Ítélete a: elutasított kártérítési követelére vonatkozó, felperesileg nem felebbezett rés iében érintetlenül — az 1. r. alperes által felebbezett egyéb részeiben ped g indokaiból hhagyatik — annyival inkább; „mert az L' s M. alatti adóslevelekben foglalt összegeket felperes a D. a. végrendelet kelte, — sőt részbenaz örökhagyó halála után kölcsönzi ki saját lüve alatt ; de Örökhagyó id. Soltész Jó/.sef a 300 frtot a végrendelete keltekor, általa már kikölcsönözve volt pénzekb'íl hagyományozta felperesek, és pedig végrendelete í. a. pontjában ugy, hogy az magát a tokét is elhasználhassa ; „mert felperes a C. a. osztá'yos egyességben nem mondott le tulajdonjogáról a hozományára nézve, — és az örökhagyó sem kötötte kérdéses végrendeleti.-hagyományát azon. feltételhez, hogy alperes mondjon le hozománya köyetelhetéséről." (18(9. jalius 30. — 6 )75.sz.a.) Bűnvádi jogeset. Nem ügyvédi megbízásból keletkezett bűnvádi panaszok. (Vége). A legf. I té 1 ő s zé k következőleg ítélt: „Az alsó bir. Ítéleteknek a 143 frt zálogtárgyak eltulajdonítása általi csalás s Bálint tiozália féle sikkasztás iránt intézkedő részei felebbezés tárgyait nem képezvén — „a kir. tábla ítélete azon részében, melyszeri n-t vádlott az 1-ső ítélet I. alatti Miklós J. s András L. elleni 175 frt követelés elsajátítása — a II. a. 7015 frt 83 kr, követelések átruházása s a V'L-a. 1200 frt nyugta kieszközlése által elkövetettek állított csalás terhe alól fölmentetett s károsok polgári perútra utasitattak .-— helybe nhngyatik; 1 • „pgyebekben mindkét alsó Ítélet megváltóztatik s vádlott a [II. a. 1855 frt értékű úrbéri kötvények-saját nevér-i kiutal tatása és eltu'ajdo mása — a IV. a. ingatlanoknak vádlott részére történt ajándékozásáról s egyezménynek czimzett életjáradéki szerződésről 1876. aprjl 27. kelt 2 db magán okirat készítése s azoknak telekké bekeblezés végett történt beadása, — valamint az V. a. hat évi járadék lefizetéséről szóló 1876. april 27. kelt .elismerés' czirnii nyugta; — s végül VII. a. 1184 forint kölcsönvételről i 876. jun. 13. kelt irat kés/.ittetése által elkövetettnek állított csalás vádja — szóval az összes vádpontok s azok következményeinek terhe alól — bizonyítékok elégtelensége miatt felmentetik. — Károsok magánjogi igényeikkel e részben is polgári perútra utasitatnak — a bünj dekül bemutatott okiratok érvénye vagy érvénytelenségének kérdése jelen ítélet által nem érintetvén — Indokok: Az első bir. Ítéletben I.—VII. sz. a. emiitett magán okiratok, keletkezésük ideje s körülményeire nézve 3. csoportba sorozhatók. Egyikbe tartozónak az