Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 70. szám

Budapest, 1879. kedd, sept. 23. 70. szám. Huszonegyedik évfolyam. Tartalom : Jogesetek: Nőhozomány. — Kánya bűnvádi esete. — Semmitöszéki döntvények. — Rendeletek. A jnliog-sep< emberi elofiz. időszak e napokban lejárván, — tisztelettel felkérjük előfizetőinket, szíveskedjenek az előfizetés megújítása iránt mielőbb intézkedni. — Hagy köszönettel v ennők, ha lapunk támogatói hatás- és ismeretségi körükben előfizetőink szaporítására közreműködnének, — Az év elejéről még teljes példá nyokkal szolgálhatunk. — Az előfizetési dij ezentúl is évnegyedre 2 frt, fél évre 4 írt, egész évre § forint. Jogeset. Az özvegységre jutott nő elhalt férje örököseivel kötött osztályos egyességben hozvmányi tulajdonjogáról nem mondván le, — de férje sem kötvén végrendeletében azon lemondáshoz a neje részéte tett hagyományt, — az neki törvényszerűiig megítélendő. Özv. idősb Soltész Józsefné szül. Reba Mária most férj. Rétli Mihály né — Soltész György és Soltész Borbáláé, örökösödés s hozomány iránt 1877 Biárczius a nyíregyházi tszéknél pert indított, mely tanú kihallgatással befejeztetvén — a tsz ék 1878. sept. 6. — 5329. FZ. a. a pócspetri telekjben foglalt 705 • öl szőlő tulajdonjogát férje Soltész József utáni öröködési jogezimén megítélte; kötelezte alpereseket az 1 hold füve*kertet életfogytiglani használatra átadni, telekk. bej<gyzés mellett — hasonlóan rgy -méhkas, sertésól s két sertés értéket összesen 50 ÍYtot fizetni felperesnek, az ezáltal leteendő főeskü feltétele alatt. „Ellenben felperest a pócspetri J/4 kül-s beltelek életfogytiglani haszonélvezete — 300 frt készpénz kiszolgáltatása, — fák kivágása s istáló elbordása által okozott 75 frt kár megtérítése — a 166 frt nŐbozomány megfizetése iránti keresetével feltétlenül elutasította, — 8 hordó bor, stb. stb. termények tekintetéből pedig az l.r.alperes által leteendő főeskü esetére,—a perköltséget minden esetben kölcsönösen megszüntetvén — következő indokolással: „A 2-od r. alperes meg nem jelentvén 1-ső r. alperes védelméhez csatlakozottnak tekintendő. „1-ső r. alperes az Ő s 2. r. alperes attya id. Soltész József osztálylevele (C) s végrendelete (Z>) valódiságát be ismeri, s azokból kitűnik, hogy nevezett Örökhagyó a dócspetri szőlőjét tulajdonjoggal s 1 holdat a füve? kertből, melyet unokája Soltész János részére vásárolt életfogytiglani haszonélvezettel feleségének — a felperesnek hagyta — miért ezeket megítélni kellett annál isiukább, mert alperes elleníratában felperes ebbeli jogait nyíltan elismerte s ezzel szemben viszonválas/bani azon kifogása, hogy felperesnŐ isméti férjhez menetele folytán az időleges használatra hagyott ingatlant nem igényelheti, mint különben is örökhagyó intézkedéseível nem támogatottat s alarnélkülit figyelembe venni nem lehetett, — másrészt alperes anLak igazolására, he>gy felperes a kérdéses ingatlanokat már tényleg birja, — felhívott tanúi számára kérdőpontokat nem mellékelvén — azt elrendelni nem lehetett. „A végrendeletben felperesnek hagyományozott méhkas, 2 sertés, s ól nem kifogásolt értéke feltételesen volt odaítélendő, mert más bizonyíték hiányában azzal kínálta meg alperes a felperesnöt azon íelperesileg tagadott körülmények kimutatására, hogy felperes azokat részint eladta, részint azokra nézve kiegyezett. „A mi a többi követelést illeti az l/i kül- s beltelek haszonélvezete s tényleges átadatása megítélhető nem volt;; mert jóllehet alperesnek a felperes ujabbi férjezéséből merített kifogását, ezen az örökhagyó által intézkedéseiből tisztán kitünőleg felperesnek nem özvegysége idejére, hanem életfogytiglani haszonélvezetül hagyott ingatlanokra nézve Sem lehetne figyelembe venni: a kérdéses ingatlan felperes beismerése s a telekkönyv szerint Vancsak örökösök — tehát perben nem álló 3-ik személyek nevén áll, és felperes arra nézve, hogy e jogszerű birtok a ne\ükre bekebelezett tulajdonjog daczára, ezen örökösöket már nem illeti, alperesek el nem fogadható beismerésén kivül, mi bizonyitékkal sem rendelkezik : ennélfogva ezen haszonélvezeti jog felett felp. javára e perben ha ározni nem lehetett. „Örökhagyó cselekvő követ léseiből 300frtot hagyott felj eresnek — ennek követelése e. aíp. azt hozza fe!; hogy azt felperes az adósoktól már behajtotta. Miután pedig e/.en kifogás részint egyik adós Misik Mária azon hit alatti valh-máfával, hogy 20 fit tartozását felperesnőnek fizette vissza, — részint azon körülmény által támo* ga tátik, hegy a leltárban felperes volt adósai Meiner F. és Mendler A. vannak fejenként 140 összesen 280 írttal örökhagyó adósaiként kitüntetve, a nélkül, hogy felperes fentebbi kifogás ellenében igazolta volna, hogy nevezettek azzal nemcsak neki, hanem az örökhagyónak is adósai voltak, — más szóval azt, hogy valóban az általa behajtott kintlevő követeléseken kivül léteztek még olyanok, mely<kből a részére különben is csak a kamatok igényelheiésével hrgyományozott összeg kifizethető. Ezen igazoláB hiányában a kereseti 300 frt meg nem Ítéltethetett. A Vancsák féle beltelkeni élőfák kivágatása s az istáló elbordása miatti kárpótlás, felperesileg követelt mérvben, ót még akkor sem illethetné, ha az ebbeli jog fentebb kifejtett okokból nem a Vancsák örökösöket mi. t telekk. tulajdonosokat tlletné; mert a részére hagyományozott haszonélvezeti jcgnál fogva, nem a kivágott fák s elhordott istáló teljes értékét, hanem legfeljebb azok nem használhatta, miatt, a kimutatandó megszűnt hasznot igényelheti, — a minthogv az istálóra nézve válasziraté 70