Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 67. szám

266 hozttsumk iránya, — mély köztudomás szerint teljességgel nem rokonszenvez az ügyvédi karral s hivatással — vagy ar bíróság nimbusához ragadt előítéletek, —vagy megrögzött aviticus szokásaink: tény, mikép e téren, az ügyvédségre súlyosan nehezedő különbségek forognak fenn.„ Az ügyvédi osztály úgyszólván elözönöltetik fegyelmi vizsgálatokkal s a tömeges panaszokat követő fegyelmi intézkedésekkel. Ezen nagyonis kétes értékű reform (?) buzgalom annyira halad, mikép maholnap alig leettá—tra- ügyvédségnek tagja, ki a szabadelvű haladás (??) ezen dicsőségében nem részesülne. Mig ellenben a birósági személyek irányában, a fegyelmi jog érvényesítése sokkal ritkábban, s jóformán csak kivételesen fordul elő. Kétségtelenül e tekintetben kivételes helyzet alakult, az ügyvédség s a bíróság között. A kivételesség pedig egy jogállamban jogosultsággal íilig birhat. Ezen kivételesség viszás^ágokat szül, melyek magára a jogszolgáltatásra s ennek biztosítékaira is káros befolyással lehetnek. Bővebben azonban jövő alkalommal fogjuk nézeteinket s tapasztalatainkat kifejteni. Jogeset. A visszaállított magyar magán-jog szerint a tör vény szerüleg, felsőbb jóváhagyás melleit örökbefogadott gyermekek, a törvényes leszármazóh jogaiba lépvén, —- ezek öröködesi jogával bírnak. Ez alapon az örökbefogadott gyermekeket, az örökbefogadó apa után, leszármazók s végrendelet nem létében, a kizárólagos örökösödés, — és szemben a végrendelettel, a köttlesrész illeti meg. Rudolf László (Czank András által örökbefogadott fiu) — Czank Andrásné szül. Tam Éva, továbbá Czank József, Czank Katalin s több érdektársaik e. 1876. márczinsban a törvényes örökrész kiadatása iránt, a szegszárdi tszék elótt pert indított — melynek befejeztével a tszék 1878. sept. 19. — 666$. sz. a. következőleg ítélt: „Néhai Czank András 1873. decz. 12. kelt végrendelete azon részének, mely Rudolf László örökbefogadott fia osztályrészéről (illetőleg korlátozásáról) rendelkezik,—félretételével —felperes törvényes öröködési joga Czank András hagyatéki vagyonára megállapitatik; s ennek alapján tartoznak alperesek az özv. Czank Andrásné (1. r. alp.) halála, esetleg férjhezmenetele napjától 15 nap alatt az 1834 frt hagyatéki érték felét — a felperesnek az örökhagyó által ajándékozott szőlő 300 frt becsértékének beszámításával — felperesnek kifizetni. Az összes hagyatéki vagyon haszonvétele azonban, a hátrahagyott házastársat, özv. C'.ank Andrásnét, halála vagy férjhez menetele napjáig illetendi. A perköltségek kölcsönösen, stb. következő indokolással: „A nem kifogásolt A. B. alattiakkal begyózetett az hogy néhai Czank András s életben levő neje Tam Éva felperest fiókul örökbefogadták. Miután ezen tény a //. T. K. 1. 5. §. 57. pontja s az 1733:49. tcz. értelmében felperes törvényes öröködési jogát megállapítja; miután továbbá az ily módon megállapított örökjog, az ideigl, szab. 7. §. értelmében, a hátrahagyott végrendelet azon részének, mely a törvényes osztályrészt korlátozza, érvénytelenségét vonja maga után s ugyanaz a törv. osztályrész kiegészítése tekintetéből részben félreteendő: felperes törvényes öröködési joga megállapítandó stb. salperesek,kik a Czank féle hagyatéki javak birlalói, a felek közös egyetértésével megállapított 1J>31 frt hagyatéki érték felének, miután Czank András után egyenes leszármazó örökösök nem maradtak — fizetésére kötelezendók voltak. „Tekintve azonban, hogy az özvegyet a mag nélkül elhalt férj hagyatékában a haszonélvezeti jog megilleti (1840: VIII. tcz. 16. §.) ugyanaz neki stb. megítélendő. A kir. tábla f. év febr. 4. — 64173. sz. a. az első bir. ítéletet megváltoztatta azon részében, mely által C/.ank András végrendelete részben félretétetett, 8 felp. törv, osztályrésze megállapíthatott — a felperest keresetével elutasította ; „tekintve, hogy felperes az A. alatti örökbefogadási szerződés alapján kéri néhai Czank András utáni törvényes osztályrészét megállapiUtni; — azonban az íd. törv. szab. 7. §. szerint a végrendelkezési jog csak az egyenes leszármazó s felmenő örökösök törvényes osztályrésze által vehetó korlátoltnak ; ennélfogva felperes mint az örökhagyónak csak örökbefogadott gyermeke — törvényes osztályrés/- követelésére j igositva nincs. A perköltségek megszüntetendők voltak." A legf. Itélőszéka kir. tábla ítéletét érdemileg mggváltoztatván, az első bíróságit hagyta helyben oly kigazitá^sal: hogy felperes törvényes osztályrészhezi jogosultsága megállapitatik, s 1. r. alperes halála vagy ferjhezmenetele után kötelesek lesznek a többi alperesek, felperesnek — köteles része kiegészítéséül, s a végrendeleti 100 frt hag)Ományhoz felül még 517 frtot fizetni. Indokok: A B. s C. okiratokkal bizonyítva van, hegy a gyermektelen örökhagyó Czank András, felperest 1864. évben szerződés- s törvényszerüleg, felsőbb jóváhagyás mellett, gyermekül örök befogadta. — A törvény pedig jelesen a H. T. K. 1. R. 8. s 66. czime az örökbefogadott gyermeket a törvényes gyermek jogaiba helyezi, s a leszármazók törvényes örökösödési jogával felruházza. „Ennélfogva felperest, ki a B, a. örökbefogadási szerződésben, örökösödési jogairól, a szőllő átvétele alkalmával nem mondott le, — végrendelet nem léte esetében megilletné, örökbefogadó apja után, a kizárólagos örökség, és a D. a. végrendelettel szemben, megilleti őt a köteles rész — az id. törv. szab. 7. §. alapján, mely a leszármazó s örökbefogadott gyermekek közt, a visszaállított magán jogtól eltérő különbséget nem állított fel. „Ehhezképest felperes, miután az örökhagyó életében B. szerint csak egy 300 frt értékű szólőt kapott, s ugyan az örökhagyó neki, s nejének végrendeletileg csak 200 frt hagyományozott, s ebből őt magát 100 frt illeti: jogosan követelheti az 1834 frtra becsült hagyatékból, kötelesrészének kiegészítését. És e kötelesrész — a 100 f. hagyományon felül 667 frtot tenne ki; mert a hagyaték 1834 frt értékékez hozzáadandó levén a szőlő 300 frt értéke,— ha a 2184 frt összes hagyatéki érték feléből, vagyis 1067 frtból levonatik a szőlő 300 frt értéke: marad megállapítandó kötelesrészül 767 frt — a lüO frt hagyomány betudása után pedig 667 frt. De felperes nem élt felebbezéssel az e. bir. ítélet ellen, melyben a kapott szőlő értéke, nem számíttatott elóbb hozzá, a jelenlegi hagyatéki értékhez, hanem mindjárt az 1834 frt érték feléből levonandónak mondatott ki. — Ez okból itt csakis azon nyilvánvaló számítási- vagy tolhiba volt hivatalból kiigazítandó, mely az e. bir. ítéletbe észrevétlenül becsúszott ott, hol