Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 67. szám

az 1834 frt hagyatéki érték megítélt fele: 917 írt helyett 1 817 frtnak íratott, „Nem volt megváltoztatható felebbezö alperesek hátrányára, az e. b. ítélet azon része sem, meJyszerinta megítélt kötelesrész, csak az 1. r. alperes özvegyi jogának megszűnte után rendeltetett kifizetetni, mert fel peres azon ítélet e. felebbezéssel nemélt.fc(1879. jul. 21. — 6581sz.a.) Jogeset. Szunyoghy-Erdődy zálogváHó.-per. (Vége). Alegf. ítélőszék következő* ítéletet hozott: „A kir. tábla ítélete hhagyatik s felperesnek a bóóti 254. sz. telekjköny vben 2274. h. r. sz. ingatlanok menynyiségének H26/16 holdbani megállapítása g az uj-fehértói 1343. sz. telekk 2757. h. r. sz. 8U/16 hold micskei pusztabeli ingatlan meg nem ítélése miatt intézett feiebbezése hivatalból visszautasitatik. Indokok: „Annak megjegyzése mellett, hogy felperes az e. f. biróság Ítéletét csak a meg nem ítélt haszonvételekre s a kölcsönösen megszüntetett perköitsó re nézve felebbezte; minden egyébb részeiben pedig, ugy a zálogos birtok mennyisége mint annak mily telekk. testekből leendő kiadatása tekintetében elfogadta, — minélfogva C6ak arról lehet kérdés: hogy felperest a zálogjavak egészben, mint az első biróság megítélte vagy a 2-od bír. ítélet szerint csak 2/3-részben— sa regálé mily arányban illeti,— s megállapithatók-e a keresetileg kért haszonvételek s perköltségek; — felperesnek a bóóti ingatlanok mennyiségére s a micskei 8n/16 h. birtokrészre vonat kozó telebbezését hból visszautasítani kellett, mert ezek iránt felp. által már az 1 ső bír. Ítélete sem levén neheztelve, a kir. tábla ítélete törvény szerint többé felebbezéssel megtámadható nem volt. „A mi a zálogváltás tárgyát képező ingatlanokat illeti, — tekintettel arra, hogy alperesek az ellen, miszerint azok 2/3-da s a regálé a megállapított arányban felperes javára megítéltetett, felebbezéssel nem élnek, — s igy felp. jogosultsága, valamint a zálog valódisága, a javak mennyisége s annak helyeztetése ellen emelt kifogások a bírálat tárgyát többé nem képezhetik, — e részben akir. tábla ítélete, és pedig arra nézve, hogy a zálogjavak egy része néhai V. Fekete Sámuelné Erdődy Julianna örököseit illette s azt ezen örökösökkel kötött zálogos szerződésnél fogva Erdődy László felp. jogelőde is csak zálogczimen birta, — s hogy alperesek ezen részt örökáron megszerezték — az abban felhozott indokoknál fogva,—amennyiben pedig ezen rész a zálog javak ^-dára állapitatott meg s ezen */, felperes javára meg nem Ítéltetett, — azért hagyatott helyben; mert alp. annak bizonyitására, hogy a zálogjavak %-dát felperes elődei szinte zálogczimen birták, s mint ilyet szerezték meg — hivatkoztak az 1-ső sz. a. 1846. okt. 20. kelt okiratra, melyben ezen l/a iránt Erdődy László s neje Pauscher Anna minden jogaikról lemondva, fe hatalmazták zálogtartót, hogy eziránt a V. Fekete családdal kölcsönös egyezkedés utján intézkedhessék, anctiót adhasson, sőt az illető család illetőségét kiváthassa, mely felhatalmazás a 2. sz. a. örölkadásvevési szerződósben nyert alkalmazást, a mennyiben alperesed a kérdéses %-részt 1837-benörök áron megszerezték, — azt tehát felperesnek kibocsátani többé nem tartoznak. .: „Igaz ugyan, hogy alperesek ezen 1. sz. a. okirat eredetijét nem mutatták fel, ez azonban nem zárja ki, hogy annak valódiságát, illetőleg létezését perrendszerüeu ne igazolhassák, Minthogy pedig alperesek arra nézve, miszerint az 1. sz. a. hitelesített másolatnak általuk elő nem mutatható eltévedt eredetije soha nem létezett, felperest a viszonválaszban tagadó főesküvel kinálrák meg, visszakináláara kész levén azt egyik alp. gróf Degenfeld Imre igenlőleg letenni; minthogy továbbá felperes a fóeskü* e. csak azon kifogással élt, hogy az elkésetten, — a nem az 1. sz. okirat valódiságára hauemcsak létezésére ajá >ltatván fel, arra nyilatkozni nem tartozik; — e kifogás azonban figyelembe vehető nem volt, mert fóeskíi viszonválaszban is kínálható (perr. 231. §.) s mert az eskü azon szövegezésében, hogy felperes esküdjék meg, miszerint az 1. sz. okirat eredetije soha nem létezett, magában órthetőleg az foglaltatik: hogy oly eredeti nem létezett, mely Erdódy László s neje által adatott ki, — illetőleg íratott alá, s melynek tartalma a< 1. sz. a. másolat tartalmával a onos; a főeskü tehát az 1. sz. a. okirat valódiságának bizonyítására ajánlottnak tekintendő, — melyre azonban felperes azt jelentvén ki, hogy arra nyilatkozni nem köteles, azt sem letenni, sem visszakínálni nem akarja; — ily helyzetben pedig azon körülmény, hogy az 1. sz. hitelesített okirat azon eredetije, mely Erdődy László* s neje által Íratott alá, valósággal létezett — bizonyítottnak veendő. (234. §.) „ennélfogva alpereseket az általuk örökáron megszerzett Yj-rész zálogbirtok kiadásában ezen okoknál fogva marasztalni nem lehetvén, — a kir. tábla ítéletét, a meg nem ítélt l/3 birtokra nézve ezen — minden egyébb részeiben pedig, melyekre nézve felp. felebbezés elfogadható nem volt, — az abban felhozott indokokból hhagyni kellett. (1879. július 8. — 3003. sz. a.) Váltójogi esetek. A váltó eljárási rendelet szerint kielégítés esetében is, a kézi zálog megbecsülendő levén, az eljárási költség megállapítása meg nem tagadható, midőn a biztosítás felperesnél kézi zálogképen létező tárgyakra foganatositatolt. AltmanM. — Bögehold Lajos e. 310 frt váltó tartozás erejéig a pesti váitótszéknól biztosítást eszközöltetett — A tszék f. év jun. 13. — 44717. sz. végzésével a végreh.jköny vet tudomásul vette ; azonban tekintve, hogy a biztosítás felperesnél kézi zálogképan levő tárgyakra foganatositatott, melyekre a Váltó törv. 106 — illetve az eljárás rend. 18. §-ban előirt eljárásnak lett volna helye — alperest sem a már megállapított dijak nem terhelhetik, sem a jelenlegi eljárásban felmerültek, mint feleslegesen okozottak •— meg nem állapitathatnak. Felperes semm. panaszára — A Semmitőszék a tszéki végzésnek, a kérvényi s eljárási dijak s költségekre vonatkozó részét meg sem miBitet te (Váltó elj. 91. §. d. p.) „tekintve hogy a biztosítási kérvényért megállapított költségre nézve a tszák végzése alperes által nem nehezteltetett; „tekintve továbbá, hogy a Váltó elj. 88. §. szerint kielégítés esetében is, a kézi zálogot előbb meg kell beCBÜltstni, s a teljesített becslési eljárás a neheztelt végzés 67*