Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 67. szám

Budapest, 1879. péntek, sept. 12. 67. szám. Huszonegyedik évfolyam. CSARNOK Tartalom: Igazs. viszásságok II. — Jogesetek : Örökbefogadottak öröklése — Szunyoghy zálogper.— Váltójogi esetek. Igazságügyünk viszásságai. (Határozatlan számban.) II. Az igazságszolgáltatás pontos, szabályszerű, kezelésénnk fó biztosítéka abirósági felügyelet. E« azon törvénykezési intézmény, mely legsikérésben hathat a visszaélések elhárítására. A jogszolgáltatás alapossága itt tekintetbe nem jővén. A törvénykezési rendszer, bírósági szervezet, kinevezési eljárás, — bármely előhaladott elveken alapuljon, s bármely lelkiismeretességgel gyakoroltassák is — a pontos, mindenre kiterjedő felügyelet hiányát távolról .sem pótolhatja. E nélkül a legjobb rendszer sem vezethet megnyugtató igazságszolgáltatáshoz. A szigorú felügyelet oly dolog, melynek nem léte, már magáhan, és önmagáról előteremti a hanyagságot, s mindenféle rendeletlenségeket. Ez nem bivatali titok, hanem magában az emberi természetben, illetőleg ennek gyöngeségeiben találja íel magyarázatát. És a bírósági felügyelettel legszorosb kapcsolat áll; a fegyelmi hatóság. — Ez a valódi szentesítése a felügyeleti intézménynek ; mert ez emeli érvényre, ez biztosítja az ellenőrködés szabályait s az ezek által czélbavett törvénykezési sikert, közvetlen a gyakorlatban. Nálunk — fájdalom! — nem kielégítő sem a felügyelet, sem a fegyelmi hatóság —- az uj rendszer létesülte után 6em. Egyike sincs ugy szabályozva s gyakorolva, bogy a bírósági kinövések, hibák, sőt visszaélések ellen biztosithatna bennünket. Ennek tulajdonítandó, mikép az igazságügyi kormányzat szükségesnek találja, úgyszólván folytonos felüvizsgáiat alatt tartani — az alsó bíróságoknál gyakorolni kellett felügyelet alkalmazását. — E czélból időszakonként, minden évbeu, mínisteri megbízottakat küld ki az alsó bíróságokhoz — kik rendesen magok sem ismerik, vagy értik, közvetlen tudomás és tapasztalatból azok működési körét; de a kiknek eltávozta után mindig mindenütt a régiben maradnak meg a dolgok. A mínisteri felülvizsgálat sem nem pótolhatja, sem nem helyettesitheti, a jól értelmezett felügyeletet, melynek t. i. közvetlennek, s folytonosnak kell lenni. Midőn a bíróságok s különösen a törvényszékek uj szervezésénél, s a kinevezések küszöbén, ezek előkészítésénél, azt sürgettük e helyen, hogy: arra törekedjünk, mikép legalább is oly szakférfiak emeltessenek mindenütt az elnöki székre, kik minden tekintetben színvonalán ál nak a tökéletesb bíráskodásnak. — kik t. i. nemcsak alapos tudományú készültségük, — hanem és főleg kiválóbb jogi tapasztaltságuk, s érettségük folytán, teljesen képesek egy bírói testületet vezetni s ekkép a jog kezelés rendes, kielégítő menetét biztosítani: akkor kétségen kívül szemünk előtt lebegett azon eszme s irányszempont is, hogy ily ildomos és lelkiismeretes kiválogatás által, a felügyelet igényei biztositassanak, — mire ugyanis csak magasb képzettségű s gyakorlottsága bírák lehetnek hivatva. Ezen törekvés, melyet a szükség érzete szült, s melyet a legilletékesebb s/akférfiak magokévá tetfek, a politikai áramlat bűnös s túlnyomó, a szakügyekre is kiterjedő befolyása mellett czélt nem érhetett. A kinevezések nem ily irányban eszközöltettek, más kiindulási pontokból és érdekekből keletkeztek. És hogy ezen forrásra vezetendő vissza az, miszerint a felügyelet alsó bíróságainknál nem szigorú, a jog kezelés érdekeit ki nem elégítő —- nézetünk szerint, kétség tárgya sem lehet. Már pedig épen az effectuált kinevezési eljárás következtében, lett volna a szigorú felügyelet nálunk a legégetőbb szükség, — miután majd túlnyomólag gyönge, mértéket meg nem ütő készültségü elemekkel töltettek be a bírói állomások—a mely elemek leginkább s^ükségelnék a folytonos utánnézést, a legéberebb ellenőrzést. Azonban nem tűztük ki feladatunkká, ezúttal a f e 1ügyelet szabályait, hiányait, s követke2ményeit tüzetesebb tárgyalás, s vizsgálat tárgyává tenni. Inkább az azzal, mint fent kiemeltük, szoros kapcsolatban álló fegyelmi hatóság dolgaival óhajtunk most foglalkozni. Azon igazságügyi víszásságokat akarjuk szellőztetni, melyek nálunk a fegyelmi jog s eljárás mai gyakorlatával vaunak összefűzve. A felügyeletnek, hogy a jogkezelés, összhangzatosan minden tényeiben, kifogástalan, s lehetőleg minden hibától s kinövéstől ment légyen, — kiterjednie kell mindazon tényezőkre, melyek a jog alkalmazásában, érvényesítésében, közvetve, vagy közvetlenül részt vesznek. — Következéskép szükséges, hogy a felügyelet sanctiójául szolgáló fegyelmi jog gyakorlatának is mindazon tényezők alávetve legyenek — habár a nyugoteurópai tökéletesb irányzat szerint, azon fegyelem nem ugyanazon hatóságok,hanem különböző közegek által gyakoroltaíik is. Értjük az ügyvédeket és a bírói testület tagjait, — és azon különbségeket, melyek a fegyelmi közegek tekintetéből, most már nálunk is léteznek. Ezen különbség azonban, melyet csak helyeselnünk lehet, nem szorítkozik magokra a fegyelmi orgánumokra, — hanem — az ügyvédi kar nem csekély hátrányára — kiterjed azon jog alkalmazására s gyakorlatára is, — a mit már teljességgel nem lehet jóváhagynunk. Ezen fegyelmi gyakorlatnál nem egyenlő mérték használtatik az ügyvédeknél és a birósági egyéneknél. Az ügyvédek e téren is, mint nálunk még rendesen mindenütt, kedvezőtlenebb helyzetbe jutottak — szemben a bíróságokkal. Okozza bár ezen kedvezőtlen helyzetet ujabb törvény67