Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 66. szám

262 res 75 frt biztositékát — 1877. decz. 6-kán, s e naptól fogva nem 120 írttal, hanemcsak 45 frttal vezeti könyveiben alperes kérdéses 1876. évi tartozását. —Bekellett tehát itt is tudni felperes eme követelésébe az alperes 75 frt óvadékát, és pedig tekintet nélkül azonkérdésre : valjog köteles lett volna-e alperes elenyészett óvadékát kiegészíteni, illetőleg ujra befizetni? Mert felperes keresetét nem az óvadék kiegészítésére, hanem csakis a kivetett veszteségi pótlékok fizetésére irányozta. „A mi az 1877. évről követelt 180 frt veszteségi pótlékot illeti, — felperes eziránti keresetével elutasítandó volt; mert alperes tagadásával szemben nem bizonyította be, hogy ama pótlékot a hitelegyleti tagok közgyűlése vetette ki. — A D. a. okiratból pedig csak az tűnik ki, hogy a 12°/0 pótlékot egy választmány vetette ki, — de hogy vájjon fel volt-e jogositva ezen választmány a mérlegnek is megállapítására s a mérleg alapján pótlékoknak is kivetésére közgyűlési jóváhagyás nélkül? ezt felperes az alapszab. 57. §-val szemben nem mutatta ki stb. „Alperes viszonkeresetét illetőleg — 75 frt óvadéka betudatott — a fentiek szerint — 1876. évi tartozásába,s ezért annak visszadását nem követelketi, —A részvények 250 és 150 frt értékére nézve pedig elutasítandó volt az e. bir. ítélet indokaiból — annyivalinkább, mert a legjobb esetben is, azokat elsó sorban nem névszerinti, vagy lefizetett értékükben, hanem természetben követelhetné." (1879. július 23. — 6743. sz. a.) Jogeset. Szunyogby-Erdó'dy zálogváltó per. (Folyt.) A kir. tábla 1878. decz. 2. — 23092. sz. a. az elwő bírósági ítéletet részben megváltoztatván, felperes visszaválthatási jogát az elzálogosított javaknak csak */3 részére állapította meg. A visszabocsátandó zálogos birtokok s azok tartozékaikép megtérítendő összegek—ugyanazon arányban — következőkép állapitatnak meg. „1. Ingatlanokben: Ujfehértóu 275 hr. sz. alatti belső telek 2/3-da Szegegyházi pusztán 1135. sz. a. birtokLói 41:J5/a hold (1200 öllel) Boóton 2274. sz. a. 74n/12 h. Micskei pusztán 2 581. hr. sz. alatt 12. h. a 2695 s 2756. sz. a. pedig 412/e h. — Ezek tartozékaiul Szegegyházi s bóóti kir. kis. haszonvételi jog 17/154-része. „2. A megtérítendő összegekben: úrbéri kárpótlás 525 f. — szőlődézsma váltság 126 f. vagy államkötvényekben 336 f. „A zálogösszeg 31920 o. é. frtban állapitatik meg; a haszonvételekre nézve bhagyatik. „Azon helyiségek közelebbi meghatározása, hol a megítélt birtokok kiezakitandók, végrehajtásra utaltatik. A tszéki ítélet a javítások stb. és a kötelezettség teljesitének határideje tekintetéből megváltoztatik,— 8 alperesek arra köteleztetnek, hogy a zálogjavakat a megítélt zálogösszegnek s az általuk külön keresettel kimutatandó beruházási összegeknek felperes részéróli megtérítése mellett — felperesnek visszabocsássák: miért alperesek kötelesek jogerőre emelkedéstől 30 nap alatt említett keresetet beadni — ellenesetben ezen Ítélet végrehajtása, e részbeli követelések tekintetbe vétele nélkül elrendelendő lesz. Indokok: „Felperes azt, hogy az Erdódy László által alperesek jogelődeinek zálogbaadott uj fehértói szegegyházi bóóti s micskei birtokok egy része tulajdonilag Váradi Fekete Sáamelné, Erdődy Julianna örököseit illette és azt az ezekkel, névszerint özv. Fekete Lászlónéval s Fekete Zsigmonddal 1828-ban kötött szerződésnél fogva Erdődy László maga is csak zálogezimen bírta — válaszában nem vette tagadásba. Ezeket azonkiviil Erdődy Lászlónak nem tagadott aláirásiival ellátott egyességr zálogszerződés s nyugták is teljesen bizonyítják. — Neta vette felperes tagadásba azon tényt sem, hogy 1-ső r. alperes s neje a Fekete család említett részét az 1854. sept 14. foganatosított örökbevallásnál fogva megvette, — hanem azon adásvevésnek csak jogo3 voltát, benső érvényét tagadta. — Úgyde annak jogossága s alpereseknek arra állapított védelme e. felhozott kifogásai elvetendők. „Mert tekintve, hogy a fentebbiek s az 5. 6. sz. alatti okiratok szerint, felperes illetve jogelőde Erdődy László beismerte, hogy Fekete László s Zsigmon Inak Erdódy Juliannától a kereseti ingatlanokban öröklött részét, Erdődy László azoktól zálogba vette, és ez tőlük vissza nem váltatott; tekintve továbbá, hogy azt sem vonta kétségbefelperes, mikép a 2. sz. a. eladók, a zálogbaaió Feketéék leszármazó]: ezekből kitűnik azon döntő körülmény, hogy E. László ezen részt alperesek jogelődeinek, csak alzálogkép bocsátotta birtokába. — Következőleg az előbbi zálogbaadók elismert örököseinek a tulajdonjog átruházására való jogosultsága, már ennélfogva kétségbe vonható nem levén, — azon további kérdés: váljon maga Erdődy Julianna a zálogbaadók öregannya testvére volt-e E. Lászlónak, vagy nem, az ügyre döntő befolyással nincs, valamint közömbös az is, váljon E. László azokat az 1. sz, a. okirattal az eladásra valóban feljogosította e vagy sem? — Egyszersmind, mivel e helyt az E. Julianna utáni örökjog megállapításának szüksége többé fenn nem forog, alpereseknek az előzálog (praepignus) megszerzésén alapuló védelmére az ős. pát. 9-sza nem alkalmazható. „Nem alkalmazhatók az ellen az ős. pat. a zálogviszszaváltási jogok elenyésztére vonatkozó szabályai sem, mert alpereseknek mint a zálogbaadó Feketéék jogutódainak, a hazai törvények s joggyakorlat szerint elegendő, a szóban forgó rész birtokában, felperes visszaváltási keresete elleni megvédése végett — jogelődeik eló'zálogára, s annak reájok lett átruházására hivatkozni, — következőleg mint birtokban levő feleknek arra nézve felperes ellenében, visszaváltási keresettel élniök szükség nem lévé Q, — megtartási jogaikra, annak elmulasztásából semmi hátráuy sem származhatik. „Az 1. sz. a. okirat, melyben E. László az A. a. zálogjavak !/3-dáról a Fekete családbeliek javára lemondott, felperes e. bizonyitó erővel nem bir ugyan, mivel ann^k elő nem mutathatott eredetijének E. László általi kiállítása be nem bizonyitatott, mennyiben azon okiraton létező hitelesítés csakis az eredeti létezésének s a másolás hűségének bizonyítására szolgál, — az eredetin levő aláírás valódiságának bizonyítására azonban nem vonatkozik, a főeskü pedig szintén csak az eredeti fennlétének bizonyítására hozatott fel. „Mindazáltal azon okirat, az azt használó alperesek ellenében teljes bizonyítékul szolgál arra nézve, hogy a Fekete örökösöktől, annak alapján megvett rész, az Erdóditől zálogba vett birtoknak nem több mint x/z részét képezi — tehát a többi 2/3 részre felperes visszaválthatási joga érvényesíthető. ,,Tekintve tehát, hogy a fentebb elősorolt beismerésekkel, segvébb bizonyítékokkal szemben, melyekszerint felperes a Fekete László és Zsigmondféle rész visszaváltására az előzálogjog alapján jogositva nincs, — felperes sem bizonyitotta be, hogy azon saját része, melyre nézve a vissza-