Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 66. szám

263 váltási jog fennáll, azon javak 2/8-részénél többre menne \ z ez okból felperes visszaváltási jogát stb. „2. A visszaváltás táTgyául szolgáló belső telek, a tanuk vallomásai s azok és a tagositási földköuyv alapján a bírói szemlénél foganatosított azonosításhoz képest az első bíróság által helyesen állapitatván meg, a fent megállapított hányad szerint 2/3-része volt megitélendŐ. „3. A zálogbaadott szegegyházi s b^óti pusztai külső birtok azóta közbejött határrendezés s tagosítás folytán váltó'.ás alá esvén, felperesnek elegendő" volt azok menynyiségét s alperesek birtokába jutását kimutatni. — Tekintve, hogy a birói szemlénél alkalmazott 3 szakértői mérnök egyhangú munkálatában, a birtokrendezési adatok alapján, azok tartalmának teljesen megfelelően kirautattatott, hogy alp. tagositott birtokaiban az Erdőditől zálogbavett javakból Szegegyházán 1200 öles 6292/J6 hold — Bóton 112G/is foglaltatik; tekintve hogy ugyanazon munkálatokban a tanúvallomások, DD. a. okirat s térkép alapján eszközölt kiszámításként, felperes Micike pusztai zálogbirtoka 8S12/I6 h.—és e kiszámítás e. alperesek észrevételeikben egyéb kifogást nem tettek, minthogy abba az 1343. sz. telekjben 2757 hr. sz. az alp. birtobában nem levő birtokrészlet is betoglaltatott, mi az e. bírósági ítéletben kellő tekintetbe vétetett: mindezeknélfogva az 1. pontban megállapított hányad szerint, az emiitett 3. pusztában ezen birtokmennyiségek két-két harmadrésze volt visszabocsátandó zálogjavakként megállapítandó — a raicskei birtokból imént emiitett 8U/16 kihagyásával, mire nézve felperes első bíróságilag már jogerejüleg elutasltatott. A szegegyházi mennyiség e. alperesi kifogás, hogy a 24/8 urb. telek után kiadott földek nemcsupán az Aspremont féle részből, hanem az azzal közösen kiadott Erdődifeléből együttesen lettek volna levonandók, alappal nem bír, mert az Erdődy részből csakis az ahhoz tartozó zsellértelkek után kiadott földek mennyisége vonható le, mi megtörtént. .,A zálogjavak azért ítéltettek meg az ítéletben felhívott teíekk. s hr. számú birtokrészletekből, mert nem vetetett tagadásba felp. által, hogy a bóóti pusztai birtok tagosításkor, alp. jogelődének saját kivánatára. a bóóti Gyula hal ómnál — a szegegházi Gryulahalommal egybefüggőleg, a téglási határszélén adatott ki, annak ugyanott fekvése pedig s az ujfehértói telekk. 2274. hszámmal való azono sága a szemlei azonosítás s térkép által bizouyitatik. Ennek tőszomszédságában fekszik az ujfehértói 1135 hsz. birtokrészlet, mely a szegegyházi pusztán alperesek egyik tagosbirtoka; minélfogva a szegegyházi zálognak ezen telekk. birtokrészletbőli kiadását, mind a czélszerüség javalja, mind azon körülmény indokolja, hogy a tanuk abbeli bizonyítására, mikép a szégegyházi s bóóti zálogbirtokok a tagosításnál egyesítve adattak ki, alperesek észrevételt nem tettek. — sem ennek a másik tagbirtokból való kiadatását ajánlatba nem hozták, sőt az ellen tiltakozíak; végre a mgitélt micskei részek is az azonosítás szerint, a telekk. 2581. 2395. 2756. hr. számok alatt foglaltatnak. „4. A regalejog mennyiségét felperes, a szegegyházi s bóóti telekszámok arányára állapította s a tanuk bízónyitják is, hogy az a birtokosok közt ezen arányban oszlik meg. De azt, hogy Őt M/al9-rész illetné, be nem bizonyi totta. Mert bárha azon telkek száma 218-ban állapitátott meg (V. T. a.) s azokból Erdődy Lajos — László előde amott 12 — itt 5 — együtt 17 telket bírt: mindazáltal tekintve, hogy ugyanazon okiratok szerint ezekből 8l/2 telek Erdődy Lajos más jogutódai birtokábnn van, — alp. jogelőde pedig Erdődy jogon Szegegyházán 6 — Bóton 2ya együtt tehát c-sak Sl/2 telekkel találtatik bejegyezve, az alp. által használt egész Erdődy László féle regálejog aránya 8'/2 — 218-résznéi többen nem állapitható meg. Ellenkezőt, tanuk sem biz myitottak, inertosak Stern állítja, hogy 1-ső r. alperes a k. kis haszonvételeket E dődy jogon 14 telek után élvezi, — tudomását azonban ipájának mint alp bérlőjének állítására állapítja, mely alp. jogainak sérelmére ép oly kevéssé szolgálhat — mint Gutman bérlő 1350. évi nyugtájának tartalma. A 18y2-rész regálé tehát ftdperesnek 2/3-részben volt megítélhető. , 5. Az urb. kárpótlás és szőlőváltságnak az első bíróság által megállapított ősségeiből, m nt az ingatlanok járadékaiból, szintén csak 3/3-rész Ítéltetett meg. . 6. A /álogösszeg 3; 920 írtban volt m-ghatározaudó, mert E. László mint a Fekete-téle zálogrész alzálogba adója, tehát jogutóda felperes is — a Feketééknek mint az előzálog tulajdonosainak, illetve azok jogutódainak, alpereseknek felelős azou összegre nézve, melyei az általa fizetett 1600 frt zálogösszegen túl azok birtokrészét a további zálogbaadásnál megterhel;e, vagyis, mert ennélfogva az 1600 pfrtot meghaladó zálogösszeg egészen E. László saját részét terhelőnek tekintendő; következőkép felperes kiváltáskor ezen 16 »0 frt levonásával a további egész zálogösszeget 30,400 pf. =31920 frtot o. ért. köteles megfizetni. „7, Az időszaki haszonvételeket meg nem ítélő része indokaiból hhagyandó. „8. Helyrajzi sámok szerint meglévén a t lekk. birtokrészletek határozva, melyekben a zálogjavak kiadandó'^ ugy térmértéke is, — a kih isitás további helyiségeinek végrehajtásnáli meghatározása, néhézségekbe nem ütközik — miért a végrehajtásra utáltatott. „9. A javitmányok s beruházások felszámítása, mirenézve alp. jogaikat fentartották, s egy befüggó'leg a rougalmányoké is,— végrehajtásra utalható nem volt." (Yége köv.) Sciiiniitöszéki döntvények. Bírósági cselekményt, kiküldetésnél, csak a bíróság kiküldöttjei leljesilhel'-ek, s nem a kiküldöttek megbízottja is. Merőben szabályellenes, ha a kiküldött végrehajló, maga helyett, akadályozás esetében, önmaga helyettesit valakit az árverés foganatosítására. Iíj. Kovács János — id. Kovács János e. 166 frt erejéig kielégítési végrehajtást eszközöl tetetett, melynek folytán a mezőtúri jbiróság f. év június 11. kelt végzése alapján, július ll-kéu az árverés foganatositatott. Alperes semm. panaszára — A Semmitősz ék az árverést minden jogi következményeivel együtt megsemmisítette (2ÜT- §. 21. p.) s a jbiróságot ujabb másod árverési határidő kitűzésére utasította ; „mert birói cselekményt csak az teljesíthet, ki erre a bíróságtól megbízást vagy kiküldetést nyert ;a mennyiben tehát a kiküldött végrehajtó, az eljárásban akadályozva volt, tartozott volna ezt a bíróságnak bejelenteni, s a bíróság teendője lett volna, más kiküldöttet rendelni, — 66*