Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 65. szám

Budapest, 1879. kedd, sept. 2. 65. szám. Huszonegyedik évfolyam. Tartalom : Alsó bíróságok rendezése. — Jogeset: Bérletbőli kimozditás. — Zálogváltási per. — Sem. döntvények. Az alsó bírósagok végrendezéséliez. Az 1875. évi XXXVI. íc?. értelmében bekell (vagy legalább kellene) már következni azon időnek, a midőn a törvényhozás az igazságyininister által előterjesztendő statistikai adatok nyomán, mind a bíróságok számát, mind a területek beosztását és szék helyeik meghatározását, mind pedig a birói létszámot végleg megállapitandja. Es azért czélszerü foglalkozás, ezen nagy fontosságú ügynek sikerteljes megoldása felett, nemcsak a képviselő), ministeri, hanem a j( gi ügyekkel foglalatoskodó öszszes körökben is gondolkodni. Mert alkotmányos országban, létének vitális érdekeit, csak a jogos czélra unitis viribus törekvő akarat képes, hatha'.óan megvédeni. A ránk özönlő teendők sokasága között, gyakran a legfontosabb ügy is figyelmünket kikerüli. Azért az igazságszolgáltatás javításán nemes törekvéssel fáradozó ezen szaklap hivatásához képest, ugyanannak, közleményül a következő szerény megjegyzés felajánltatik. 18Ő0. évtől kezdve a jogszolgáltatás kellő rendezésének főakadályát az állitólagot pénzhiány — fő hibáját pedig az képezte, hogy oz alsó bíróságok megalkotására, az azokhoz szükségelt, kimerítő képességgel biró egyének kinevezésére, — kivált a járásbíróságok tekintetében — kevés gond fordítatott. — A kinevezésekre vonatkozó javaslat megtétele oly személyekre bízatott, kik már születésüknél, és magast) állásuknál fogva, távol álletíak azon ügyforgalomtól, nely a népnek vitális érdekét kizárólagosan érinti — de a melyet, daczára azon anyagi csekély értéknek, mely annak összegélen rejlik — a törvény előtti egyenlőség elvénél fogva—épen ugy kell fontolóra venni, mint a magasb és gazdagabb rétegek érdekét érintő ügy forgalmat. Azért történt tehát, hogy a rendes vagyis nagyobb összegű perekre hivatott törvényszékek, jelesebb egyénekkel látattak el, akiknek jövőjét már az állás nimbusából folyó nagyobb tekintély is, rózsásabb színben tüntette elé, midőn azokuak, magasb bírósághoz előléptetésre kilátást engedett: inig ellenben a járásbíróságok többnyire már csak azon egyénekkel töltettek be, kik, eltekintve készültségük nagyobb-kisebb fokától, a törvényszékeknél alkalmazásra, vagyis a megv e székhelyén való maradásra, érdemeseknek nem, — hanem a vidékre és igy a néppel való közvetlen érintkezésre találtattak eléggé alkalmasaknak. — És ezeknek, ugy az állás kecsegtető disze, valamint a jövőre való biztos kilátás tekintetében, láttérbe Bzorulniok kellett; mintha a főnöki tiszttel járó járásbirói állásnak betöltése, nem a legnagyobb gondot igényelné a czélből, — hogy a kinevezett biró, a törvényt alaposan hirdesse, és az szerint szigorúan igazságot szolgáltasson. Nem szándékom állítani, hogy jeles járásbirákban merőben szűkölködnénk, hanem csak az azok irányában divó mostoha elbánást kívánom jele/.ni. A járásbiró propter formám, a törvényszéki bíróval egy rangba helyeztetett: ez azonban neki, netáni hosszabb szolgálata daczára sem nyújt, előléptetésre előnyt, — szemben a törvényszéki biióval; mig ellenben az albiró, hason teendője mellett is, nagyon csekély ellátásban részesül, és igy birói állásához képest, magát és gyakran családját, alig tarthatván el, gondok a hitt görnyedez — ! Ennek okszerű következménye, azután a buzgalomban való lankadottság. Mindennek, az a következése észlelhető folyvást a mai napig, hogy a járásbíróságok az igazságszolgáltatásnak oly közegét képezték és képezik, mely saját körében elégedetlen, és a közvélemény részéről gyakran igazságtalan megtámadásnak van kitéve. Mert mig a törvényszék bíráinak létszáma, a munkaerőt oly. annyira fokozta, 1 egy az egyes törvényszéki bírónak teendője legtöbb helyütt könnyen legyőzhetőnek mondható: addig a csekély számmal levő járásbirósági bírák, lelketöló, megfeszített szorgalom mellett sem képesek azon igényeknek megfelelni, mikhez minden honpolgárnak elvitázhatlan joga van : hogy pere jól és gyorsan intéztessék el. A járásbiró, kit a belkezelés gondjai elfoglalva tartanak, — többnyire egy albirónak segélyére utalva, nem képes a a folyamatba tett polgári perek, kihágási ügyek, és a számos megkeresések által felhalmozott munkát, legjobb akarat mellett is, kellő időben kimerítően feldolgozni. A mellett a járások kerületének kiterjedé se, gyakran sem a nép ama kívánalmának, hogy messzire utazni, sok időt veszteni és költekezni ne kénytelenitessék; — sem a járásbirósági munkaerő számának nem felel meg. A bíróságok végleges megállapításánál tehát, egyik főgondot arra is kellene fordítani, hogy a törvényszékeknél a felesleges személyzet kevesbitessék, a járásbíróságok pedig, járásuk kiterjedésének, és az ügyek forgalmának, megfelelő erők szaporításában részesitessenek. Akkcr nem fognak a sommás perek több éven át elhúzódni. És hogy a bírákban, az ügy iránti buzgalom, necsak a fegyelmi törvény súlyával, hanem emberséges és tudományosan képzett férfiakat joggal megillető elbánással fokoztassék, szükséges: hogy az előléptetés módja rendszeresítessék, — hogy az alsó birák minden megyében egy concretál statust képezzenek, és hogy ezenkívül a járásbirák mint bivatali főnökök, fizetésükön felül, kellő évi átalányban — a királyi ügyészek példájára, — részesitessenek. A jó munka jól fizetendő — a rosz munkát pedig az állam el nem tűrheti, legyen bár az igen is olcsó, mert az mindég nehezen súlyosodik az államra és annak hitelére. — Ennélfogva annak útját minden módon elzárni, polgári kötelesség! Egy jogász. 65