Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 6. szám

Budapest, 1879. péntek, január 24. 6. szám. Huszonegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARli Tartalom: Jogeset: Engedmény alapján szavatosság. — Keresked. és Semmitőszéki döntvények. Jogeset, Az engedmény alapján nem kezességi, hanem szavatossági jogviszony forogván fenn, — az illető fizetésre csak akkor s annyiban kötelezhető, a mennyiben az engedményezett adóstól kielégítés nem eszközölhető. Aion fizetési kötelezettség azonban nem következtethető, magában azon körülményből, hogy az adós ellen csőd nyittatott. Meczner Manó — Löwinger testvérek el!en 3900 frt iránt még 1874. apr. 2°>. rendes pert inditott a kassai tszék előtt, mely a tárgyalás befejezte után 1878. febr. 5. — 797. sz. a. következőleg ítélt: „Alperes köteles 15 nap alatt felperesnek a kereseti összeget, ennek 1873. febr. 2-tól járó kamatait s az Ítéleti illetéken felül 129 frt 65 kr. perköltséget fizetni; — következő indokolással: „Az A. okmány, miután alperesek beismerték, hogy ennek 1873. febr. 1. kelt záradékát, az alp. czég arra jogosított egyik tagja irta a aláirta, a perr. 167. §. a. p szerint teljes bizonyítékot nyújt arra, hogy alperesek az Edelsteín Ferencz és Bernát e. 3900 frt ár megfizetése mellett 20,000 itcze szesz szállítása iránt szerzett követelésüket, az érték felvétele után Meczner Adolfüak felperes jogelődjének engedményezték. — Az okmány ezen teljes bizonyerejét nem gyengítik az alperesi tanuk vallomásai. Mert a szerződésről okirat állitatván ki, oly szóbeli egyezkedések, melyek azzal egyszerre történtek s vele össze nem hangzanak, tekintetbe nem vehetők; ós Vogelhut L., Blau M. tanuk, kik az A. okmánynak Meczner Adolf részórei kézbesítésénél, tehát az átruházásnál jelen voltak, megerősítik az 1873. febr. 1. kelt záradék tartalmát, — különösen azt, hogy alperesek az Edelsstein féle kevetelésüket Meczner Adolfra engedményezték oly követelés fedezésére, melylyel utóbbi ellenük birt, tehát az érték leszámítás általi felvétele után ; Karpelesz, Weisz s Grutman vallomásaira súly nem fektethető; mert Karpelesz vallomásai az A. záradéka kelte előtti időre vonatkozván, nincs kizárva, hogy alperes s Meczner Adolf között utóbb más — a záradék tartalmának megfelelő megállapodás jött létre ; és mert Weisz és Gutman vallomásaival alperesek Meczner Adolfnak bíróságon kívüli beismerését akarván csak bizonyítani, — eltekintve attól, hogy Grutman alperesekkeli rokonságánál fogva kifogás alá esik — igazolva nincs, hogy azon e tanuk által emiitett beismerés egy és ugyanaz; nincs tehát igazolva, hogy a tanuk az általak állított ténynél jelen voltak együtt; s eszerint niniísr teljesen bizonyítva (perr. 190.) Meczner Adolfnak bíróságon kívüli oly beismerése, miszerint az A. alattiban foglalt követelés ő reá nem tulajdonjogilag, haneracsak oly czélból ruháztatott át, hogy Edelsteinék ellen saját neve alatt pert indíthasson j s igy a bíróságon kivüli állítólagos beismerés bizonyítékul (160. §.) el nem fogadható annálkevésbé, mivel e záradék értelmébeni engedményezés megtörténte után alig tehető fel, hogy Meczner A. komolyan tette volna azon beismerést.— Meczner A. s közvetve felperes az engedmény folytán tulajdonosa lett tehát az A. alatti szállítási szerződés alapján az Edelsteinék e. fennálló követelésnek ; s amennyiben az átengedés Meczner A javára alperesek által az érték felvétele — s igy visszteher mellett történt, — az engedményező alperesek Meczner Adolf engedményesnek, — most pedig felperesnek mint jogutódjának, az átruházott követelés valódisága s behajthatóságáért kezeskednek, annálinkább mivel alperesek nem is állitják, hogy a követelés átruházáskor behajtható volt s az engedményes hibája m'att vált volna behajthatlanná, — és az hogy engedményezéskor Metzner A. annak behajthatlanságát ismerte volna, szemben tagadásával, nem bizonyitatott. — Az átruházott követelés első sorban 2^,000 itcze szeszre vonatkozik ugyan, — alperesek azonban nem tettek kifogást az ellen, hogy e helyett felperes a 3900 frt vételár visszafizetése iránt támasztott keresetet. — Jóllehet pedig a kezes csak akkor jöhet kereset alá rendszerint, ha a főadós bírói, vagy bíróságon kivüli megintésre kötelezettségét nem teljesítette; de tekintve, hogy alperesek az elleniratban Edelsteín Ferencz s Bernát mellőzésével történt bepereltetésük ellen kifogást nem tettek; hogy ugyancsak az elleniratban magok álliták : miszerint Edelsteinék összes vagyona engedményezés ideje előtt bíróilag lefoglaltatván, fizetésképtelenekké lettek ; tekintve, hogy felperes azon kereseti állítása, mikép a fő-adósok csődbe estek--elleniratilagnemtagadtatván, alperesileg beismertetett (159. §.) tekintve végre, hogy oly esetben, ha a főadós csődbe esik, — a kezes külön és előleg is perbe vonható, a mennyiben a hitelezőnek az 1840:22. tczikkben mód s alkalom nincs nyújtva, hogy a csődkeresetben a kezes e. jogát is érvényesítse; arra pedig, hogy a kezes e. jogának érvényesítését a csődper lefolytáig elhalaszsza — nem kötelezhető —alperesi czég stb. marasztalandó volt." A kir. tábla alperes felebbezésére 1878. apr. 15. — 4198. sz. a. indokaiból hhagyta a tszék ítéletét. A legf. ítélőszék — miután a Semmitőszék alp. semm. panaszát elvetette annak további felebbezésére „mindkét alsó bír. ítélet megváltoztatásával, felperest keresetével elutasította, s a perköltséget kölcsönösen megszüntette. Indokok: „Ámbár a mindkét részről felhívott tanuk határozatlan s egymást lerontó vallomásaik annak igazolására, hogy az A. a. szerződés átruházása az érték lefizetése nélkül, csak behajtás végett eszközöltetett, az engedmény világos tartalma ellenében bizonyítékot nem képeznek, és igy alperesnek ez irányban tett kifogása helyt nem foghat; mind a mellett, felperest elutasítani 6