Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 62. szám

246 kikben öszpontosul a felelőség is. De ezen alárendeltség ' nélkül is az albiró nem bir hasonló ranggal sállással mint a járásbiró. Köztük nem létezik pavitas, — egymástól különbözei hivatalnokként szerepelnek. Még fontosabb az, mikép az albirák kinevezésénél csekélyebb qual'fícatió követeltetik s alkalmaztatik. Illetőleg önmagába véve is az albiráknál oly szűkkörü képesség igényeltetik, mely egy bírói állásra s a bíráskodás gyakorlatára elégséges nem is lehet. Oly kezdők s fiatalemberek neveztetnek ki arra, kiknek némi csekély ismeretek mellett, jöfurmán semmi tapasztalatuk s joggyakorlatuk. Náluük az albirói hivatás nem egyébb iskolánál, melyben a fiatal emberek kiképezni akarják magukat a bíráskodás alapos teljesithetésére. Hogy azután ily birák jogkezelésében megnyugvás lehessen, s irányukban a jogkereső nép bizalommal viseltethessék — kívánni sem lehet. Innen van, mikép mindenki azon van, hogy fontosabb ügye maga a járásbiró kezei közé jöjjön s általa intéztessék el. Az mondatik, mikép az egyes bíróság ügyhatalmazát egy biró el nem végezheti. Ez igaz, de épen azért arra kellene törekedni, hogy az egyes bírói hatáskör kisebbitessék, illetőleg szemben a törvényszékekkel természetes határai közé szoritassék; másrészt, hogy a járásbirósági állomások szaporitassanak. Különben lehetetlen lesz alaposabb, kielégítőbb igazságszolgáltatásra szert tennünk. Jogeset. A Örökhagyó által nem sajátkezüleg irt s aláirt végrendelet az 1876, évi törvény szerint érvényesnek nem tekinthető, ha az 4 tanú edgyüttes jelenlétében, ezek s a végrendelkező előtt érthetően fel nem olvastatott, s a végrendelkező által az saját végakaratát tartalmazónak ki nem jelentetelt. Ily okirat szerint szóbeli végrendelet sem érvényesíthető, midőn nem igazoltatott a 4 tanú együttes jelenléte, s az, hogy végrendelkező nyilvánította volna, mikép azt szóbeli végrendeletének kívánja tekintetni. Özv. Lutterbach Mihályné — Lutterbach Katalin, József, és Lutterbach Pétere. ingatlanok tulajdonjogának néhai férje F. végrendelete alapjáni megítélése s telekkönyvvezésének elrendelése iránt 1877. júliusban a pécsi tszék előtt pert indított. A tszék 1878. sept. 5. — 5282. sz. a. felperest azon kereseti kérelmével, hogy kijelölt ingatlanság néhai férje Lutterbach Mihálynak végrendelete alapján az ő tulajdonába átmentnek kimondatassék, s lejegyzéssel s vagyonközösség megszüntetésével felperesnő nevére telekkönyvveztessók, — elmozdította -— a perköltségek kölcsönös megszüntetésiével; „mert habár a hivatkozott s kihallgatott tanúi vallomásával igazolta, hogy a kereseti ingatlanok örökségként néhai férje L. Mihályra szállottak, — mégis miután a nevezett férje által 1876. decz. 25-én s igy az ugyanazon évi XVI. t. oz. hatálybanlétte idejében tett, keresete alapját képező Írásos végrendelet, a hivatolt tezikk 1. §. b. pontja s 6. §. szerint érvényesnek nem tekinthető azon okból; mivel a/.t, hogy ezen irásos, a végrendelkező által nem sajátkezüleg irt s aláirt végrendelet 4 tanú együttes jelenlétében, ezen tanuk és végrendelkező előtt érthetően felolvastatott s végrendelkező ugyanennyi tanú jelenlétében kijelentette, hogy az okirat az ő végrendelkezését tartalmazza, •— felperesnő, kinek tanúi közül ezt csak három állítja, — be nem bizonyította, — sőt magában a végrendelet végszavaiban az foglaltatik, hogy ez két meghívott tanú előtt olvastatott fel, —mihezképest ezen végrendelet törvénykivánta kül kellékekkel nem bír. A kir. tábla 1879. — febr. 3. — 57806. sz. a, az első bíróság ítéletét helybenhagyta. Indokok: „A becsatolt végrendelet az e. bir. ítélet indokolásában kiemelt alaki hiányok miatt felperes örökösi minőségét nem bizonyítja, miért felperes keresetével elutasítandó volt." A legf. ítélőszék a kir. tábla ítéletét indokaiból — s még annálfogva is helybenhagyta; „mert felperes a néhai Lutterbach Mihály öröklési jogát egyedül az F. alatti végrendeletre állapítja, és alpereseknek a végrendelet külkellékei ellen tett kifogása folytán a végrendeleti tanukat önmaga kérte kihallgatatni ; „minthogy eszerint az emiitett végrendelet érvényessége vagy érvénytelensége iránti kérdés, felperes hozzájárulásával is jelen per tárgyává tétetett, annak eldöntése nem volt külön útra utasítható; — a mennyiben tehát kimondatott, hogy az F. alatti írásbeli végrendelet, az 1876 :XVí. tcz. 1. §. b. p. és 6. §. szerint megkívántató kül kellékekkel nem bir, e részben az Ítélet az első bíróság által felhozott indokokból volt helybenhagyandó; „de nem lehetett az F. alattit, mint szóbeli végrendeletet sem érvényben tartandónak kimondani azért, mert az idézett törvényezikk 15. 16. §§. szerint a szóbeli végrendeletnél is a 4 tanú együttes jelenléte szükséges és mivel a 19. §. értelmében az örökhagyó ki nem nyilatkoztatta, hogy azt szóbeli végrendeletnek kivánja tekinteni." (1879. június 30. - 5562. sz. a.) Jogeset Az ki egyszerű podgyászként dinamitot ád fel a vasulrat hamis bevallás miatt a vasúti szabályok értelmében, bírság fizetésében marasztalandó. M. k. államkincstár — Szoboszlai Ferencz e. a vasúti szabályok áthágása miatt 72 frt birság fizetése iránt a bpesti VI—VII. jbiróság előtt pert indított — melyben 1878. sept. 13. — 31465. sz. ítélettel: „Felperest keresetével elutasította, ha alperes főesküt tesz arra, hogy a keresetlevélben érintett szállítmányt nem pougyásznak, hanem dynamitnak jelentette be; s ez esetre felperest 8 frt perköltségben marasztalta, „mert a kereset alapját a vasúti feladásnál a helytelen, illetőleg hamis bevallás képezvén, miután ennek igazolására a felperesi hivatal közeg által kiállított feladási vevény bizonyítékul nem szolgálhat: s miután alperes tagadása ellenében, a hamis bevallás begyőzésére felperes tagadó főesküvel kínálta meg alperest s ez azt elfogadta stb. az odaítélendő stb. volt. A kir. tábla f. év jan. 13. — 55467. sz. a. az első bir. Ítéletet indokaiból h hagyta. A legf. ítélőszék mindkét alsó bírósági ítéletet megváltoztatván, alperest a keresetben elmarasztalta — 15 frt pfcrköítséggel együtt; Indokok: „Alperes a tárgyalás folyamán beismerte, hogy dinamitot adott fel a vasútra, — a C. szerint pedig kellőleg igazolva van, hogy azt egyszerű podgyászként adta fel. „Eszerint alperes a vasúti üzletszabályok 48. §-nak súlya alá eső hamis bevallást tett; miért Őtet az idézett