Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 62. szám

247 §-ban kitett birság megfizetésére kötelezni s mint pervesztest költségekben is elmarasztalni kellett." (1879. május 8. — 3225. sz. a.) Bűnvádi jogeset. Vétkes bukás tényálladéka. Kobn Móricz e. vétkes bukás miatt a szegedi tszék előtt bünper tétetett folyamatba, melynek 1877. év sept. 1. és folytatólag nov. 28. napján nyilvános ülésben tartott sommás végtárgyalása után — a tszék 9148. sz. a. ítéletével vádlottat a vétkes bukás vádja alól tárgyi tényálladék hiányából felmentette — következő indokolással: „Az 1877. évi 18772. polg. sz. Ítéletből kitűnik, hogy a vádlott ellen 1875. márczius 18. ab. m. vásárhelyi tszék mint csődbíróság által elrendelt csőd, a vádlott mint vagyonbukott, és hitelezői közötti barátságos egyesség folytán megszüntettetett, s hogy vádlott valamennyi hitelezői a csőd megszüntetésébe beleegyeztek s a hitelezők közül aiegkárosodásról seukisem panaszkodott." A kir. ügyész felebbezésére — A kir. tá bl a f. év apr. 7. — 4098. sz. a. az eljáró tszék ítéletét megváltoztatta, s vádlottat az 1840:22. tcz. 131. §. d. pontja szerinti vétkes bukásban vétkesnek kimondotta, s e miatt 8 napi fogságra, és az eljárási s élelmezési költségek viselésére Ítélte. Indokok: „Előrebocsátásával annak, miszerint az 1840:22. tczikk 131. §. esetei az 1844. évi VII. tczikk átalános rendelkezése szerint, a be nem jegyzett kereskedőkre is alkalmazást nyerhetnek; tekintettel azon további körülményre, hogy vádlott maga is beismeri, hogy 1900 frtot tevő cselekvő vagyona ellenében, a szenvedő állapota 3000 frt meghaladott, s hogy összes vagyona számos hitelezői javára birói végrehajtás utján lefoglaltatott, a nélkül, hogy vádlott a törvény rendelete szerint a csőd megnyitását kérte volna, — vádlott ellen a vétkes bukás tényálladéka, az 1840:22. tczikk 131. §. d. pontja szerint bebizonyitva van — ugyanazért az e. bir. Ítélete megváltoztatandó s vétkesnek kimondandó, és figyelemmel azon enyhito körülményre, hogy vádlott időközben hitelezőivel kiegyezett, a csőd megszüntettetett, hogy büntetve még nem volt, s hogy jelentékeny kár fenn nem forog — a fentebbi büntetésre Ítélendő volt. A legfőbb ítélőszék következőleg itélt: „Annak tekintetbe vétele nélkül is, hogy a vagyonbukott mint nem bej. kereskedő nem vezetvén könyveket, vagyoni állapotát alig ismerhette bizonyossággal,—-miután a csőd elrendelésekor a csődnyitást.kérőn kivül más hitelezője nem volt, ezt pedig szinte kielégitette, ugyanennek beegyezésével szüntettetett meg a csőd, sőt még a csődeljárási költségek is fedeztettek, kár miatt pedig senkisem panaszkodik: vádlott ellen az 1840:22. tczikk 131. §. d. pontjában jelzett vétkes bukás tényálladéka meg nem állapitható. „Annálfogva a másodbiróság Ítéletének nem felebbezett rét-ze érintetlenül hagyatván,— felebbezett része megváltoztattatik s az első bíróságé hagyatik helyben.li(l 879. aug. 4. — 6201. sz. a.) Semmitöszéki döntvények. A felhívott fél nyilatkozatában, az előterjesztett számadás vitatásába belebocsátkozván — a felhívási kérdés külön eldöntésének szüksége elesik. A felhívott által beadott nyilatkozat keresetnek nem tekintendő. Kő szeghy Ferencz — TóthMihálys társai e. számadás helyeslésére felhívási keresetet adott be 1877. évben a nyitrai tszékhez, melynek 1877. decz. 29. kelt Ítélete ellen számadó fél felebbezvén — a kir. tábla 1879. jan. 27. — 54548. sz a. az e. bir. ítéletet indokolásánál fogva is hhagyta, tekintve, hogy számadó a tszék 1876. nov. 16. — 20632. és 21093. sz. végzéseit nem neheztelte, illetőleg az ezen végzések által elrendelt eljárást a persorán nem kifogásolta. Alegf. ítélőszék ez ügyet a 304. §. alapján felterjesztette; mert az e. biróság a felhivottak által benyújtott nyilatkozatokat elleniratnak tekintette s végzésilega felhívó felet válaszának beadására utasította, — holott a számadási perekre nézve a perr. 518. 519. §§. ugy értelmezendők, hogy ha a felhívási keresetre felhivottak nyilatkozatot adtak, az mint kereset tekintendő, s a számadás kérdése felhívottakkal mint felperesekkel, s felhivóval m:nt alperessel, a rendes eljárás szerint tárgyalandó. Az alsó bíróságok azon eljárása tehát, melyszerint nem a fent kijelölt minőségben tárgyaltatták le a felekkel a pert, s ezt ily állapotban el is bírálták, a perrend szabályaiba ütközőnek mutatkozik. A S e m m i t ő s z é k itt a 304. §-szt alkalmazhatónak nem találta ; „mert felhivottak nyilatkozataikban az előterjesztett számadás megvitatásába belebocsátkozván, —ennek folytán a felhívási kérdés külön eldöntésének szüksége elesett ; ,,az átiratban kifeje :ett azon nézetet pedig, hogy a felhivottak nyilatkozata keresetnek lett volna tekintendő — a SemmitŐszék — szemben a perr. 519. §. első bekezdésével s az ezzel összefüggő 516. §. szabályaival, — nem oszthatja." (1879. július 22. — 13070. sz. a.) A különböző czimeken p. o- mint nyugdíj és napi díj — éhezett fizetések, akar együtt, akár külön, csak azon részükben foglalhatók le, melyre nézve a törvény kivételt nem tesz. Vécsei János — Heuszler Ferencz e. 143 frt 24 kr. tőke tartozás erejéig a bpesti IV. ker. j bíróságnál kielégítési végrehajtás elrendelését kérelmezte. Heuszler mint nyugdijas városi tisztviselő 300 frt évi nyugdijat huz; ezenkívül a fővárosi árvaszéknél napi dijnok havi 45 frt díjazással. A j biróság f. év márcz. 14. — 4636. sz. a. kelt végzésével alperes napi dijára a végrehajtást elrendelte, a nyugdijára nézve azonban megtag-adta; mert a két különböző fizetés egynek tekintethetik, — a nyugdíj pedig különben végrehajtás alapjául nem szolgálhat; ennéfogva az csak is a napi dijakra volt elrendelhető. Felperes s e m m. panaszára — A SemmitŐszék a végreh. végzést hivatalból megsemmisítette (297. §. 1. 304. §.) s a bíróságot a nyugdij és napi dijak lefoglalása iránti felperesi kérelem megtagadó elintézésére utasította; vmert a különböző czimeken élvezett fi/.etések, akár együtt, akár külön csak azon részökben foglalhatók le, melyre nézve a törvény kivételt nem tesz ; jelon esetben azonban alperesnek 300 frt nyugdija s 600 frtot meg nem haladó napi dijai, az 1876:31. tcz. 2. s 6. §§. értelmében végrehajtás alá egyátalában nem vonhatók; azokra tehát a végrehajtás sem külön, sem együttvéve el nem rendelhető." (1879. június 3. — 11420. sz.a.)