Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)
1879 / 62. szám
Budapest, 1879. péntek, augustus 22. 62. szám. Huszonegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Igazs. viszásságai. I. — Jogesetek: Végrendelet külkellékei. Vasúti hamis bevallás. — Vétkes bukás. — Sem.döntvények. Igazságügy ülik viszásságai. (Határozatlan számban,) I. Ujabbkori törvényhozásunk és szervezésünk terén, az egyes bírósági intézmény, a leggyöngébb, legtökéletlenebb alkotások közé tartozik. Ha nem vizsgáljuk is szervezetét, a codificátió elvei s tanúságai szerint, — maga a judicatura, mely e fórumon keletkezik, elégséges tanúságot nyújt egyes bíróságaink ki nem elégítő jel lege felett. Igazságszolgáltatásunk hátramaradottsága, az hogy a mai kor hitel- s jogbiztossági igényeinek meg nem felel, legnagyobbrészt az egyes bíróságoknak tulajdonítandó. Maga az egyes bíróság természete okozza-e ezen nem kevéssé szomorú állapotot? Vagy ennek forrásai a hibás szervezetben keresendők? Az európai jogtudósok közt sokszori s hosszadalmas viták tárgyául szolgál: váljon a bírósági rendszer egyes — vagy társas, collegiális bíróságokra legyen-e fektetve? Mig Bentham, Cb. Comte s mások az egyes bíróságokat fölébe emelték a törvényszékeknek, s azoknál véltek a jó igazságszolgáltatás tekintetéből legnagyobb biztosságot feltalálhatni, — ugy hogy Lermimer, ki ujabb korban szintén hozzájok csatlakozott, az egyes bíróságok felett még felebbviteli forumokat sem akart megengedni : addig Bodin, Bellot, Bérenger a kielégítő jogszolgáltatást csak collegiális bíróságok által vitatták eszközö'hetőnek. Az eredmény a gyakorlati jogéletben mégis az lett, mikép minden említésre méltó államban, egyes és társas bíróságok együttesen, egymás mellett létesitetnek a legalsó fórumon. Nálunk is 1867 után e téren különböző nézet áramlattal találkozhattunk. Az 18 70-ki korszakban túlnyomó volt a társas bíróságok bálványozása; mindenütt minden kis városban törvényszéket akartunk állítani — Innen keletkezett a törvényszékek nagy száma, melynek sem szellemileg, sem anyagilag nem tudtunk megfelelni — minek kifolyása lett azon szomorú, szánalomra méltó állami operatió, mi reductiónak neveztetett. Legújabban, az előbbi iránnyal ellentétben, az egyes biróségi rendszer cultiváltatik — egészen a végletekig. Illetékességüket kiterjesztik mindennemű ügyszakra ; és hatáskörüket túlságos nagy értékre emelték. Es ezen törekvés az egyes birák hatáskörét minél tovább, minél magasbra emelni, még folyvást nyilvánul. Nálunk azután — ezen téves fogalmak s törekvések közepette —az lett az eredmény, hogy sem az egyes bíróságok, séma törvényszékek nem felelnek meg tökéletesen hivatásuknak. Az egyes bíróságok nem elégíthetik ki a jó igazságszolgáltatás igényeit, már hibás szervezetüknél fogva sem. Nem akarjuk most ennek minden gyönge oldalát vizsgálni s feltüntetni, — csak egy viszásságárautalunk, mely azonban, nézetünk szerint a törvénykezés terén nem lehet csekély jelentőségű. Ez abban áll, mikép ami egyes bírósági szervezetünkben, az egyes — t. i. a járásbirón kivül, még külön aibirák is szerepelnek — kik szintén bíráskodnak, tehát valódi bírósági functiókat végeznek. Ez az egyes bírósági intézmény természetével, lényegével össze nem egyeztethető, és a jogszolgáltatásra igen káros kifolyásai is vannak. Az egyes bíróság lényege s jogi jelentősége abban áll,hogy az ne több, hanem csak egy bíróból álljon. Ennek kezei közt kell lenni az összes bírói működésnek, s benne kell összpontosulni a felelőségnek. Mindez lényegében megtámadtatik s megsértetik, ha aibirák vannak, ha tehát az egyes bíróság több bíróból áll. — A felelőség elve teljesen meghiusitatik — miután lehetetlen, hogy a járásbiró, birótársai az aibirák szellemi működéséért s ténykedésükért felelőséget viselhessen. Maga az egyes bíróság fogalma megzavartatik, miután ezen bíróság tényleg nem egy, hanem több bíróból áll. Arra vannak példák, mikép az egyesbiró mellé még más önálló személyek is adattak. így Francziaországban az első köztársaság idején minden békebiró mellett két u. n. Prud'hommes assesseurs tanúnak kellett helyt foglalni, kik nélkül a békebiró nem Ítélhetett. — Ezek azonban csak tanúskodásra voltak hivatva aziránt, hogy a békebiró mikép teljesiti kötelességét,* de sem azzal edgyüttesen, sem külön nem gyakoroltak bírói hatóságot, a bíráskodásban semmi részt sem vettek. Poroszországban az 1849 utáni szervezetben szintén találunk ilyesmire. A Grerichts-Commissiók tagjai mint egyes birák működtek, és némely helyekre több ily egyes biró is volt kirendelve, — de nem azon hivatással, hogy külön-külön bíráskodjanak, hanem hogy fontosb, az egyesbiró hatáskörét túlhaladó ügyekben társasbiróságot alakítsanak s collegialiter bíráskodjanak. Ezen intézmények tehát legtávolabbról sem azonosak a mi egyesbiróságainkkal. Nem is emlékezünk, hogy tökéletesb szervezetű államok bármelyikében ilyesmi léteznék. A törvényhozások csak mellékszemélyzetről gondoskodnak, a törvénykezés mellékes, szorosan vett bíráskodást nem involváló dolgainak végzésére, — és helyettesekről, kik recusatió, betegség vagy más akadály esetében a biró helyét pótolják s távollétében, de nem jelenlétében bíráskodjanak. Ez nemis lehet összeegyeztethető sem a bírói tekintéllyel, sem azon bizalommal, melyei a birák iránt kell viseltetnünk, ha jogszolgáitatásukban megbízni akarunk. Egyike sem nyerhet érvényesülést. Mert az aibirák alárendelt állást foglalnak el szemben a járásbirákkal, 62 •