Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 61. szám

Budapest, 1879. péntek, augustus 15. 61. szám. Huszonegyedik évfolyam. Tartalom : Jogeset: Szegénységi járadék visszavonhatasa. — Váltójogi esetek. — Sem. döntvények. Jogeset. Az örökhagyó bizonyos családnak, élethoszra s mig tagj ai szegénységien lesznek éti járadékot kölelezöleg ígérvén,— s az örökösöh részéről annak teljesítése oly kijelentéssel igértetvén, hogy az illetők arra érről évre számithatnak: ez többé nem egyoldalulag visszavonható s tetszés szerint megszüntethető szolgáltatás^ hanem kötelezeti járadék. Babics Aladár ügyvéd által képviselt Unger1 eider Hermán — Szávits Pál ügyvéd által képviselt Schvarcz Vilmos ugy is mint kiskorú Schvarcz Salamon gyámja, Schvarcz Hermán, Schvarcz Adolf. Lázár Emánuel mint kiskorú Lázár Móricz gyámja, Stern Alajos mint kiskorú Stern Náthán és Emánuel t. és t. gyámatyja mindnyájan mint nébai Schvarcz István örökösei ellen 550 frt hagyomány és évenkénti 100 írt segélydij iránt az egri tsz ék előtt pert indított—mely rendes eljárás szerint befejezett perben IS78. okt. ]. — 5829. sz. a. következő i tél e tet hozott: „Felperes keresetével elutasittatik, a költségek kölcsönösen megszüntetnek. Felperesi ügyvéd költségei 32 frt 50 krban, alperesi ügyvédé pedig 43 fit 10 krban saját feleik ellenélen megállapittatnak. Indok: „Mert felperes a néhai Scbvarcz István által állítólag tett azon szóbeli végrendelet alapján indította keresetét, mely szerint most nevezett örökhagyó utódait arra kötelezte, hogy ok felperesnek évenként 100 frt segélydijt tartoznak fizetni, tekintve azonban miként azt, hogy néhai Schvarcz István ilynemű szóbeli végrendeletet tett volna felperes egyátalán mivel sem igazolja,— „mert azon körülmény* hogy Schvarcz István életében felperest és családját évenke'nt 100 frt segélydijban részesítette, s egyideig ezen összeget alperes örökölök is fizették, még msgában véve a fizetési kötelezettséget alperesek irányában meg nem állapítja, mert a könyörületből nyújtott ezen segély dijat alpereseknek felperesektől megvonni bármikor jogukban állott. „Minthogy továbbá a végrendeletnek, a melyre felperes keresetét alapítja, a törvényben meghatározott külkellékekkel kell bírnia, mert különben végrendeletnek nem tekinthető, e tekintetben tebát esküveli bizonyításnak belye nem lehet — ennélfogva a bizonyításnak ezen neme mellőzendő volt. „Mert felperes szegényjogon inditván keresetét a költségek kölcsönösen megszüntetendők voltak. A kir. tábla 1879. jan. 22. — 65295. sz. a. az első bir. Ítéletet indokaiból hhagyta. A legf. ítélőszék az ügy érdemében mindkét alsó bir. Ítéletet megváltoztatván, felperes jogosultságát arra, hogy a maga s neje s gyermekei felsegélésére alperesektől, mint néhai Schvarcz István örököseitől 1871. apr. 1-től kezdve mindaddig, mig ő s neje életben és szegénységüknél fogva segélyre szorulva lesznek, 100 frt évi járadékot félévi előleges 50 frtos részletekben követelhessen — megállapította. Ennek folytán alperesek végrehajtás terhe alatt köteleztetnek felperesnek : 1. Az 1871. apr. 1-től 1879. apr. l-ig lejárt járadék fejében 800 frtot s ennek az egyes félévi 50 frt részletek után a lejárati napoktól számítandó G°/0 kamatait 15 nap alatt megfizetni. 2. 1879. apr. 1-től mindaddig mig felperes s neje életben és szegénységüknél fogva segélyre szorulva lesznek ,évenként 100 frtot félévi előleges részletekben fizetni. „A perköltség és ügyvédi dijakra nézve a k. tábla Ítéletét hhagyta. Indokok: „A per során kihallgatott Lichtenstein A. rabbi tanúvallomása szerint néhai Schvartz István kötelezőleg igérte, hogy felperest s nejét mindaddig, mig életben és szegénységüknél fogva segélyre szorulva lesznek, félévenkint 50 frt, tehát évenkint 100 frt segélyben fogja részesíteni. — Ezen kötelező igéretét Schvartz István — mig élt — alperesek beismerése szerint is pontosan teljesítette, és — a nevezett tanú további vallomása szerint — kijelentette: hogy ígérete teljesítését halála esetére örököseinek is meghagyta. „Lichtenstein tanú ezen vallomása egymagában csak részbizonyitékot képez ugyan, de kiegészíti azt az 1870. apr. 29. kelt. alperesek által valódinak elismert B. a. levél, melyben 3-ad r. alperes Schvarcz Adolf felperesnek 50 frtot küldött az 1870. april havától okt. l-ig terjedő félévre, s a melyben tudatta felperessel, hogy a2on évenkénti 1C0 frtra, mit a meghalt apa (Schvarcz István) igért, ezentúl is számíthat. — E levél tehát megerősítését és beismerését tartalmazza mindannak, am tL'chtenstein rabbi bizonyít, — annak t. i., hogy néhai Schvarcz István egy meghatározott (100 f.) évi járadéknak bizonyos meghatározott időszakokban (april s okt. hónatokban) leendő kiszolgáltatását igérte felperes irányában. — De elismertetett ama levélben az is, hegy az apa kérdéses ígérete kötelezi az ő gyermekeit s örököseit; mert a minek teljesítése oly kijelentéssel igértetik valakinek, hogy ez számithat arra évről évre: az nem egyoldalulag visszavonható s tetszés szerint megszüntethető szolgáltatás, hanem kötelezett járadék. „Hogy pedig 3-ad r. alperes nemcsak a maga, hanem osztatlan testvérei s örökös társai nevében is irta a B. levelet s küldötte az 50 frtos részleteket felperesnek : ezt a 3-ad r. alperessel együttesen védekező többi alperes sem tagadja határozottan; de bizonyítja azt az E. a. levél is, melyben 1870. okt. 24. egy további 50 frt részlet az alperesek közös czége nevében küldetik felperesnek. „Beismerték eszerint alperesek a felperes jogát levélben, s a járadékrészletek fizetése által saját cselekményökkel is ugy, hogy megszegték saját kötelezettségüket akkor, midőn a járadék kiszolgáltatását 1874. apr. 1-től fogva indokolatlanul megtagadták. 61