Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 59. szám

235 utóbbi részére a szállitani kötelezett szőlő karók másutt \ történt beszerzése folytán felmerült 11 frt árkülönbözetet 4B 9 frt fuvarköltséget is. Indokok: „Vádlott határozott tagadása ellenében, a végtárgyalás folyamán előállított bizonyítékok alapján ellene a rablógyilkosság, illetve a rablás és gyilkosság" bűnténye megállapítható nem volt; mert nem lett begyőzve azon körülmény, hogy Junovíts Terézt az erdőben azon elhatározott szándókkal, hogy életétől s ingóságaitól megfossza, szúrta volna meg; miért is a vád ezen része alól bizonyítékok hiányából felmenteni kellett. „Tekintettel azonban azon körülményre, hogy vádlott önmaga beismerte, mikép 1878. apr. 16. a puniczi erdőben Junovits Terézt felindult állapotában egy késsel a nyakán megszúrta oly annyira, hogy az elesett, — ós vádlott másnap ugyanazon belyen, hol Junovits előtte való napon a szúrás következtében elesett, annak holt tetemét fellelte — azon körülmény folytán, hogy nevezett erdőben egy fel nem ismerhető hulla csakugyan találtatott, a vizsgálati iratokkal kétségen kivül van helyezve vádlott ellenében az emberölés bűntényének alanyi s tárgyi tényálladéka, nem különben önbeismerése s a károsultak öaszmangzó vallomása alapján a többrendbeli csalás bűntényének tárgyi s alanyi tényálladéka ; továbbá szintén önvallomása s a nála meglelt tárgyak által a tolvajlási kihágás vétsége kellően igazoltatott. „Vádlottat ezek folytán ezen bűntények s vétségben bűnösnek, illetőleg vétkesnek kimondani kellett; s tekintve enyhítő körülményül, hogy a csalás s tolvajlás elkövetését önmaga beismerte, — másrészről azonban figyelembe véve súlyosító körülményül rovott előéletét, a csalás bűntényének ismétlését, hasonló bűnbe történt visszaesését, a bünhalmazt, csavargó életmódját — öt az ítéletben kimért szabadság büntetésre Ítélni stb. stb. kellett." A kir. tábla 1879. május 7.— 8992.sz. a. annyiban változtatta meg az e. b. ítéletet, a mennyiben vádlottat emberöléssel párosult rablás bűntettében mondta ki bűnösnek. Indokok: „Vádlott azon mentegetődzése, hogy ő Junovits Terézt akkor, midőn késsel megszúrta, a kendőben összekötött ruháitól megfosztani nem akarta, s hogy azokat csakis azon véletlen következtében vitte el, mert azokkal saját élelemszerei voltak Összekötve; továbbá, hogy Junovits pénztelen levén, attól pénzt a bűntett elkövetésekor el sem vehetett: részint vádlott, azon elóző előadásával, miszerint az ő élelemszerei saját kendőjében s így nem Junovits ruháival együtt voltak bekötve, — részint Mirth s Taiteles tanuk azon vallomásával czáfoltatik meg, minélfogva bizonyitatik, hogy mídón vádlott a büutett elkövetését közvetlenül megelőző időben Junovitssal N.BZ.-Mihályon tartózkodott, ezen nő nemcsak a kocsmai étkezésért, de a Schvarez S. boltjában általa tett vásárlásokért is készpénzzel fizetett; mi kétségtelenné teszi, hogy Junovits, ki Fuhruer tanú vallomása s az eredeti nyugta szerint kérdéses időt néhány héttel megelőzőleg azaz 1878. márcz. 10-én örökségéből 84 frtot vett át, még a bűntény elkövetésekor készpénz birtokában volt, s hogy őt ettől valamint ruhaneműitől is vádlott fosztotta meg — Somogyi Lajos kocsmáros vallomása szintúgy igazolja, mert aszerint vádlott a Junovits megölése utáni napokban oly nagyobb pénzösszeg birtokában volt, melynek szerzését egyátalán nem képes igazolni; hogy pedig azon nőt rablási szándokkal sérelmezte olymódon, hogy az tulajdonának védelmére képtelenné vált. — abból is kiderül, hogy vádlott már a ruhanemüek ellene bebizonyult elvétele indokára nézve, saját előadásával is megczáfoltatott. Mindezeknélfogva vádlott nem a tolvajlás, hanem rablás bűntényében válván bűnössé, az első bir. Ítéletet ennyiben megváltoztatni— egyebekben indokaiból hhagyni kellett." Alegf. ítélőszék következő ítéletet hozott: ,,Tekintve, hogy a vádbeli cselekmény minősithetésének megállapithatására nézve a vádlott beismerő önvallomásán kivül semmi más törvényszerű bizonyíték nem létezik; — puszta következtetésekre pedig bírói Ítélet nem építhető: annálfogva a másodbiróság Ítélete, az első bírósági Ítéletben megállapított minősítéssel, s az ugyanabban felhozott indokokból hagyatik helyben." (1879. aug. 4. — 6385. sz a.) Semmitöszéki döntvények. Fölhívást perben, a felhívott félnek ügyoédi ellenjegyzés nélkül beadott nyilatkozata el nem fogadhaló. Alaki törvénysértést képez, ha ezen nyilatkozatban a számadási kötelezettség tagadtatván, az mégis keresetnek vétetik azon okból, mivel felhívott ahhoz számidását csatolta, — ugy az is, midőn ily keresetnek tekintett nyilatkozatra ellenirati halárnap tűzetik ki, mégis előleges megállapodás nélkül jkönyvi tárgyalás engedtetik. Bodócs Márton s társa — Dob róka György e. számadásra felhívási keresetet adott be az egri tszékhez, melyre felhívott fél nyilatkozatot adott be —s ezután 1878. évi 6707. sz. a. ítélet hozatván, az felebbeztetett. Akir. tábla a 304. §. alapján felterjesztette. A Semmitősz ék az egri tszék egész eljárását hivatalból megsemmisítette (297. §. 1. p.) s a beadott nyilatkozatot visszaadatni s ujabb nyilatkozata vagy számadása beadása végett felhívott részére ujabb záros határidőt kitűzni rendelte; ,,m?rt felhívási keresetre, minta rendes eljárás egyik eltérő módjára nézve is kötelezők a perr. 85. §. b. p. s a 89. §-ban foglalt rendelkezések. Ezekhezképest tehát a felhívott félnek ügyvédi ellenjegyzés nélkül beadott nyilatkozata elfogadható nem lett volna, — az első bíróság azonban azt mint keresetet elfogadván, — most már a perr. 89. §. alkalmazásáról szó nem lehet; az első biróság azouban a nyilatkozat elfogadása által annálinkább alaki törvénysértést követett el, mivel ezen nyilatkozatban a felhívott fél számadási kötelezettségét tagadván, mégis a bírósága nyilatkozatot azért, mivel a mellett a felhívott fél számadását is előterjesztette egyszerűen keresetnek tekintette. (519. §. 1. p.) ,,Az, hogy később felhívott fél ügyvédet rendelt, különbséget nem tesz, mivel a felhívott fél a tárgyalási jkönyvben az ügyvédi nieghatalrua'.vány nélkül beadott nyilatkozatot magáénak nem ismervén, — a későbbi tárgyalás alapja megszűnt. „Végre szabálytalanság az is, hogy miután az 1-ső biróság a nyilatkozatot nem cdieniratnak tekintette, s a tárgyalást nem azon irányban indította meg: tartozik-e a fél számadást adni? hanem azon nyilatkozatot keresetnek vévén, végzésével az ellenirat beadására tűzött ki határnapot, — mégis megengedte, hogy a felek nem periratokat váltottak, hanem az ügyet előleges megállapodás nélkül (114. §.) külön jkönyvben tárgyalták." (1879. június 24. — 13025. sz. a.) A perr. 338. §. 2. p. értelmében biztosítás elrendelésének helye van oly felebbezell ilélet alapján is, melylyel az elulasi59*