Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 5. szám

19 tett, — az állag csonkitlan fentartása tehát a gondnok kötelességeihez tartozik, — az uri lakra, az erdőségekre s az angol kert élő faira nézve a kir. tábla végzése helybenhagyandó volt." (1878. vov. 25. — 11595. sz. a.) A Seinaíitöszék teljes tanácsülés! döntvényei. 1878. decz. 19-ki pl én umbó I. Ezen ülésben következő elvi jelentőségű kérdések kerültek szőnyegre, s döntettek el: I. Van-e az örökség átadását megtagadó végzés ellen felebbezésnek oly esetben helye, midőn az 580. §. értelmében hirdetvény kibocsátásának esete fenn nem forog? Erre következő' elvi megállapodás mondatott ki: „Tekintve, hogy az örökösödési peren kívüli el járás folyamában hozott határozatok ellen, a perr. 297. §. 22. pontja s 294. %-sza szerbit rendesen csak semm. panasznak van hely — felebbezés pedig kifejezetten egyedül a perr. 681. §. a pontja esetéfjen engedtetik meg; „tekintve, hogy ezen §. egyedül a megelőző 580. §-ban szabályozott hirdetményi örökösödési eljárásra vonatkozik, — első részeben az ingatlanoknak oz örökösökre leendő átíratását, — második részébon pedig a megtagadó végzés ellen perorvoslatot szabván elő; „tekintve végre, hogy a perrendtartásnak az 560. §. szerint hivatalból folyamaiba tett örökösödési eljárást szabályozó részének, egyedül 586. §-ban történik az 581. §-szra — az ingatanok átadása esetében szükséges telekkönyvi bekebelezésre nézve, tehát nyilván csak azon §. első részére hivatkozás ; — de egyébként is hivatalos eljárás esetében felebbezésre tartozó érdemi kérdés eldöntése elő sem fordul, miután az eljáró bíróságnak tiszte, ha a tárgyaló felek közt egyesség jött létre, ennek megvizsgálására, s elfogadás esetében a hagyaték átadásának elrendelésére, — ellen esetben pedig a feleknek perre utasítására szorítkozni'. „miért is oly esetben, midőn a perr. 580. értelmében hirdetmény kibocsátásának esete fenn nem forog, az örökség átadását megtagadó végzés ellen felebbezésnek helye nincs." (23787. sz. a.) II. A semmiségi panaszban használt sértő kifejezések miatt, fenyithető- e az ügyvéd a semrnitŐszék által, az ügyv. rendt. 67. §. b. pontja alapján? Ez következőleg döntetett el: biröi tekintély megőrzése és fentarlásának, állandó törvényszéki gyakorlat állal is szentesitelt következménye: hogy az ezek egyike elten is intézett támadás megtorlás nélkül ne maradjon; hogy léhát a bíróságot vagg annak egyik tagját sértő és illetlen kifejezésekkel bántalmazó fél, vagy ügyvéd azon bíróság által, a mely ellen, vagy előtt a sértést elkövette, megfenyilessék; — mely elv különben a perr. 118. § szóban is kifejezést talál; „oly esetben tehát, ha a sértés a semm. panaszban követ teteit el, a sértő fél vagy az ügyvéd közvetlenül a Semmitőszék állal is birságban marasztalható/1 [21250. sz. a.) II. A budapesti kir. törvényszék területén és székhelyén létező járásbíróság, mint perbiróság foganatosíthatja-e az általa ingókra elrendelt végrehajtást, az ugyanazon törvényszék területén és székhelyén létező egy másik járásbíróság területén a maga kiküldöttje által, vagy pedig ezen' esetben is a prrdt. 350. §-a szerint a végrehajtás helyének bíróságát tartozik-e megkeresni? Ennek megoldásául következő döntvény hozatott: „Tekintve, hegy a bírósági végrehajtók számára 1875. sept. ÍO. — 26020. sz. a. kiadott igazs. ministeri rendelet 17. § szónak azon rendelkezése : melyszerint a bíróságok más bíróság területén lévő végrehajtóknak csak illetékes bíróságaik utján adhatnak megbízást, — az ugyanazon székhelyen létező bíróságokra nem alkalmazható^, azon körülmény, hogy a bpesti tszék területén és székhelyén létező egyik járásbíróság, az általa mint perbiróság állal ingókra elrendelt végrehajtást, ugyanazon székhelyen létező egy másik járásbíróság területén a maga kiküldöttje által foganatositatja, szabálytalanságot nem képez.u (26250. sz. a.) Váltójogi eset. A fizetési határidő meghosszabbítására vonatkozó kifogás bírói figyelembe nem vehető, ha a váltóadós a fizetést töke s kamatra történtnek állítja annak kijelölése nélkül, hogy abból mennyi esik a töke — s mennyi a kamat törlesztésére. — Az alperes állal alkalmaztatni kívánt főeskünek, az ellenfél határozott beegyezése hiányában helyt adni nem lehet. Nagy Ferencz — Kiss István, Tőkés György s Kiss Jánosé. 100frt v á 11 ó tartozás iránta marosvásárhelyi tszék mint váltóbiróság előtt pert folytatott. A tszék mint váltóbiróság 1878. június 24. — 6931. sz. a. ítéletével az 1877. május 23. — 8402. sz. sommás végzés érvényben tartásával, alpereseket a keresetben, kamatokban s perköltségben elmarasztalta ; „tekintve hogy alperesi kifogás, miszerint egyik alperes a váltó lejáratát előzőleg, kamat s tőke törlesztésre 20 frtot felperesnek átadott s ezzel a fizétési határidő meghosszabbitátott, — az alperesi tanuk által nem igazoltatott, s a felajánlott eskünek egyfelől, mert felperes abba határozottan be nem egyezett, — másfelől, hogy az eskü körülménye nem eléggé határozott, — hely nem adathatott; tekintve továbbá, mikép a lejárati idő meghosszabbítása magára a váltóra lett volna feljegyzendő; — alperes stb. marasztalandó volt." A marosvásárhelyi kir. tábla 1878. sept. 3. — 1021. sz. a. az első bir. ítéletet megváltoztatván, felperest keresetével elutasította s a perköltségben marasztalta, ha felperes le nem teszi a főesküt arra: miszerint a 3 havi meghosszabbításra magát nem kötelezte azon alkalommal, midőn alperes Kiss István lejárat előtt 20 frtot lefizetett" — ellenben stb. „mert miután felperes azon alperesi kifogás tekintetében, hogy lejárat előtt egyik alperes részbeni törlesztésre 20 frtot fizetett — nem nyilatkozott, ezen fizetés felperes halgatag beismerése által bizonyítottnak veendő; s minthogy a váltó birtokos részbeni fizetéseket is elfogadni köteles s mivel a váltó lejárata előtt kamatok nem követelhetők, — ezen fizetés a tőkéből leszámítandó; tekintve, hogy felperes azon döntő ténykörülmény iránt, hogy midőn egyik alperes Kiss István a váltó lejárata előtt 20 frtot fizetett, — a váltó fizetési határidejének 3 havi meghosszabbítására magát kötelezte, az alperesek részéről felajánlott főesküt elfogadta, s ennélfogva az esküveli bizonyításba beegyezett; tekintve, hogy a váltó lejárati idejének meghosszabbítása szóbelileg is kiköthető, — az eskü általi bizonyítás megengedendő volt, — és 5*