Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 59. szám

234 a Berényi Frigyes időközben elhalt gondnoka által beadott gondnoki számadásokat uj, s folytatólagos alakban az E. alatti árvaszéki végzés, illetve meghagyás folytán 1875. aug. 17. az árvaszékhez újból be is nyújtotta. „Ily körülmények közt tehát, midÖn a Csonka házastársak ellen elrendelt birói zárlat időközben jogórvényesen megszüntettetek, — sőt alperes mint gondnok számadásait be is adta, — eltekintve a vita tárgyát képező s nem a j^len per, hanem az alperes által ben> ujtott számadások megvizsgálására tartozó azon körülmény megbirálásától: váljon alperes mint gondnok, a reá árvaszékileg bizott fizetéseket, a keresethez C. D. E. alatt csatolt árvaszéki végzések értelmében, vagy az azokban foglalt meghagyások ellenében teljesitette-e a Csonka házastársak tö megéből, vagy sem? — felp. árvaszéket a kereshetőségi jog arra nézve: köteles-e alperes a B. a. egyességben Bakó Emília részére, férje Csonka János által engedményezett, általa J. szerint elszámoltnak kitüntetett 1630 frtot visszafizetni vagy sem, —nem illetheti : mert a birói zárlat feloldásával felp. árvaszéknek további működése megszűnt, s e tekintetben csak a netán jogaikban sértett felek, vagyis Csonka János, illetve neje Bakó Emília bírhatnak kereshetőséggel, a mennyiben az alperes által benyújtott számadásokat, melyek már megkezdett megvizsgálását felperes maga is az L. a. végzése szerint a fenebbi okból beszüntette, — egészben vagy részben elfogadni s jóváhagyni nem akarnák; ezen számadások megvizsgálása pedig jelen per keretéhez nem tartozik. „A perköltségek főleg azon okból lettek kölcsönösen megszüntetve, mert felperes az N. a. meghagyás folytán indította e pert." (1879. július 3. — 6661. sz. a ) Jogeset. Ber etvás-Do monkos-féle hozó mányi ügy. (Vége.) A legf. ítélőszék a kir. tábla ítéletét érdemileg B az ügyvédi munkadijakat illetőleg hhagyta, a perköltségekre nézve azonban megváltoztatta mindkét alsó bir. Ítéletét s alperest 105 frt fizetésére kötelezte. Indokok: „A C. a. végrendelet 2. pontjában intézkedett az örökhagyó Domonkos-Borbély Júlia, az örökbefogadott leányának eltartása iránt férjhez meneteléig és kiházasitása s hozománya iránt ferjhezmenetele esetére.— Ezen intézkedése a végrendelkezőnek, — a végrendelet 3. 4. 5. pontjaiban foglaltaktól eltérőleg, — szól minden eshetőségre feltétlenül ugy, hogy azzal az örökhagyó átalános örökösét, az alperest, felperes tartása, kiházasítása és hozománya erejéig mindenesetre terhelni, s azon szabad rendelkezési jogában, melylyel őt az előző 1. pontban felruházta, nyilvánvalóan kórlátozui akarta. „Kétséget nem szenvedhet, hogy különösen a végrendelet 2. pontja utolsó részében hozományt akart az örökhagyó hagyományozni felperesnek, — midőn kötelességévé tette alperesnek a felperes részére „ha férjhez megy — akár készpénzben, akár fekvő vagyonban 600 o. é. frt évi jövedelmet bizlosilani." Ezzel pediy nem életjáradékot akart hagyományozni az örökhagyó felperesnek, hanem a mérvét akarta meghatározni azon tökeértéknek, mely felperesnek készpénzben, vagy ingatlanban hozományul kiszolgáltatassék. „Mert a végrendelkező nem életjáradék fizetésére s biztosítására, hanemcsak 600 frt évi jövedelem biztosítására kötelezte általános örökösét: ennek pedig az az értelme, hogy alperes, ki felperesnek évenként semmit sem lesz köteles fizetni, adjon felperesnek egyszer mindenkorra, vagy készpénzben vagy ingatlanban annyit, hogy ő abból évenként 603 frt jövedelmet nyerhessen. Másrészről bizonyos, hogy a 600 frt mint életjáradék legjobb esetben is csak a felperes életfolytáig volna kiszolgáltatandó; de hogy az örökbefogadó anya, az örökbefogadott leányának juttatott hozományt, ennek netán születendő gyermekeitől elvonni akarta légyen : ezt feltenni nincs egyátalán semmi ok, kivált ott, hol az örökhagyó nem rendelkezett magáról az évi jövedelem fedezetéül szolgálandó tőkeértékről — felperes netaláni halála esetére. Ellenben a 2. sz. a. okmányból, mely érvényes pótvégrendeletnek nem tekinthető ugyan, de a mely alperes által mutatatván fel, ellene bizonyít— kitűnik, hogy az örökhagyó, felperes férjhez menetele után is, nemcsak fentartotta végrendelete 2-ik pontbeli intézkedését, hanem gondoskodását felperes netaláni maradékaira is kiterjesztette. — Yégre nem nyújt alperes magyarázatára támpontot a 600 frt évi jövedelemnek megfelelő tőke érték nagysága sem, mert azt azon jelentékeny vagyonhoz képest, melyben az örökhagyó férjét örökösnek nevezte ki, aránytalanul nagynak épen nem lehet mondani, — oly hagyományos ellenében, ki örökhagyónak örökbefogadott leánya s férjének kö/,el vérrokona volt. „Mindezeknélfogva, miután a törv. kamatláb mindig 6°/0 volt s ma is az ; miután alperes azon választási jogához, melyszerint a hagyományt fekvő vagyonban is kiadhatná, maga sem ragazkodik ; s miután felperes keresete jogalapját kereseti követelésének leszállításával nsiu változtatta meg: helyesen marasztalta el a kir. tábla alperest 10 000 frt tőke s ennek a perkezdésekor hátralékban volt s a kereset beadásától folyó kamataiban. Helyesen mellőzték másrészről az alsó bíróságok alperes 255i frt követelését, mert ez még ha viszonkeresetileg érvényesítetett volna is, miután le nem járt: a kereseti követelésbe beszámítható nem volna. — A'peres mint pervesztes a perköltségben is marasztalandó annálinkább, mert az 1876. év végéig teljesített kamatfizetést indokolatlanul beszüntetvén, felperest a perlekedésre egyenesen kihívta.'1 (1879. május 6. — 3907. sz. a.) Büntető jogeset. Emberöléssel párosult tolvajlás. A vjdlott beismerésén kivül, más törvényszerű bizonyíték hiányában puszta következtetésekre birói itétel nem építhető. Palkovics Mátyás 30 éves, nős gyalogsági tartalékos katona e. r a blógyil kosság s csalás miatt a szombathelyi t szék előtt 1878. májadban bünper inditatott, melynek befejezte után — a tsz ék f. év febr. 13. — 142. sz. a. következő ítéletet hozott: „Vádlott ki 1878. május 13-tól vizsgálati fogságban van, a rablógyilkosság, illetve a gyilkosság és rablás bűntényének vádja alól felmentetik, — ellenben az 1878. apr. 16-án a puniczi erdőben Junovits Terézen elkövetett emberölés — továbbá Steiner Ferencz, Prandl György és Simon Miklós kárára elkövetett csalás bűntényében,— nemkülönben Junovits Teré^ ellenében elkövetett tolvajlási kihágásban vétkesnek kimondatik s ezért mai naptóii 10 évi börtönre ítéltetik ; tartozván egyszersmind a rabtartási költséget — és károsult Steiner részére 1 frtot, Prandlnak 5 frt és Simonnak 50 krt megfizetni, valamint