Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 58. szám

230 létnek ezen hagyományra vonatkozó intézkedése sem ezen végrendelet egyébb pontjai által meggyengitve nincs, sőt a 2. sz. alatti 1867. márcz. 12-én kelt pótvégrendelettel megerősitetett: a felperes részére tett hagyomány feltétlennek és örökhagyó határozott végakaratának tekintendő volt. — De különben is felperesre nézve oly ok, mely őt a hagyomány elfogadására képtelenné tenné, fel nem hozatott, annálkevésbé bizonyittatott. — Épen ugy nem volt figyelembe vehető azon alperesi kifogás sem, hogy felperes és férje III. NB. szerint neki 2556 frttai tartozván, ezen összeg és enuek kamatai a hagyományból levonandók lennének. „Mert ez csakis viszonkereset útján lett volna érvényesíthető, ilyen pedig nem formáltatott, de még ha az ellenirati homályos kérelem ilyennek tekinthető lenne is, miután az alperesi követelés a felperesi keresettel nem egy jogalapból s ármazik, ésmiután az alperesi követelés fél évi felmondáshoz van kötve, minek megtörténte nem is állíttatik, az t. i. az alperesi követelés lejártnak nem tekinthető: annak helyadható nem lenne. ,,Be levén a fentebbiek szerint igazolva, hogy alperes felperesnek néh. B >rbély Juliánná utáni hagyomány czimén évenkint 600 frtot fizetni és biztosítani köteles, ezen évi járadék fizetésére és biztosítására alperes az Ítélet rendelkező része értelmében volt kötelezendő. ,,Mert a hagyomány az örökhagyó halála idejétől fizetendő s miután az 1867. június 20-án történt, miután továbbá felperes maga beismeri, hogy a kereset megiaditása napjáig évenként összesen 6000 frtot vett fel és igy 187 6. deczembar 20-ig bezárólag kielégítve van; miután végre többnek fizetését alperes sem állítja: az évi járadék 1876. deczember 20stól van fizetetlenül. Tekintve pedig az életjáradék természetét és a felek között divott eddigi gyakorlatot, — az előlegesen és félévenkint találtatott megítélendőnek.— Ami a kamatokat illeti, a fizetésre határidő levén kitűzve, a fizetés s határidőn túl azok a fizetendő összeg jövedelmeit — mik kétségen kivül felperest illetik — helyettesitik. — A már esedékessé vált, de ki nem fizetett hagyomány kifizetésére nézve tett intézkedés, a prrdts 253. §-án alapszik, — végre mert a többször emiitett végrendeletben a hagyományozott évi jövedelemnek készpénzben vagy ingatlanbani biztosítása alperes tetszésére bízatott, a végrendelet ezen intézkedése bíróilag is méltánylandó volt. — A mennyiben azonban alperes ezen jogával élni nem kívánna, illetőleg kötelezettségét egyik irányban sem teljesítené: miután a hagyomány az egész örökséget, a biztosítási kötelezettség pedig alperest terheli: a zálogjogi bekebelezésnek az öröklött ingatlanokra alperes költségéni kieszközlésére felperes feljogosítandó volt. A perköltségek azért lettek kölcsönösen megszüntetve, mert egészben nyertes vagy vesztesnek egyik fél sem tekinthető. A k i r. tábla 1878. nov. 13. — 42855. sz. a. ügyérdemében a tszék Ítéletét megváltoztatta s alperest 10,000 frt s 1867 jun. 20-tóli kamarai fizetésére kötelezte — egyebekben hhagyta — következő indokolással: „A kereseti jogalap megváltoztatására fektetett kifogás az első bir. indokokból mellőzendő. — Az ügy érdemére nézve: Az alperes által hatályban lévőnek elfogadott C. a. végrendelet szerint Domonkos Mihályné az alperest mint átalános örökösét arra kötelezte, hogy felperest mindennel ellássa, — ha íérjhez megy illően kiházasitsa, és évenként akár készpénzben, akár fekvő vagyonban 600 frt évi jövedelmet részére biztosítson. — Az örökhagyó ezen intézkedése kétségtelenül megállapítja felperes keresetét arra,| hogy a hagyományozott 600 frt évi jövedelmet nyújtó tőkének megfizetésére alperes köteleztessék; mert a végrendelet szövege azon intézkedést tartalmazza, miszerint felperesnek oly hagyományt szánt örökhagyó, mely évi 600 frt jövedelmet nyújtson. Azon alp. ellenvetés, hogy felperest csak 60 ) frt évi járadék illetheti, de nincsen joga a kereseti összeghez,—figyelembe veendő nem volt; mert 600 frt évi jöved«lem biztosítása járadék rendelésének nem tekinthető, éspedig azért nem, mert az évi járadék a kötelezett által a jogosítottnak meghatározott időig és időben, vagy évi részletekben, vagy több részben szolgáltatandó ki. A végrendelet intézkedése tehát életjáradékot nem képez; ennélfogva felperes jogosított a javára biztosított 6 30 frt évi jövedelemnek megfelelő tokét követelni. Mert alperes azt, hogy fekvő vagyonban akar ja biztosítani — felperes tehát fekvő vagyonban köteles a hagyományt elfogadni — a per során sem ajánlotta; mert továbbá a végrendelet keletkezésének idejében 600 frt évi jövedelemnek 10,000 frt tőkeösszeg felelt meg; mivel az időben 6°/0 volt a törvényes kamat; az időközben változott kamatláb pedig a felperest illető tökének megállapítására irányadóul el nem fogadható ; mivel felperesnek a hagyományhozi joga az Örökhagyó halála után nyílt meg. — Mert alperes azt, hogy felperes által előadottnál többet fizetett s így a kereset beadásáig 300 frt kamat hátralékban nincsen — nem bizonyította; mert továbbá azon alp. kifogás, hogy a hagyomány feltételhez van kötve, alaposnak nem tekintethetik, mivel ezt megczáfolja a végrendelet helyes értelme; s mert végre a 2556 frt s járuléka felperes keresetébe be nem számitható, mivel annak megítélését alperes viszonkeresetképen nem érvényesítette. „A perköltségre nézve hhagyandó volt, mert felperes csak a per során szállirótta le keresetét — tehát alperes teljesen alaptalanul perlekedőnek nem tekinthető." (Vége köv.) Váltójogi esetek. Törvényeink által meg van állapítva, hogy a váltó képességhez a zsidó iráson kioül még más írástudás is szükségeltetik. A váltókra zsidó belükkel telt bármely írások érvényteleneknek lekinlendök. Grrünbaum Vilmos bereznai lakos — Grlück Dávid ugyauottani lakos e. 50 frt váltó tartozás iránt 1378 júliusban a beregszászi tszékmint váltóbiróság előtt sommás pert inditott — a kifogásokra megtartott jkönyvi tárgyalás után — a tsz ék 1878. sept. 12. — 12803. sz. ítéletével felperest keresetével elutasította; „mert felperes alperesi kifogások folytán elismerte, hogy alperes irni nem tud s a kereseti váltót nem maga irta alá, hanem Ehrentreu Móricz által történt irónnali aláírás után az aláírást tén táv al csak kitöltötte; ugyanazért tekintve, hogy az ezen váltó kiállításakor! érvényben levő 1840: XV. tcz. 70 illetve 14. §. h. pontja szerint, Írástudatlanok törvényes erővel biró váltó kötelezettséget nem válalhattak, hacsak nyilatkozatuk törvényes közeg által hitelesítve nem lett; ennélfogva a felperes által állított aláírás erő nélkülilevén—felperes váltó keresetével elutasítandó volt."