Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 57. szám

Budapest, 1879. péntek, angustns 1. 57. szám. Huszonegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom :Szabadságolásunk rendszere. Jogesetek: A férj rendelkezési joga. Elárverezett iDgók ujabbi elárvereztetése.—Sem. dönt. Szabadságolásunk rendszere. (Befejezésül.) Az, hogy igazságügyi ininisteriumunk 1867 óta mily könnyelműen járt el a codificationális munkálatokban, hogy mily felületesen végezte a szervezési, bogy mily kevésíé működött rendszeresen: már maga a szabadságolási intézmény létesítése és szabályozása is eléggé tanúsítja. Egymagában igen alárendelt, a jogszervezetben kisebb szerepű tényező, — s még azt sem volt képes szabatosan szakértőleg létrehozni és a nélkül, — hogyarosz codifícatid által úgyis bebonyolitott s nehezített törvénykezést még további zavaroknak ki ne tenné. Ezen ministeri állomás időszakonkénti hibás, nem a magasb igazságügyi érdekeknek, mint inkább politikai czéloknak hódoló betöltése, — daczára annak, hogy több jeles államtitkárja volt, — a szakértelem nélküli szervezési munkálatok folytán vonta maga után a misériákat, melyekben most jogéletünk tespedez. — Egy adat ehhez a szabndságolás káros kifolyása is — melyről előbbi czikkünkben szóllottunk. Az átalában elismertetett, mikép az államhivatalnokok között különösen a bíráskodási t'unctiók teljesítésére hivatottaknak nagy szükségük van a pihenésre, az erők recreátiójára, azon a phisikai erőt is felemésztő, folytonos szellemi működés után, melyet naponta teljesítenek, — és a mely erőknek, a szünet nélkül tarió munkásság által okvetlenül előidézett zsibbadása, ellankadása, kétségtelenül legkárosabban hathat magokra az igazságszolgáltatás legfőbb érdekeire. De hogy ezen recreatió virium akkép eszközöltessék, hogy a bírák bármikor, bármely időszakban szabadságot nyerhessenek PZ eltávozásra, illetőleg egyéni szünetelésre, — ez minden műveltebb államban ki van zárva; mert az össze nem egyeztethető a törvénykezés állandósításával, az ügymenet rendjével, sőt az felforgatja azon elveket is, melyeken a jogkezelés minden fórumon alapszik. És mégis nálunk épen ezen eszköz fogadtatott el a recreátióra, és pedig a legnagyobb terjedelemben; mert a korlátlan szabadság-kivétel nálunk állandósitatott. Á bírák az év bármely részében szabadságot vehetnek a távozásra, s ebben őket nem lehet korlátolni; rábeszélhetők a szabadságolás nem érvényesítésére bizonyos körülmények közt, — de törvényileg arra nem kénszerithetők. — És ez a gyakorlati életben, tavasztól késő őszig állandósítva is Yan. — Ezen közel fél év alatt a status personális folytonos fluctuatióban van; a bírák jönnek mennek tetszés szerint; egyik két hétre, másik egy hónapra távozik; s midőn visszatérvén néhány hétig működnek, ismét előveszik szabadságolási jogosultságukat; némelyek három négy ízben töltik le ezen időt. Ez tehát a műveltebb államokban kizárt eltávozhatásnak, szabadság kivételnek a lehető legrosszabb kiadása. Es hogy ez a jó törvénykezési renddel legtávolabbról is összeegyeztethető lenne—bizonyosan senkisem merészelheti állítani. Azért is — ily visszáságok s rendetlenségek elkerülésére, -— jogállamokban — a birák recreatió virium eszközölhetése végett — a szabadságolás partialis moratóriummá alakitatott át és pedig bizonyos korlátok s kivételek mellett szüneteltetvén az összes törvénykezés, rendesen két hónapig, többnyire sept. 1 -tői november 1-jéig. És ezt, mint mondottuk, bizonyos korlátok közt — akkép tudják a törvényhozások alakítani, hogy az igazságszolgáltatás érdekei is megóva legyenek, hogy a recreátióra szolgáló szabadságolás, a törvénykezés rendjével, biztosságával összhangzásba hozassék. Erre szolgálnak a jogi szünetelés kivételei s korlátjai. Nevezetesen Erancziaországban, Angliában a békebirák és egyes bíróságok aszüntelésalól ki vannak véve, — azok működése félbeszakadás nélkül egész éven át folyvást tart. És pedig nem talán a birák fiatalságára való tekintetből, mely kitartóbb, erőteljesebb, lankadhatlanabb, — mert azon furcsa rendszer, mely nálunk 1867 óta divatozik, melyszerint a fiatal erők pályája az alsó fokú bíráskodással kezdetik meg, s az mintegy gyakorlati iskolául szolgál — milliók rovására — sem Angol, sem Francziaországban nem ismeretes — az elsőben különösen csak oly ügyvédek alkalmaztathatván egyes birákul, kik mint ügyvédek már hét évig praktisáltak. Hanem ezen kivétel alapja az elébök tartozó sommás, sürgős ügyek természetében rejlik — mely nem engedheti, hogy az ily vitás ügyek hetekig heverhessenek. És itt ismét rendszerünknek egy sötét foltjára kell rámutatnunk: az egyes bíróságok sommás hatáskörére. Ily hatáskör ismeretlen mind Német, mind Francziaországban, Angliában épen ugy mint Italiában ; sehol sem terjesztetvén ki az egyes biróságok hatásköre 300 frtig — mi mint a forgalmi életben már nem csekély értékű összeg, sommás Ügy tárgya nem lehet. Következéskép ily tárgyú ügyek kivételesen sürgőseknek nem is tekinthetők. Ellenben a tökéletesb európai jogrendszerekben a törvényszékek elébe tartozó ügyek már nem tekintetnek sürgőseknek, — nem vonatkozván a szegényebb, vagyontalanabb néposztály keresetére, napi szükségleteire,melyek el nem odázhatók, melyek tehát létfentartásuk végett azonnali elinté ést követelnek, míg a törvényszékek előtt folyó perek nem szükségeinek ily rögtöni b rói intézkedést. Következéskép ily ügyek a bizonyos ideig tartó szünetelést eltűrhetik, megengedhetik.