Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 56. szám

223 törvényszerű, ha az által az ingatlan valódi értékének felén vagy harmadán túl nem terheltetik, stb. A marosvásárhelyi kir. tábla a tszék Ítéletét 1878. ján. 28. — 4465. sz. a. helybenhagyta indokaiból, s még azért is „mert mellőzve azt, hogy az 1875. évi 1999. sz. a. végzés jogerőre emelkedett, szintúgy az 1874. apr. 21. felvett bírósági egyezmény, valamint az ennek alapján 1875:1468. sz. a. kelt birósági határozat szerint a zálogjog az alperesek követeléseinek biztosítására, az összes leltározott hagyatéki javak terhére volt engedélyezve s elrendelve; minek folytán ezek közt s az 1875. évi 1999. sz. telekk. végzés tartalma között semmi ellen moudás, vagy túlterjeszkedés sincs. A legf. ítélőszék a marosvásárhelyi kir. tábla Ítéletét hhagyta. Indokok: Az A. a. jkönyvben foglalt egyesig 1. pontjából kitetszik, hogy alperesek néhai Bartha Miklós leltározott összes hagyatékához s bárminemű javaihoz támasztott örökösödési s tulajdoni igényeikről, ennek özvegye Bartha Miklósné Petke Karolin javára oly feltétel alatt mondottak le, ha ez nekik 11,000 és ismét 10,000 frtot fizetend és e. pont szerint jogot enged, hogy ezen egyesség a leltározott hagyaték összes javaira, úgymint azok akkor telekkönyvezve voltak s bárki nevére átkebeleztetnek, zálogjogilag bekebeleztessék; mely feltételt nevezett özvegy a 2. pont szerint miuden jogfentartás nélkül elfogadta. Minthogy pedig a B. a. végzés szerint az A. a. egyességben érintett 21,000 frt bekebelezése, a most mondott feltétel értelmében rendeltetett el és foganatositatott a telekk. hatóság által, — felperesek azon állítása, hogy a bekebelezés eredetileg érvénytelen, mert az csak Bartha Miklós hagyatéki javaira, vagyis az illető telekjkönyvekben foglalt ingatlanok felére lett volna elrendelhető, — mivel azok másik fele része özvegyét illeti, — figyelmbe vehető nem volt; mert azt a per során felperesek nem tagadják, hogy az egész vagyon, mely felett az A. egyesség köttetett, néhai Bartha Miklós hagyatéka javára leltároztatott; az egyességnek tehát más értelmet mint azt, hogy a 21,000 frt bekebelezése az egész leltározott vagyonra, eszerint arra is szándékoltatott eszközöltetni, mely az 1873. apr. 12-én kötött A. egyesség után később, vagyis 1875. május 25-én kelt 5. a. végzés szerint az özvegy szerzeményéül ismertetett el, — tulajdonítani annálkevésbé lehet; mert ugyanezen végzésben rendeltetett el az összes ingatlanokra foganatosított bekebelezés, s mert az 5. sz. árvaszéki végzés kétségtelenné teszi, hogy a kiskorúak érdekében az A. egyesség csak azon világos feltétel mellett erősitetett meg, hogy a bekebelezés Bartha Miklósné nevén álló javakra is eszközöltessék; minélfogva a kir. tábla ítéletét ezen okokból hhagyni kellett." (1879. május 19. — 4957.sz.a.) Jogeset. A perújításnak hely nem adható oly okmány alapján, melyre az alapperben hivatkozás történt, s az annak figyelmen hivül hagyásával döntetett el; mely okmány tehát, mint döntő körülményt magáben nem foglaló okirat, mellőzöttnek tekintendő. Zatureczky Lajos— Kmet Pál ellen a turócz-sz.-mártoni jbiróság előtt 68 frt iránt újított pert tett folyamatba. A jbiróság 1877. decz. 29. — 9369. sz. a. ítéletében a perújításnak helytadott s kötelezte alperest a kereseti tőkét, úgy minden év utolsó napja, mint az évenkint teljesíteni kötelezett fizetés esedéki napjától, az egyes évi részletek után számítandó 6°/0 kamatokat 8 nap alatt felperesnek megfizetni ; „mert felperes a perújítás alkalmából uj bizonyítékként az alapperben be nem ügyelt, a Szucsán mezőváros kötelékébe tartozó úrbéresek s úrbéri zsellérek összeírását (A. a.) beügyelvén, — a perújításnak, — és figyelemmel arra, hogy abban alperes összeírva nem fordul elő, — s igy az évenkénti járandóságnak fizetésére mint nem úrbéri zsellér 1848 óta is kötelezve jelentkezik, — a kereseti kérelemnek is helytadni kellett. A kir. tábla 1878. decz. 3. — (32319. sz. a. refer. Rudnay) a jbiróság Ítéletét felhozott indokain kivül azért is helybenhagyta: „mert az A. alatti összeírás az illetékes úrbéri bíróság által hitelesítve levén, tartalma tekintetében, a perr. 165. §, szerint, alperes ellen teljes bizonyítékot képez ; sé mert azt, hogy ezen okmány kiigazítására saját érdekében bármily törvényes lépést tett volna, — a per során nem is állította." A legfőbb ítélőszék következő Ítéletet hozott ; „Mindkét alsó birósági itélet megváltoztatatván, a perujitásnak hely nem adatik, és ujitó felperes köteleztetik alperesnek 31 frt 8 kr. perköltséget 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni; a felebbezési költség fejében alperesi ügyvéd részére 3 frtra meghatározott munkadíjának hozzászámitásával — saját fele irányában összesen 9 frt állapitatik meg: Indokok: „Az alapperben az A. alatti össieirásra hivatkozás történvén, miután az alapper ennek figyelmen kívül hagyásával, a kihallgatott tanuk vallomása alapján döntetett el: az A. alatti összeírás mint döntő körülményt magában nem foglaló okmány mellőzöttnek tekintendő. „Ennélfogva a most emiitett okmány oly bizonyítéknak, mely az alapperben nem használtatott volna, nem vétethetvén, és ekként a perr. 315. §. e. pontja alatt foglalt feltétel nem forogván fenn: a perujitásnak helyadható nem volt; miért is enne\ megfelelőleg mindkét alsó bir. ítéletet megváltoztatni stb. kellett.** (1879. június 25. — 2714. sz. a.) Semmitöszéki döntvények. Az Örökjog kimutatása, a telekkönyv kiigazítási per köréből feltétlenül kizártnak nem tekinthető. — Az hogy a telekkönyv kiigazítási kereset örökösödésre van fekletve, nem képez törvényes alapot a bírói illetőség leszállítására. A telekk. hatóság, a helyszinelési bevezetés alapján, további nyilvánkönyni jogokat szerző 3-ik személyek ellen, roszhiszemüséy alapján támasztott igények elbírálására is hivatva van. Özv. Horváth Istvánné szül. Simon Zsuzsa na— Simon János s érdektársai e. a székesfehérvári tszék mint telekk. hatóság előtt telekk. kiigazítás iránt pert inditottki; a tszék f. év márczius 14. — 14071. sz. a. végzéssel a keresetet leszállította illetéktelenség alapján; mert a kereset jogalapját felperesnek 1843-ik évben elhalt attya Simon Mihály utáni öröklési jog képezi s ennek folytán követeltetik a kereseti ingatlanoknak felperes nevórei tulajdonjogi bekebeleztetése; minthogy azonban Simon Mi| hály neve a telekjben nincs bejegyezve, felperes előbb 56*