Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 54. szám

214 Nem tartjuk feleslegesnek a részletekbe is bocsátkozni, s nagyobb jelentőségénél fogva egynémelyikét kiemelni. Hlyen az, mikép folyvást s következetesen megújul egyik legszomorúbb társalmi életjelenségünk : a bűnvádi és fegyelmi ügyek nagy száma és részben szaporodása. A kir. táblánál 1878. első felében: 20824. bűnvádi ügy érkezett fel — mig 1879-ben már: 22356 — tehát ismét szapord ás majd két ezerrel. A legf. Itélőszéknél 185-tel jött fel több bűnügy. Fegyelmi ügy — túlnyomó részbea nem a bírósági egyének vonatkozó — a kir. táblánál folyó év első felében 676 fordult elő az előbbi évben: 688. Az úrbéri ügyek kevesbedése folyvást tart. A kir. táblához 1878. június végéig 402 érkezett — 1879-ben pedig: 371. A legf. Itélőszékhez: 101 és 117. A váltó kereskedelmi ügyek is fogynak, — 1878. június végéig 2835 s 1879-ben: 2756 jött fel; - a legf. Itélőszékhez 1878-ban 534 és 1879 első felében: 544.Fent azon nézetnek adtunk kifejezést, mikép teljesen indokolt, miszerint a legf. Itélőszéknek segély nyújtatott 4 a táblától kölcsönzött bíróban. — De kérdés: nem nagyobb-e a hátrány, mely azáltal a táblánál előidéztethetik? A legfőbb ítélőszék 1879. első fél évi hátraléka igen tetemes ugyan t. i. 2674 — de még sokkal tetemesebb a kir. tábláé, — t. i. 9114. — Az igaz, mikép ez — mint fent kimutattuk, kevesebb az 1878-dikinál — de mégis magában véve oly roppant összeg, mely a legkomolyabb figyelmet vonhatja magára. Ezreké menő hátralék minden fórumon, annyival inkábba felebbviteli törvényszéknél valódi calamitás az igazságszolgáltatásra. És most még 4 bírót el is vittek a táblától — kiknek tevékenysége legalább 2000 ügydarabot képvisel egy fél év alatt. Ideje lenne már, hogy ezen állapotok igazságügyi kormányunkat s törvényhozásunkat komoly gondolkozásra ébresztenék. Ideje lenne, hogy felsóbb bíróságaink helyzete, mely legkevésbé sem kedvező s legkevésbé sem megfelelő a modern jogállam rendszer érdekeinek — komoly reform intézkedéseket idézne elő. Nem az tényleges körülményeinkben a feladat, hogy a létező s kipróbált intézmények lerombolásával experimentáljunk: hanemhogy a létező jogi keretben tökóletesbitsük intézményeinket s javitsuk igazságszolgáltatásunkat. Jogeset. Az ingatlan adásvételének érvénytelenségére alapul nem szolgálhat, ha a telekkönyvben tulajdonosul jelentkező apa nevét fia irta a szerződés alá, midőn azt annyának, kinek jogán követeltetik érvénytelenítés útján a tulajdon jog megítélése, kérelmére lette a nélkül, hogy azt nyereségvágyból vagy másnak megkárosítására czélzó indokból tette volna. Ifj. Groliás János képviselve Kun László ügyvéd által — Obermaier József Golka Gry. által védett 1-ső r. s az ügygondnok által védett Obermaier Károly ismeretlen örökösei 2-od r. alp. e. a rádi 242. sz. telekjben foglalt szőlő tulajdonjoga iránt 1878. évben ab.-gyarmati tsz éknél pert indított — A tszék 1878. aug. 30. — 10817. sz. Ítéletével felperest elutasitotta s a perköltségben marasztalta; „niert Obermaier Károly a 242. sz. telekbirtokot jóhiszemüleg megszerezte s azt még 1865. márcz. 18. neI vére íratta. — A C. a. büntető Ítélettel jóhiszeműsége meg nem döntetik, mivel a szerződés érvénytelensége ki nem mondatott, miért tulajdonjoga azon alapon, hogy jogelőde roszhiszemü volt, meg nem támadható; az 1-ső r. alperes pedig már a jogszerű és jóhiszemű elődének birtoklási idejét a maga elbírtoklási idejébe beszámíthatja; s minthogy ezen elbirtoklás ingatlanoknál, ha bekebelezvék, az osztr. ptk. 1467. §. szerint 3 év alatt ellenmondás nélkül érvényesíthető; és tekintettel arra, hogy felperesre nézve ezen birtok nem használása által az elbirtoklással egyidejűleg elévült,—tekintve továbbá a ptk. 441—443. §§-szait, melyek szerint a bekeblezés teljes tulajdon s birtokjogot állapit, s ha az két különböző személynek adatott el, az elsőbbség azé, ki a bekebelezésért előbb folyamodott — mely törvény a telekkönyvvel együtt átvétetvén, nálunk is érvényes; — mert végre felperes szerzési jogczimétnem igazolta." stb. A kir. tábla 1878. decz. 23. — 55188. sz. a. hhagyta következő indokokból: A keresetlevélhez C. a. mellékelt s így felp. e. bizonyító fenyítő ítéletből kitűnik, hogy felperes jogelőde Góliás Józsefné a kérdéses szőlőt Weihrauch Miklóstól megvette ugyan, azt azonban mint tulajdonát később Obermaier Károlynak eladta, és hogy Weihrauch János azon ítélettel fenyítő bíróságilag csak azért niarasztaltatott, mert az Obermaier Károlyféle szerződésre, akkor már elhalt attya nevét irtaalá;—ezen ítélet által tehát a Weihrauch Rozália és Obermaier Károly közti adásvételi jogügylet érvénytelennek épen nem mondatván ki — felperes keresete annál alaptalanabb, mert az E. a. ítélet szerint felperes azon szőiő tulajdonjoga iránti keresetével már egyizben elutasitatott; ugyanaz m jogalapon pedig perújítás nélkül kereset indításra jogosítva nem sem volt." A legf. ítélőszék a kir. tábla ítéletét hhagyta ; Indokok: „Felperes annak bizonyítására, hogy a rádi 242. sz. telekjben foglalt 1098. hr. sz. szőlő, mely Weihrauch Miklós s neje Matausch Anna tulajdonát képezte, helytelenül, sőt csalás folytán jutott bekebelezés alapján még 1865. márcz. 18. Obermayer Károly tulajdonába, a C. a. bünfenyitő ítéletre hivatkozik, állítván, hogy ezen szőlő már azelőtt édes annya Gróliás Józsefué | tulajdona volt, ki azt Weihrauch Miklóstól s nejétől örökáron megszerezte, minélfogva az felperest mint édes anny7a egyedüli örökösét illetvén, — kéri azt magának megítéltetni. „E kérelemnek azonban helytadni nem lehetett, mert habár való is, hogyr a B. a. szerződést mint eladó nem Weihrauch Miklós, hanem fia Weihrauch János irta alá, s ily módon jutott az eladás tárgyául szolgált kereseti szőlő Obermaier Károly tulajdonába s kebeleztetett az ő nevére; valamint való az is, hogy Weihrauch János azért, mert akkor már életben nem levő attya nevét a B. alatti szeréődésre irta — egy havi fogsággal büntettetett: — ezáltal ugyanezen szerződés érvénytelenné nem vált; mert, a C. a bünf. ítéletből, mely felperes által mellékeltetvénellene teljesen bizonyít — kitetszik, hogy a kereseti szőlőt felperes édes annya Weihrauch Miklóstól ki neki testő vére volt, megvette,—ugyanazt azonban mint tulajdonát ő adta el Obermaier Károlynak, s hogy Weihrauch János — kétségtelenül azért, mert felperes annya a telekkönyvbe tulajdonosul bevezetve nem volt, — s a szőlő az általa történt eladás idejében még Weihrauch Miklós nevén állott — felperes annyának kérelmére irta alá maghalt attya nevét a nélkül, hogy ezt nyereség vágyból, vagy másnak megkárosítására czélzó indokból tette volna.