Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 54. szám

215 „Hy helyzetben tekintve, hogy ezen szőlő, melyet felperes édes annya után öröködési jogczimen követel — annak halálakor tulajdonát nem képezte, a mennyiben általa adatott el Obermaier Károlynak — s igy az felperest nem illetheti: . „a kir. tábla Ítéletét ezen okoknál fogva helybenhagyni kellett." (1879. május 12. — 3738. sz. a.) Büntető jogeset. Nem sikkasztás, hanem idegen tárgy elsajátitás kihágása forog fenn, ha valaki bizonyos értéktárgyakat a tulajdonos tudtával s beleegyezésével visz el magával, de a nélküli hogy tulajdonjogot szerzett volna, azokat elkártyázta, s ezáltal elsajátította. Tescbner J ózsef kalaposmester e. sikkasztás miatt bünyizsgálat inditatott az aradi tszék előtt,— melynek ugy a végtárgyalásnak befejezte után — a törvényszék 1878. jul. 2. Ítéletet hozott, melyben vádlottat sikkasztás kihágásában vétkesnek mondotta ki, s 8 napi fogságra Ítélte, panaszos Forner Klára részére 26 frt kárösszeg megfizetésének kötelezése mellett Indokok: „Vádlott határozott tagadásával szemben panaszosnő esküvel megerősített s vádlott szemébe mondott vallomásával be van igazolva, hogy ez a panaszosnő tulajdonát képezett ezüst óralánczot és aranygyűrűt, melyeket panaszosnő tudtával magához vett, — elidegenítette ; de be van ez igazolva vádlott tagadásával is, mert mig a jbiróságnál tett vallomásából az tűnik ki, hogy ő maga is beismerte, miszerint a kérdéses tárgyakat elidegenítette, azzal akarván indokolni ezen tettét, hogy panaszosnő azon tárgyakat neki ajándékba adta,— a mai napon megtartott végtárgyaláson pedig, még azon körülményt is tagadásba veszi, hogy a járásbíróságnál azt beismerte volna.—Vádlott ezen tagadása már magában véve gyanús, és roszhis/.emüségére enged következtetést vonni s panaszosnő hittel erősített vallomásával kiegészítve, vádlott elitéltethetésére elegendő bizonyítékot szolgáltat. „Ugyanazért tekintve azt, miszerint panaszosnő maga is beismeri, hogy vádlott a kérdésben forgó ezüst lánczot és aranygyűrűt az ő beleegyezésével vette magához, — a mennyiben panaszosnő akkor, a midőn ezen tárgyakat vádlott a szekrénybői magához vette, azt nem ellenezte, — vádlott tartozott volna azokat mint gondjaira bízottakat megőrizni; s hogy ezt nem tette, sőt mint azt a jbíró ságnál maga is beismerte, azokat elidegenítette ; miután azon tárgyak értéke az 50 irtot meg nem haladta, — a sikkasztás által elkövetett kihágásban volt vétkesnek kimondandó s az ítélet szövegében kitett fogsággal sújtandó." Ezen ítélet ellen vádlott, — ugy a kir. ügyész — a minősítés tekintetéből is — felebbezésse 1 élt. A kir. tábla 1878. nov. 18. az e. bírósági Ítélet megváltoztatásával vádlottat a vádbeli tett alól büntethető cselekmény tárgyi tényálladékának hiányából felmentette, — és panaszosnőt kárkövetelésével polgári perútra utasította; „mert bárha a vizsgálat folyamán igazolva lett is azon cselekménye vádlottnak, hogy panaszosnő értéktárgyait saját lakásából magával vitte, s azokat elidegenítette; minthogy azonban ezen tárgyak elvitele panaszosnő tudtával s igy halgatagos beleegyezésével történt, — az ellen legott fel nem szólalt, — annálfogva vádlott ezen tettében büntetendő cselekmény megállapítható nem levén, — mennyiben panaszosnő ezen tárgyak elidegenítése által kárt szenvedett, — ennek érvényesítésével polgári perútra utasítandó volt." A legf. ítélőszék következő Ítéletet hozott: „Tekintve, hogy vádlott az ügybeli lánczot és gyűrűt, panaszos tudomására vitte el ugyan hazulról, — de túl ezen ideiglenes használáson tulajdonjogot azokra nem szerzett, s ezen tárgyakat mégis mint maga is beismerte, elkártyázta, s igy idegen vagyont sajátított el; „tekintve, hogy vádlott három rendbeli vallomásai Sv»rában a tett elpalástolására, mindenkor ellentétes vallomást tett: „a bpesti kir. tábla ítéletének megváltoztatásával: vádlott cselekménye idegen tárgy jogtalan elsajátítása által elkövetett kihágást képez s e miatt egy havi fogság büntetésre ítéltetik, és a 25 írtban megállapított kár megtérítésében s a rabélelmezési költségek megfizetésében marasztaltatok el." (1879. július 14. — 5031. sz. a.) Senimitőszéki döntvények. Téves azon felfogás, mintha ingó vagyonból álló hagyatékoknál, a hagyatéki bíróság illetősége attól fügne, hogy a hagyaték értéke a 300 frlot meghaladja-e vagy nem? Ozv. Nagy Jánosné szül. Ali Te.réz hagy atéka körül az egri jbiróság és törvényszék közt illetékességi összeütközés merülvén fel, — az előbbi annak eldöntése végett az iratokat felterjesztette; A Semmitőszék a tszéket mondotta ki illetékesnek : „mert téves a tszék azon felfogása: mintha a hagyatéki bíróság illetősége azon esetben, ha a hagyaték ingókból áll, attól függene, hogy a hagyaték értéke a300frtot meghaladja-e vagy nem. — Ily különböztetésnek a perr. 562 583. §§-szaiban nyoma nincs; de az 583. §. szerinti sommás osztály megtételét akkor, ha a perr. 5G0. §. eseteiben a hagyatéki eljárást meg kell inditani, különben is meg kell előzni az 585. §. szerinti eljárásnak, melyre az 562. §. szerint városokban a tszék — igy tehát a jelen esetben az 1871:31. tczikk 18. § nak a. pontja szerint az egri városi tszék helyébe lépő kir. tszék illetékes. „Jóllehet tehát az 1877 :XX. tczikk 227. §. szerint a haláleset felvételét jelen esetben az egri jbírósághoz kellett volna beküldeni; minthogy azonban e törvény a 243. §. eseteit kivéve, — a hagyatéki bíróságok illetőségén semmit sem változtatott, — az egri jbíróság a tszék által hozzá tett haláleset felvételét, a tszékhez mint illetékes hagyatéki bírósághoz helyesen küldötte vissza." (1879. május 6. — 9921. sz. a.) Valamint a sommás visszahelyezést, ugy a mezei rendőri perekre nézve is ugyanazon birói illetőség, ugyanazon sommás eljárás és hasonló felebbviteli rendszer van megállapítva. Az alaki perkérdések felett a legf. ítélőszék nem határozhat^ hanem azok mindig a Semmilőszékhez felterjesztendők. Junger László — Weinberger Kálmán e. halászati jog használatába való visszahelyezés iránt a s.-a.-ujhelyi jbiróság előtt 1877-ben pert indított — melyben 1877. okt. 31. hozott s alperest marasztaló itélet a kir. tábla által 1878. márcz. 28-án helybenhagyatott. Alperes további felebbezéssel élt. 54*