Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 49. szám

194 kában, hogy azok bárki által értékesitessenek, és értékük a templom jövedelmi forrásául felhasználtassák. „3. A kereseti mint természetben uem létező tárgyak értéke, a bírói becsű által meg sem volna állapitható, mert a szakértő becsüs csak azon tárgynak értékét megállapítani képes, melyet kellőleg megszemlélhet és megvizsgálhat. „De a becslő eskü általi bizonyításnak sem volt hely adható, mert felperes, ki a per tárgyát képező misemondó aranydiszruhakat, isteni tiszteletre szolgáló öltözetet és egyéb aranyszereket, mint a bohuszlaviczi kápolnában nem létezőket, — meg nem szemlélhette, azok értékét meg nem vizsgálhatta, — ezen oknál fogva azok értékét becslőeskü által megállapítani nem is képes. A kir. tábla 1878. sept. 2. — 31764. sz. a. az első bíróság ítéletét hhagyta következő indokolással: „A felperes kereshetőségi joga az első bir. Ítélet indokaiból állapittatik meg. — De minthogy felperes alperesek tagadása ellenében nem bizonyította, hogy a kereseti tárgyak néhai gr. Erdődy Antal által a bohuszlaviczi templomnak tulajdonjoggal adományoztattak; mert ily adományozási okmányt fel nem mutatott, — az A. B. C, illetve T. U. V. mellékletek pedig, melyekkel a tulajdonjogot igazolni akarta, az Erdődy A. általi adományozást nem bizonyítják; a mennyiben azok egyike sincs E. Antaljáltal aláírva. — A fi. illetve U. a. melléklet, melyben a kérdéses tárgyakra nézve az mondatik: „Salva semper proprietate Ecclesiae huius, ad quam per fundatorem destinatae sunt" — néhai E Antal testvére Jánosnak jószágigazgatója Kochanovszky Ignácz által van aláirva ugyan, — de miután felperes alp. tagadással szemben nem bizonyította, hogy K. Ignácz azon okmány aláírására gr. Erdődy János által felhatalmazva volt, s miután Kocrranovszkit jószágigazgatói minősége, ily adományokat tartalmazó nyilatkozatok kiállítására még nem jogositotta fel: sem ezen B. alatti, sem a C. s A. alattiak alperesek ellenében bizonyítékot nem képeznek. „Hogy azon tárgyak, melyek a bohuszlaviczi templomban letéve voltak, s melyek ért felperes kártérítést követel — nem képezték azon tem plom tulajdonát, bizonyítja az R. sőt K. a. melléklet tárta Ima is. Az /?. alattiból kitűnik ugyanis, hogy az ott letéve volt tárgyakból több tárgy E. Antal által Jánosnak hagyományoztattak s ennek tettleg át is adattad, s ez által elvitettek, — a többi pedig mint a bohuszlaviczi templomban az isteni tiszteletre rendeltek, ott meghagyattak: önként következik tehát ezekből, hogy amidőn E. Antal a bohuszlaviczi templomban létezett tárgyak egyrészéről szabadon rendelkezett, azt a többi tárgyakra nézve is szabadon tehette, s eszerint azok azon templom tnlajdonát nem képezték.* „Azon körülmény pedig, hopy a néhai Erdődy Jánosnak kiadott tárgyakon felül fenmaradtak a bohuszlaviczi templomban hagyatni rendeltettek, annak tulajdonjogát azokra nézve nem igazolja,—illetőleg gr. E.Antal s ennek elhaltával örökösei szabad rendelkezési jogát nem korlátozta; mert azon körülmény csak azt igazolja, mikép azon tárgyak rendeltetése volt, hogy azok azon templomban használtassanak az isteni tisztelet alkalmával. „De a K, alattiból is kitűnik, hogy a kérdéses tárgyak a bohuszlaviczi templom tulajdonát nem képezték, mert ezen K. a.—az Erdődy János által az akkori püspökhelyetteshez intézett levél által igazoltatik, hogy azon tárgyak feletti rendelkezési jogot gr. E. János is mint Buhuszlavicz akkori tulajdonosa magának fentartotta, a mennyiben azon tárgyakat, nagyobb biztosság végett onnan Galgóczra átvitetni szándékozott. — Es azon körülmény, hogy gr. E. János azon szándokáról a h. püspököt értesítette s ahhoz irt levelében kijelentette, hogy azon tárgyak annak idején Bohuszlaviczra ismét visszavitetni fognak, — egyrészt csak azt igazolja, hogy azok E. Antal által arra voltak rendelve, hogy azon templomban isteni tisztelet alkalmával használtassanak, másrészt, hogy a püspöknek mint a templom, illetve egyház fejének a kérdéses tárgyak hollétéről tudomása legyen. „Tekintve továbbá, hogy felperes az alp. tagadással szemben azt, hogy a kérdéses tárgyak Bohuszlaviczról a galgóczi várba csakugyan át is vitettek — szintén be nem bizonyította, a mennyiben a B. stb. mellékletek, melyekkel azt igazolni akarta, bas onlag csak a jószágigazgató által vannak aláirva, s felperes azt, hogy az (a jószágigazgató, arra E. János által felhatalmazva volt, be nem bizonyította — se szerint azok alperesek ellenében mitsem bizonyitanak. Ép oly kevéssé vehető figyelembe a C. alatti, — mert eltekintve attól, hogy az az állitólagos adományozó által aláirva nincs — az már azért sem tekintethető hitelt érdemlőnek, a mennyiben 1829. évben oly tárgyaknak a galgóczi várban létezését akarja igazolni, melyekről keresetében határozottan azt állítja, hogy azck már 1810-ben Erdődy József által a kincstárnak átadattak. „Tekintve végre, hogy a kártérítési keresetek egyházi tárgyakra nézve is, ha az egyház joga 40 év alatt nem érvényesítetik, elévülnek s ezen idő már rég letelt stb. stb. „Alegf. ítélőszék a kereshetőségi jog megállapítása tekintetéből mindkét alsó bir. Ítéletet megváltoztatta, s felperest keresetével, kereshetőségei jog hiányában utasította el; perköltségekre stb. nézve a kir. tábla Ítélete indokaiból hbagvatván; Indokok: Mert a megyés püspök felperest a kérdéses templom kegyura ellen per indításra G. szerint nemcsak fel nem jogosította, sőt határozott azon kijelentése mellett, miszerint az ügyben résztvenni nem kíván, magától minden szavatosságot elhárít, épen a felperes által szándékba vett lépések megtehetése iránt, a kegyúr t. i. 1-ső r. alperes beleegyezésének kinyerésére utasítja; és felperes nemcsak azt ki nem eszközölte, de sőt az emiitett kegyúr ellen teljesen jogositatlanul keresetet támasztott. „Miután továbbá még azon esetben is, ha a G. alatti a per megindítására szolgálható meghatalmazásnak vétethetnék, felperes kereshetőségi jogát megállapítani még sem lehetne; mert alperesek határozott tagadása ellenében nem igazoltatott, hogy a Bohuszlaviczi várkápolna, felperesnek mint Bosaczi lelkésznek felügyelete s gondnoksága alatt áll; sőt ellenkezőleg felperes saját okmányai tanúsítják, hogy 1. r. alperes a kérdéses templomnak, a kegyúri jogok gyakorlatától meg nem fosztott kegyura, s ekként az annak felügyelete és gondnoksága alatt á l." (1879. april. 22. — 1282. sz. a.) Kereskedelemjogí döntvények. A kereskedők között létesült ügyletből felmerülő kölcsönös követelések egymásiránti beszámolása eleve kikötve levén: a beszámolás kifogásával a kereseti követelés ellenében jogosan élhetni, — mellőzésével annak, hogy az egyik fél időközben megbukván, — a csődtömeg ellen a beszámitás kifogása helyt nem foghalna. A Magyar svajczi sóda s vegygyár társulat csődtömege — Nagel s társ czég e. 303 forint