Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 48. szám

191 a hagyatéki eljáráspál szinte mint olyanok jelentkeztek, kik a tb'rv. öröklés rendjén gr. Kemény Samu után maradt javakban hasonlóul öröklésre hivatvák, — M. alatt oly perbeli egyességet kötöttek, hogy a gr. Kemény Samu hagyatékából fizetendő terheket ők tartoznak viselni. „Miután azonban a D. okiratnak azon tartalma, — hogy a kamarai ügyészség részéről a Görög Sámuel utódainak s a semináriumi fundusnak képviseletében bejelentett 20700 vfrfc követelés a gr. Kemény Miklós kötelezvényeibői maradván fenn, tisztának elismertetik, — arra nézve, hogy ezen beismerést alpereseknek az örökösi nyilatkozat megtételére megbízott ügyvédeik valóban tették s annak kapósában ugyanazok megbízóikat azon követelés fizetésére kötelezték, — alp. tagadás, ellenében bizonyítottnak nem vehető azért: „mivel azonfelül, hogy ama jkönyvi nyilatkozatban alperesek, illető!g megbízottjaik részéről fizetési kötelezettség elválalása nem foglaltatik — a D. alatti az EE. a. alatt becsatolt ikönyv kivonata levén — ezen 1862. febr. 10. s 15. felvett jkönyvben pedig következők is-foglal tatnak, u. m. „48. tétel alatt az udvarhelyi ref. fótanoda részéről bejelentett 12863 frt 33 krnyi — 49 alatt Görög Samu örökösei s engedményesei részéről bejelentett 20,000 vfrtnyi követelésre nézve; — hogy ezen követelés néhai gr. Kemény Miklós kötelezvényeire levén fektetve, — csak törvény útján tisztáztathatik ki; „továbbá 50. tétel alatt Korody Samu mint gr. Kemény Miklós tömegének 1845 ben kinevezett gondnoka azt kérelmezvén, hogy a gr. Kemény S imu után maradt javakból gr. K. Miklós tömegét illető osztályrész kiszakitassék s a kiszakított javak majdan ugyanazon gondnok kezelése alá adas-anak ; — erre az jegyeztetett meg, hogy ezen követelést az örökösök törvény útjára kérik utasitatni. „Ha mindezek az 54. tétel alatti bevezetéssel s igy a D. kivonat al kellően egybe vettetnek, az tapasztalható, hogy ezen jkönyvi bevezetések annyira ellentétes tartalmúak, m kép azok alapján a D. kivonatban foglalt elismerő nyilvánítás biz"iiyitottnak semmikép nem vehető; és hogy ezen nyilvánításból az, hogy azon jkönyv felvétele alkalmával az alpereseket képviselő ügyvédek akár magát a Kemény Samuféle hagyatékot, akár alpereseket mmt azon hagyatékra jelentkező örökösöket felperesi követelés el vál alá sár a kötelezték v o 1 n a, ép'-u nem következtethető. „Miude eknélfogva felperesek részére a követelési jog ezen alperesek irányában a" D. a. okmány alapján nem volt megítélhető. „Felhozatik ugyan felperesi részről az is, hogy alperesek, miután ők az M. a. egyezményben gr. Kemény Samu hagyatékának t> rheit magokra válalták, — a /(ereseit követelést fizetni azért is kötelesek* mivel az, hogy a gr. Kemény Samufele hagyat kba beolvadtak oly javak is, melyek Kemény Miklós vagyonát képezlek s igy K. Miklós hátramaradt tartozásainak törlesztésére fordítandók, — tanusitatik egyrészt a volt erdélyi főkormányszék 1862. május 5. kelt EE. iratával, másrészt azon körülmény által, hogy alperesek a részökre idevonatkozólag kínált főesküt sem el nem fogadták, sem vissza nem kinálták; „tekintve azonban, hogy alperesek ezen állítást azon hoz/.átérellel vették tagadásba, mikép az, hogy gr. Kemény Samu birtokába, Kemény Miklóst illető javak nem jutottak s annak hagyatékában ily javak nem maradtak, abból is következik, mivel az 1 —16. a. okiratok szerint Kemény Miklós javai annak halálával cri dális eljárás alá vétetvén, s zár- s gondnokság alatt tartatrán, maga K. Sámuel is mint hitelező jelentkezett testvére tömege e. s kielégítését executió útján is megkisérlette; „tekintve továbbá, hogy az EE. alattiaknak ez esetben bizonyító súlya annálfogva nincsen, mivel azokban az,hogy Kemény Miklós-féle javak mikép és mikor olvadtak be Kemény Samu vagyonába? s azok miből áltak? elő nem adatik, — sőt magok felperesek sem adják azt elő tüzetesen, hogy melyek s minő javak voltakép azok, melyek állításuk szerint Kemény Miklós tulajdonai voltak, s mint olyak K. Samu hagyatékába kevertettek; „tekintve végre, hogy felperesek állították ugyan per során azt is, hogy Kemény Miklós tömegére nézve a volt erdélyi canczellária a cridális eljárást időközben megszüntette, azonban ezt alp. tagadással szemben csak azzal kívánták igazolni, hogy ellenkezőjére főesküt kínáltak alpereseknek, — holott a főesküvelí bizonyítás perrendszeriien valamint ezen, ugy az előbb emiitett esetben sem alkalmazható azért, mert azon kívül hogy az itt kérdésben forgó tények s körülmények már a dolog természeténél fogva nem esküvel, hanem más módon, jelesül megfelelő okmányokkai igazolhatók — alperesek mint nem saját tényükban forgó 3-ik személyek 30—40 év előtt közbejött, illetőleg közbejöttnek állított dolgokról s tényekről öntapasztalatból merített tudomással nem bírhatván — ők a kínált főesküt sem elfogadni, sem visszakínálni nem tartoztak; mindezekhez még az i.s járulván, hogy alperesek Kemény Samu hagyatékának s K. Miklós tömegének állított összeolvadására nézve óvatosságból a nekik kinált főeskü visszakinálását is megtettek; itt azonban fentiek szerint az felperesek részéresem volt megítélhető ; „mindezek szerint felperesi részről azon alap sem levén kimutatva, hogy alperesek mint K.Samu hagyatékának örökösei, egyszersmind K. Miklóst illetett javak birtokosaivá is lettek volna — keresetüket ez alapon sem lehetett megitélni — annálkevésbé; „minthogy felperesek magok osztatlan vagyonnak nevezvén azon javakat, melyekből kielégitetésüket követelik — mindaddig míg Kemény Miklós tömege és K. Samu hagyatéka közt a K. Miklós tömege részéről bejelentett osztályos viszonyok tisztára nem hozatnak, s igy azon Kemény Miklós-féle osztályos illetmény, melyből felperesek követelésük kielégítését, majdan igényelhetik, az illető felek közt osztályos per vagy egyesség útján meg uemállapittatik, — felpereseknek miután ők K Miklós irányában nem örökösök, hanemcsak hitelezők, alperesek mint egyedül Kemény Sámuel hagyatékát igénybevevő örökösök ellen keresetük nincsen.* (1879. márczius 26. — 12177, sz.) Váltójogi eset. Stepanko Demeter — Deutsch N. ellen 200 frt váltó tartozás fizetésére 1878. nov. 27. az aradi tsz ék mint váltó biróság előtt pert indított. Deutsch a váltót saját rendeletére bocsátotta ki s azután o h n e obligo felperesre forgatta, ki által bepereltetett. A sommás végzés e. beadott kifogások folytán tartott jkönyvi tárgyalás befejeztével — a ts/.ék 1878. decz. 30. — 15909./1878. sz. a. következei ítéletet hozott: 48*