Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 48. szám

190 nál fogva perbe nem vpnbató. — A tárgyalás újra elhalajasztatott s a felek kihallgatása elrendeltetett. A tszék 790). sz. végzésével a kereshetőségi jog elleni kifogásokat az 1848:18. tcz. 33. §. alapján elvetette — miután már előbb kimondotta, hogy a hivatkozott mentelmi jog nem érvényesíthető. György evits seinm. panaszt jelentett be május 8-án a kihirdetés napján — indokait azonban május 12. adván be. A Semmitőszék a semm. panaszt elvetette, sa tszéket mint illetékes sajtóbiróságot további szabályszerű eljárásra utasította; „mert alaptalan azon kifogás s panaszpont, bogy mititán vádlott szerkesztő Gyorgyevits Miláu a rágalmasnak állított hírlapi levél szerzőjét megnevezte, ennélfogva ő maga, — a sajtó törv. 33. §. értelmében felelőségre nem vonathatik. Az idézett §. szerint ugyanis „a lapokban megjelenő minden czikkre nézve, ha a szerző felelőségre nem vonathatik, a szerkesztő tartozik felelet teherrel* — a vádlott által első izben megnevezett szerző Miljkovits A. pedig már a vizsgálat előtt elhalván, — az ugyanő általa másodízben kijelölt állítólagos szerző Tyosits pedig a szerzőséget határozottan tagadván, s a felelőséget magáról elhárítván; — de még az esetben is, ha szerzősége további vi/.sgálat utján, bebizonyitathatnék, mint horvátslavon határőr vidéki lakos, magyarországi bíróság illetőtősége alá, mely ellen kifogást is tett, nem tartozván, feleletre nem vonathatnék; és igy elő áll az idézett törvény azon rendeletének esete, hogy a második vonalban felelőséggel terhelt személy t. i. a szerkesztő feleljen a törvény előtt azon czikkért, melyet lapjában kiadott. „De alaptalan azon másik kifogás is, hogy a vádlott, mint a horvát slavon tartoinánygyülés tagja, ezen tartor mányi gyűlés engedélye nélkül vád alá nem helyeztethetik; mert említett miuőségén alapuló* mentelmi joga az azon tartománygyülés által képviselt országon túl nem terjeszkedhetik s Gyorgyevits Müán,mint magyarországi,újvidéki lakos s egy Magyarországon, Újvidéken megjelenő lap felelős szerkesztője kétségkívül a magyarországi törvények alá tartozván, ezen minősége s ebből folyó kötelessége azáltal, hogy a horvát-slavon tartomány-gyűlésre képviselővé választatott, —meg nem szűnik." (1879. jun. 9. — 12193. sz. a.) Jo^e§ e.t. Egyik testvér örökösei a mánknak adóságaiért pereltetvén azon alapon is, mintha utóbbi vagyona az előbbi hagyatékába bootvadl volna, — annak vélelmezése, hogy az adóst illetett javak az előbbi testvér birtokába jutottak* s elhaltával hagyatékában maradlak, lerontalik azon ténykörülmény által, miszerint az adós testver javai elhaltával cridális eljárás alá vétetvén, maga a másik lestvér is hitelezőként jelentkezett s kielégítését a csődtömeg e'len végrehajtás útján is megkísér lette. — Ily lények pedig a dolog természeténél fogva nem eskü, hanem okiratokkal levén bizonyitandók,—s az örökösök mint nem saját lényükben forgó 3-ik személyek 30—40 év előtt közbejöttnek állított tényekről öntapasztalatu tudomással nem bírhatván, ők a főeskü elfogadására vagy visszakinálására nem kötelezhetők. A kolozsvári s marosvásárhelyi seminárium s Görög Sámuel örökösei mint felperesek — gr. Klebersberg Vilmosné s báró Löventhal Sámuelné e. 20700 váltó frt iránt 1870. évben pert indítottak, melynek letárgyalása után — a ko l oz,s vári tszék 1878. május 16. — 820. sz. Ítéletével alpereseket a keresetben s azt megelőző 3 év <5ta számítandó kamataiban elmarasztalta — a 294 o. é. forint után pedig a kereset beadásától — és 300 frt per? költségben köv. indokolással: „Felperesek mint Görög Sámuel jogutódai, a néhai Kemény Miklós gróf által 1819. márcz. 20. s 1827. apr. 19. kelt szerződésnél fogva kölcsön felvett kereseti tőkékben azért kérik alpereseket marasztaltatni, mert az eredeti adós gr. Kemény Miklós és alperesi jogelőd gr. Kemény Samu vagyon közösségben élvén, a közös vagyon öröködés utján alperesekre szállott. „Az eredeti adós gr. Kemény Miklós közös vagyonát is magában foglaló gr. Kemény Samu hagyatéka e. bejelentett követelések tisztázási tárgyalásánál alperesek mint örökösöknek igazolt meghatalmazottjaik, a kereseti követelést D. közhitelű okmány szerint tisztának elismervén, ezen beismerés folytán, s miután az alperesek által sem kifogásolt !U. a. perbeli egyezmény szerint, minden a hagyatékot terhelő adóságokat ők kötelesek fizetni, — a kereseti tőkében stb. alperesek marasztalandók,voltak. „A kereshetőségi jog e. kifogás mellőzendő volt, egyrészt, mert azt a jogelődök hagyatéka e. tett kereseti tőke; bejelentésnél elismerték, s mert a C. a. tszéki rendelettel, mely a Görög örökösök meghatalmazását is ma-, gában foglalja, eléggé kimutatva vau. Az érték meg nem kapása s a követelés fennállása iránti kifogás sem vétethetett figyelembe, mert alperes által az is beismerve lett, és mert a Z. AA. stb- okmányok szerint ezek már elitéit kérdések. „Azon tagadott körülmény, hogy gr. Kemény Samuval gr. Kemény Miklós vagyon közösségben volt, hogy ennek hagyatéka azéval összeolvadt, s igy szállott örökösödés útján alperesekre — azáltal igazoltatik, hogy a felperes részéről aziránt felajánlott eskü sem el nem fogadtatott, sem vissza nem kiváltatott. „A kamatokra nézve azonban az elévülési kifogásnak helytadni kellett ,s azt eszerint korlátolni; mert habár a kereseti követelés szemben az eredeti adóssal megítéltetett, de nem lett alperesekkel szemben — sőt az sem lett . kimutatva, hogy az 1862. évben eszközlött bejelentésen, innen a (tereset beadásáig, vagyis 1870. évig a követelés és kamatjai megkapása iránt valami lépés tétetett volna. A marosvásárhelyi kir. tábla —alperesek felebbezésére — 1878. jul. 6. — 7982. sz. a. indokaiból hhagyta a t^zék ítéletét. A legf. ítélőszék mindkét alsó bir. ítéletet megváltoztatván felpereseket keresetükkel elutasította .s .300 frt perköltségben marasztalta. Indokok: „A kereset arra állapitatik: hogy néhai gr. Kemény Miklós, néhai Görög Sámueltől A. szerint 1818. márcz. 20. — 20.0)0 vfrtot törv. kamatra — B, szerint pedig 1827. april 19. — 700 vfrtot vévén kölcsön, — alperesek ezen összegeket s azok járadékait kötelesek megfizetni, egyrészt azért, mivel gr. Kemény Sámuel hagyatéka tárgyában 1862. febr. 10. tárgyalás tartatván, azon alkalommal mindazok, kik azon hagyatékra örökösül jelentkeztek, meghatalmazottjaik által ezen követelést tisztának ismerték el és pedig felperes szerint azon okból, mivel a most nevezett örökhag)ó" hagyatékába gr. Kemény Miklós vagyona is beleolvadván, — ennélfogva gr. Kemény Samu hagyatékában levő vag ónból, ki gr. Kemény Miklóssal mint osztatlan testvér vagyon közösségben élt, — Miklós után maradt tartozás is fizetendő, — másrészről azért, mivel e perbeli alperesek azokkal, kik