Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 48. szám

Budapest, 1879. kedd, július 1. 48. szám. Huszonegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI Tartalom : Felsőbb itélőszékeink. — Sajtóügy. — Jogeset: Egyik testvér felelősége a másik adóságaiért. Váltójog eset. A felsőbb ítélőszékek ÍO évi működése. Most telik le a tizedik év az alkotmányosan rendezett felsőbb bíróságok első korszakából. Habár a fejlettebb országok eredményben dús elohaladásában nem osztozkodhatunk, még is pirulás nélkül elmondhatjuk, hogy igazságszolgáltatásunk a letelt 10 év alatt nagy előbaladást tett. Hogy a figyelemre méltatható eredményt nagy részt a felsőbb bíróságok szakavatott s önfeláldozó tevékenysége idézte elő, — az a mult korszaknak a jelen évtizeddel való összehasonlításából szemlátomást kitűnik. Ámbár a pereknek évről évre tetemesen szaporodó száma, és az azokban hozott első birói határozatok ellen majdnem kivétel nélkül bejelentett felebbvitelek folytán, a felsőbb bíróságokhoz özönlő ügydarabok sokasága —abirák számában gyakrabban előforduló s húzamo»b időn át betöltetlenül maradt hézagok, mind megannyi akadálya volt az alapos és gyors igazság szolgáltatásnak. De a felsőbb bíróságok mind ezen nehezítő körülmények daczára, a magyar igazságszolgáltatás érdekeit szivökön hordozó kitűnő, erélyes elnökeik élén, évről évre fokozódó tevékenységet fejtvén ki, a nagy munkahalmazt, mely külhoni felsőbb itélószóki biró előtt, hihetétlennék tűnnék fel — oly annyira legyőzték, hogy már isv~a birák kevésbitésének lehetősége rémleni kezdett azok előtt, akik törvénykezésünk bel körét nem ismervén, a felmutatott eredményt nem a dolgozatokkal küzdő birák munkálkodásának, mint inkább a bírói létszám nagyságának tulajdonítják, — és a kevesbedő hátralékkal szemben — a bírák számát apasztani törekszenek, az áljógazdálkodás szempontjából. Hogy a nagy eredmény, melyet a felsőbb bíróságok ernyedetlen szorgalma fokozódó mérvben 10 év alatt felmutatott, ama vezényleten sarkailik, melyet az elnökök bölcs belátása tapintat teljesen érvényesített — azt bizonyítanom szükségtelen. A dolgok bibéje a tanácsok kellő felosztásában rejlik. Nem könnyű dolog egy nagy testületet kormányozni. A szakosztályok megalakítása tapintatos birálatot igényel. Non possumus omnia omnes. A munka-halmaz kellő felosztása az elnöknek nagy fáradságot okoz; ismernie kell a tehetségeket, és ahhoz alkalmaznia a perek szétosztását. A statistikai kimutatás napfényre derítették azt: miszerint az oroszlányrész az eredményben az elnökök kitűnő vezényletének rovására írandó. Hasztalanul küzd valaki a szakosztályok megalakításának eddig követett rendszere ellen — mert az eddigi eredmény által megczáfoltatik. Figyelembe veendő itt, hogy a perlekedők érdeke és az igazságszolgáltatásnak egyöntetűsége megkívánja, hogy a tanácsokbani gyakori Változás kerültessék, minthogy minden szakbani kiképződés sok időt igényel — s a felsőbb Ítélőszékek hivatása nem abban áll, hogy minden egyes tagja minden svakban e helyen kiképeztessék, hanem abban, hogy határozatai az egyes szakokban tökéletesen képzett bírák által egyöntetűen hozatassanak; — az egyes szakokra nézve az iskolát egyedül az első fokú bíróságok képezhetvén. Midőn tehát a most lefolyt 10 évnek hazánk felsőbb bíróságai dicséretére való leteltét constatálnám, azzal rekesztem be soraimat, hogy az úttörők magasztos példája jövőre is kihasson, és a birói karban a buzgalmat megörökítse. cs n. Sajtóügyi jogeset. A horvát-slavon képviselők mentelmi joga, a horvát-slavon tartomány gyűlésen képviselt országon túl nem terjedhet' vén, — as ki mint magyarországi lakos itt lapát szerkeszt, a magyarországi törvények alá tartozik és sajtóügyekben vád alá helyeztetésére, a horvát-slavon tartomány gyűlés engedélye nem szükségelletik. Nem érvényes oly szabály, melyszerint a lapszerkesztő az incriminált czikk szerzőjét megnevezvén, ezáltal ő maga a felelőségre vonatástól mentené tétetnék. Dubravcsics Ferencz mitroviczi (határőrvidéken) kir. tanfelügyelő 1878' jan. 24. sajtóügyi vádlevelet adott be a bpesti tszékhez mint sajtó bírósághoz — a Zastava szerkesztője Gryorgyevits Milán újvidéki lakos (horvátországi képviselő) ellen a Zastava 1877. decz. 23. megjelent számában névaláirás nélkül megjelent becsületsértő czikk miatt. A szerkesztő első izben Milykovics Andrást péterváradi tanítót nevezte a czikk szerzőjének, de ez kihallgattatása előtt meghalt, — miért a vizsgálat a szerkesztő e. folytattatott (sajtó törv. 33. §.) ujabbi kihallgattatása alkalmával azt vitatta, hogy itt a 33. §. nem alkalmazható, mert ő a szerzőt megnevezte, tehát felelőséggel nem tartozik. — A sajtóbiróság azonban 1878, sept. 14. — 17857. sz. a. végzésével Gryorgyevits e. az esküdtszéki tárgyalást elrendelte. — Időközben folyamodott annak beszüntetéseért, — mert a czikk kéziratát megtalálta, s azszerint szerzője Tyosits M. péterváradi tanitó. A tárgyalás elhalasztatván Tyosits kihallgattatott, és pedig több izben azon eredménnyel, mikép a czikk szerzőségét magától határozottan elutasította, állítván, hogy azt az elhalt Miljkovich fogalmazta s kértére ő csak lemásolta, mit szintén Milkovich személyesen vitt el a szerkesztőségbe. Különben ha még is vád alá vonatnék, kifogásolja a bpesti illetékességet, mert ő horvát-határőrvidéki lakos. A tárgyalásra ujabban f. év april 21-ke tűzetvén ki a megidézett kellő időben kifogásokat adott be, mert ő a szerzőt megnevezte, és mert ő horvátországi képviselő, ezen képviselőház engedélye nélkül tehát mentelmijogá48