Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 47. szám

Budapest, 1879. péntek, június 27. 4. szám. Huszonegyedik évfolyam. Tartalont: Jogesetek: Elévülés zálogper újításánál.— Közerkölcsökbe ütköző házas-szövetkezés.—Keresk. döntv.— Schmidt bimt. eset. Lap link ezen száma — mostani fél évben utolsó levén — tisztelettel felkérjük előfizetőinket, szíveskedjenek az előfizetés niegnjitíisa iránt mielőbb intézkedni. — 1%'agy köszönettel vennők, ha lapunk támogatói hatás- és ismeretségi körükben előfizetőink szaporítására közreműködnének. — Az év elejéről még teljes példányokkal szolgálhatunk. — Az előfizetési dij ezentúl is évnegyedre 2 frt, fél évre 4 frt, egész évre 8 forint. Jogeset. A perújítás nem képezvén magában álló uj pert, hanemcsah az alapper (elvehetésére s ujöóli eldónthetésére megengedett jogorvoslatot; a perújítás megengedésével tehát az előbbi állapot állván helyre, azaz /eléledvén az alapper s ez az újítod perrel együttvéve mint egy egész levén elbírálandó: azon esetben , ha a perújításnak jogérvenyesen hely adatott — nem lehet felperest keresetével elutasítani azon, oknál fogva, hogy a kereseti jog elévült volna. Makray László — Márton fi Jánosé, ügyvédi vétség alapján ujitott zálogváltási pert kezdett. A deési tszék 1877. 26. — 3562. sz. a. felperest keresetével elutasította mind a perújítás, mind a zálogjavak kiadása iránti kérelmére nézve—következő indokokból: „Ujitó felperes per újítási keresetével elutasítandó, mert perujitási kereset csakis előbb már perben állott fél e. intézhető, jelenlegi alperes e. pedig az anyaperbeli kereset nem volt intézve, hanem özv. Grajágó Jánosné ellen. „Elutasítandó volt felperes azzal továbbá azért is, mert nem igazolta, hogy előbbi ügyvéde Muntéanu A. valamely vétséget követett el, holott alperes az anyaperben az ellenirathoz csatolt 3. sz. vevény által igazolta, mikép felperes 1869. május 17-én, tehát az anyaperbeli kereset beadása előtt hivatalos úton értesítve lett, hogy az általa az anyaperbeli keresettel kiadatni kért jószág Mártonfi János birtokába ment át, — és felperes ezen körülmény daczára az előbbi perbeli keresetét nem a visszaváltandó jószág tettleges, hanem előbbi birtokosa ellen intézte; bolott a zálogos perekre vonatkozó törvények s rendeletek szerint a zálog visszaváltási perek a zálogos javak tettleges birtokosai ellen intézendók. ^Felperes az ügy érdemében is elutasítandó volt, mert a volt b.-szolnok megyei tszék azon végzése, melynélfogva felperes az özv. Gajzágó Jánosné ellen intézett alapkeresetét, kiegészített alakban alperes e. intézte — a Semmitőszék 1870. nov. ll. jelenlegi alperesre nézve minden következményeivel együtt megsemmisítette; ennélfogva az alapper jelenlegi alperes ellen is intézettnek nem tekintethetik. „Ezeknélfogva felperes, miután jelen keresetét Mártonfi János e. csak is 1874. apr. 11. adta be, — holott a visszaváltási keresetet, miután a zálogos jószágok 1839. évben 30 évre lettek zálogba adva, az 18^3. május 29. rendelet 21. §. szerint 1870. márczius 27-ig kellett volna beadnia; minthogy azonban ezt csak 1874-ben tette, zálogvisszaváltási joga elévülvén, keresetének érdemleges elutasítása is indokolt." „A marosvásárhelyi kir. tábla 1878. jim. 8. — tekintettel a Semtuitőszéknek fent idézett — 5313. szám alatti határozatára, kiválóan a másod bírósági határozat tárgyát képező ügy érdemében, az elsőbiró.-ági Ítéletet indokaiból hhagyta. A legf. ítélőszék következőleg itélt: „Mindkét alsó bírósági ítéletmegváltoztattatik, alperesi részről tett azon kifogásnak, hogy felperes zálog viszszaváltási joga elévült volna, hely nem adatik s az első bíróság érdemleges Ítélethozatalára utasitatik. Indokok: „A kir. tábla 1876. jul. 7. — 4307. sz. a. ítélettel, a felperes részéről ügyvédjének hibája indokából kért perújításnak a perr. 315. §. h. p. alapján helytadott. — Ezen határozat helyességét megvizsgálni a legf. ítélőszék nincs hivatva, mert az jogerőre emelkedett, alperes ellene nem felebbezvén. A legf. itélőszéki felülvizsgálat tárgyát jelenleg tehát csak az a kérdés képezi: elutasitható volt-e felperes a kereseti jog elévülése miatt, mind amellett, hogy a perújításnak jogérvényesen hely van adva? E kérdés megoldásánál szemügyre kell venni a perújítás jogi természetét átalában. — A perújítás nem magában álló uj per, hanem oly jogorvoslat, melyet a törvény bizonyos esetekben megenged a végre, hogy egy már lefolyt per — az alapper — újból felvétesséks újból eldöntessék. — Ha tehát a bíró a perújításnak helyt ád, helyre áll az előbbi állapot, az az feléled az alapper, és az alapper s az ujitott per együttvéve mint egy egész lesz az elbírálás s határozat tárgya. — Ebből következik jelen esetben: hogy nem lehet elutasítani felperest azon oknál fogva, hogy a kereseti jog elévült volna, — mivel a perujitási kereset a törvényes határidő lefolyta után adatott be; mert a fenti fejtegetés szerint az alapperbeli kereset is tekintetbe veendő, ez pedig az ősis. pat. 21. §-ban meghatározott határidőn belől adatott be. „Ezen okoknál fogva, ki kellett mondani felperes kereseti jogának fennállását, s elrendelni az ügy érdemleges elintézését, — miután az alsóbb bíróságok elutasító ítéleteiket egyedül az ősis. pát. 21. §-szára állapították." (1879. márcz. 26. — 13033. sz. a.) 47