Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 46. szám

Budapest. 1879. kedd, június 24. 46. szám. Huszonegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARN Tartalom: Végrendelet érvénytelenítés. — Áruszállítás. — Büntető jogeset. A második félévi-jnl.-decemberi — elöf. időszak már közeledvén, tisztelettel felkérjük előfizetőinket, szíveskedjenek az előfizetés megújítása iránt mielőbb intézkedni. — JVagy köszönettel vennők, ha lapnnk támogatói hatás- és ismeretségi körükben előfizetőink szaporítására közreműködnének. — Az év elejéről még teljes példányokkal szolgálhatunk. — Az előfizetési dij ezentúl is évnegyedre 2 frt, fél évre 4 frt, egész évre 8 forint. Jogeset. Oly végrendeleti intézkedés, — melyszerint a leszármazó örökösök az ingatlan jövedelmeire szoritatnak, s azok mindenkorra mind az ingatlan megtér keltetésétől, mind annak eladásától eltiltatnak, sőt a végrendelkezési jogtól is megfosztatnak, az rendeltetvén, hogy a leszátmazók kihaltával, azon ingatlan az oldarokonokra szóljon, — törvényeink értelmeden érvénytelennek tekintendő. Földessy Józsefné szül. Sebeit Hermina és Wachsniann Yilmosné szül. Schindler Jusztina — Földessy József és Wachsmann Vilm. mint kisk. gyermekeik képviselői L és II. r.; — és Iby Dezső ügygondnok által képviselt Schelt Lajos és Ackerl Anna ismeretlen rokonai és várományosok III. r. alperesek ellen 1877. évben a bpesti tszék előtt hitbizományszerü végrendeleti intézkedés érvénytelenítése iránt pert indítottak. A tszék 1877. decz. 18. — következőleg itélt: „Felperesek keresetükkel elutasittatnak, ésegyetemleg kötelesek I. és II. r. alperesek részére 25 frt III. r. alperesi ügy gondnok részére 40 frt perköltséget 15 nap alatti végrehajtás terhe mellett megfizetni s a kiszabandó Ítéleti illetéket, s a feljegyzett bélyegdijakat viselni. Felperesi képviselő munkadija s költségei 60; I. és II. r. álperesié 25 írtban állapittatnak meg saját feleik irányában. Indokok: „Néhai Schelt Lajos és Ackerl Anna A. alatti közös végrendeletének, az előbbi hagyatékát illetőleg fennálló azon intézkedése által, hogy a pest-terézvárosi Dávid-utczában 965. sz. a. fekvő ingatlan felperesekre szálljon, de ezt terhelniök vagy eladniok szabad ne legyen, s haláluk után leszármazóikra, ilyenek nem létében más rokonokra szálljon, felpereseknek örökségül a kérdéses ingatlan haszonélvezete jutott, a tulajdonjogutóörököseiknek hagyatván. Az ily végrendeleti intézkedéseket hazai törvényeink nem tiltván, s az ily intézkedés hitbizomány felállítását nem foglalván magában, felpereseknek arra irányult keresete, hogy a végrendelet jelzett intézkedésének megszüntetése mellett, nekik az ingatlan (most már felének) korlátlan tulajdona Ítéltessék meg, elutasítandó volt. — A végrendelet felperesek által sem ktilsem belkellékek hiánya miatt m<g nem tárna oltatván, •— sőt az örökséget a végrendlet alapján bírván, és kérvén továbbra is, a végrendeletnek törvénybe nem ütköző intézkedése, s az utóörökösök jogainak sérelme nélkül hatályon kivül nem helyezhető.4' A ki r. tábla az első bir. ítéletet az ügy érdemében hhagyta következő indokolással: „Felpereseknek mint Schelt Lajos és Ackerl Anna leszármazó örököseinek az azok ákal 1843. aug. 31. alkotott végrendelet azon okbóli megtámadására, mivel az Ö örökségük hitbizományi intézkedés által korlátoltatott — nincsen kereseti joguk ; „mert annyok illetve Öregannyok Ackerl Anna, a közszerzeményi ház ót illető fele részéről, a végrendelkezés és az ó halála idejében 1843. és 1848-ban fenállott törvények szerint szabadon rendelkezhetvén, — leszármazó Örököseit abból egészen ki is rekeszthetni, annálinkább a részükre szánt örökségetbármily korlátozással terhelni jogosítva volt; „mert a végrendelet a háznak Schelt Lajos apjokat • illetve nagyattyukat illetet fele részére nézve is csak annyiban volna felperes irányában sérelmes és törvénytelen, a mennyiben intézkedése folytán az ezen örökhagyó halálakor 1869-ben hatályos törvény szerint érintetlenül hagyandott törvényes osztályrészük(kötelesrész)rövidséget szenvedett volna. Ez eset azonban fenn nem forog, mert saját előadásuk s a D. telekk. kivonat szerint, felperesek az egész ház felét, tehát az örökhagyó Schelt Lajost illetett fele rész felét is,teljes korlátlan tulajdonjoggal nyerték; s mert nem is panaszolják, hogy törvényes osztályrészük megrövidítve volna. Ama körülmény azonban, hogy a részökre teljes törvényes osztályrészükön túl jutott örökség hitbizományszerü korlátozásánál az 1687:9. tezikk s az annak alapján kibocsátott szabályrendelet szerint megkívántató s a szükség-örökösök s hitelezők jogainak biztosítására szolgáló feltételek s alakszerűségek mellőztettek, felpereseknek mint törvényes örökjogaikra nézve kielégített utódoknak, a szóban forgó korlátozás érvénytelenitésére kereseti jogot nem ád.u A legfőbb ítélőszék következő Ítéletet hozott: „Mindkét alsó bir. Ítélet megváltoztatásával felperesi keresetnek helyadatik s néhai Schelt Lajos s Ackert Anna hitestársak által Pesten 1843. aug. 31. kelt végrendelet 3-ik pontjának azon intézkedése, hogy Teréz város Dávid-utczában fekvő ház mint családi ház fentartassék, az soha el ne adatassák, se adósággal ne terheltessék s annak minden időre leszármazó örököseik csak jövedelmeit húzhassák, a leszármazók kihaltával pedig a ház az ő oldalrokonaikat illesse — érvénytelennek kimondatik; s ennek folytán Pest város tszékének 1870. május 18. — 23027. sz. a. végzése következtében, az ugyanazon tszéknek mint telekk. hatóságnak 1870. jun. 27. — 5471. sz. végzése alapján a fent érintett 905. sz, 46