Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 46. szám

182 a. fekvő s 1071. lapon bejegyzett ház fele részére bekebelezett azon megszorítás: miszerint azon fele rész soha el ne adassék, adóssággal ne terheltessék s a végreudelkezők leszármazdi Földesi Schelt Hermiri s Schindler Jusztina egyenes leszármazó örökö3ök nélküli elhalása esetében Schelt Lajos s Ackert Anna rokonait egyenló arányban ilessc — hatálytalannak mondatván ki, annak törlése elrendeltetik. „A perköltségekre nézve a k. tábla ítélete hhagyatik. „I i) d o k o k : „Habár az A. a. végrendelet 3-ik pontja a törvényekben előirt tulajdonképeni és szigorú értelemben vett hitbizományi nem képez : tekintve mégis, hogy azon intézkedés, melyszerint végrendelkezők minden leszármazó örököseiket a ház jövedelmeire szőritják s őket mindenkorra, mind a kérdéses ház oiegterheltetésétől, mind annak eladásától eltiltják, sőt a végreudelkeíési jogtól is megfosztják, azt rendelvén, hogy leszármazik kihaltával, a ház az ő oldalrokonaikra száljon, — oly korlátozást tartalmaz, mely a hitbizománnyal lényegesen azonos; ily intézkedés pedig a törvény értelmében érvénytelen; ugyanazért tekintve, hogy már néhai Ackerl Schelt Anna egyik végrendelkező halála után, férje Schelt Lajos s örökösei az A. végrendelet tartalmától a vagyon felosztása alkalmával B. szerint eltértek s a végrendelet ezen korlátozó intézkedését nem tartották meg; tekintve tovább, hogy a persorán az összes érdeklett felek a végrendelet érintett pontjának érvénytelenségét beismerik, s azt kimondatni kérik: „mindkét alsó bírósági ítélet megváltoztattatik." stb. stb. (1879. márcz. 31. — 840. sz. a.) Jogeset. Az előállított bizonyítékok szerint a szállított áru jelentékeny nagyobb részében szerződésszerű levén, — miután vevő azt, hogy a szállítandó árunak azon résie, mely a szerződés feltételeinek meg nem felelt, mennyit telt ki, — nem mutatta ZCÍ, s igy nem levén megállapítható, hogy az eladó mennyiben tekinthető szerződés-szegőnek: a vevő által a szerződés megszegésének indokából tett s az egész árumennyiségre vimatkozó lépések jogosultaknak nem tekinthetők. Ily helyzetben a vevőnek nincs törvényszerű jogalapja, sem a hátralékos vételár visszatartására, sem a viszonkeresetileg igénybeveit kártérilésre. Breyer Kálmán — Zerkovits Zsigmoud e. 115 frt 31 kr. iránt a nagykanizsai jbiróság előtt sommás pert tett folyamatba, melyben a jbiróság 1877. decz. 3. — 12721. sz. a. felperest keresetével elutasította s azt alperesi viszonkeresetből 83 frt — ugy a foglaló s vételár kamataiban elmarasztalta az esetre, ha alperes esküt tesz arra, hogy az 1. sz. alatti okmányban, a babminőségét meghatározó ezen kifejezés: „Weisse Fisolen" az okmány kiállításakor, tehát aláirása előtt s nem utólagosan lett az áruszerzési kötésbe beírva."— különben stb. stb,következő indokolással: „Alperes azzal védekezett, hogy az 1. sz. a. árukötés szerint felperes szép tiszta fehér egészséges babnak átadására kötelezte magát s ennek dac/ára az általa átadott bab kevert tarka és egészségtelen volt s igy szerződéses kötelezettségének nem felelt meg. — Felperes ellenben tagadjn, hogy azon kifejezés „Weisse Fisolen" a kötés létrejöttekor lett volna befoglalva, s hogy a bab fehéruemüsége a felek által a kötés létrejöttekor kiköttetett volna. Minthogy pedig ennek eldöntésére felperes főesküvel kínálta meg az alperest s ez azt üzlettársa személyében elfogadta, ennélfogva stb. stb. „Ezen főeskü letétele esetében igazoltnak veendő azon alperesi állítás, hogy felperes tiszta, fehér s egészséges bab szállítására kötelezte magát; azonban a tanuk vallomása szerint a felperes által szállított bab kevert, tarka, s részben romlott is volt; ezekszerint felperes szerződéses kötelezettségének eleget nem tevén, az általa meg nem tartott szerződésből nemcsak jogokat nem érvényesíthet alperes ellen, hanem még az 1844: VI. tezikk 3. 4. §§. szerint alperesnek a szerződészmeg nem tartásából eredett kárát is megtéríteni tartozik, minélfogva az alperesi viszonkeresetben stb. marasztalandó volt.'4 stb. stb. A kir. tábla 1878. aug. 27. — 34827. sz. a. részben megváltoztatta az első bíróság Ítéletét, amennyiben alperesi vis/.onkövetélést 77 frt 72 krban állapította meg stb. különben hhagyta indokaiból s még azért is: „mert alperes részére a 4. sz. a. árverési jkönyv szerint eladott 400 m. bab vételárából befolyt 21f>5 frt 10 krból — 183 frt 40 kr. vasúti rakbér s egyébb illetmények s árverési kiküldött dijai s bélyegilletékek levonásával 1945 frt 60 kr. lett kiutalványozva, miből még levonandó az alperesi ügyvéd részére megállapított 23frt 32 kr. költségs ekként maradtaiperes részére tisztán : 1922 frt 28 kr. Eszerint alperes a felperesnek fizetett 200 ) frt vételárt 77 frt 72 kr. híjával megkapván, részükre a főeskü letétele esetében ezen összeget kellett megítélni viszonkövetelésképen—ellenben viszonkovetelése többi részévelőt elutasítani kellett. .,Mert valamint egyrészt azon esetre, ha a főeskü letétele által a peres felek közt 1878. jan. 18. létrejött szerződésnek vitatott tartalma, nevezetesen azon körülmény, hogy felperes magát: szép egészséges, fehér babnak szállítására kötelezte — igazolva leend, — felperes az ezen szerződés meg nem tartásából származott kárt viselni tartozik s ebből folyói ag* őt a veszélyére elárverezett bab árából hiányzó azon öss égnek, mely a felvett vételárt kiegyenliti, megfizetésére kötelezni kellett : ugy másrészt, miután árkülönbözet egyedül nyilván kifejezett áruszerzódés alapján volt volna követelhető, — az e czimen felszámított alperesi követelésnek helyt adni nem lehetett, annyival inkább, mert alperes a fentemiitett 77 frt 72 kron kivül egyéb kárt nem igazolt, — a tárgyalási jegyzőkönyvben felszámított kiadások valódiságára nézve pedig bizonyítékot fel sem ajánlott." A legf. ítélőszék mindkét alsó bírósági Ítéletet megváltoztatta, és alperest a kereseti 115 frt 31 kr. tóke s 1871. jan. 25-tőli kamatai, ugy 47 frt 75 kr. perköltség fizetésében feltétleuül elmarasztalta s viszonkeresetével egészben elutasította.'4 Indokok: ,. Miután alperes a felperes által szállított babmennyiséget átvette, azon kifogását, hogy az általa átvett babmennyiség a kikötött feltételeknek minőségileg meg nem felelt, — bebizonyítani tartozott. ,Ennek begyőzésére alperes tanukra hivatkozott, kiknek vallomásai által azonban nem sikerült bebizonyítania azt, hogy a szállított bab oly mértékben, nem fehér hanem tarka lett volna, hogy ennek folytán joga támadt az egész bab mennyiségre nézve felperest felelőségre vonhatni. ,.Ugyanis a kihallgatott alperesi tanuk vallomásai összevetéséből az derül ki, hogy jelentékeny nagyobb része a kérdéses babmennyiségnek szerződésszerű volt; és miután alperesnek csak annyiban lehet kártérítési követelése felperes ellen, a mennyiben a szerződésbeli kötelezettségének meg nem felelt, alperes a fenforgó körűimé-