Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 44. szám

175 előbb szerzett nyilvánköny vi jogát legkevésbé sem gyengíthetik : „Felperes elutasítandó volt, mert a keresetben előterjesztett tényállásból kiindulva, azon kereset részint birtok kiigazításra, részint eredeti érvénytelenség miatti törlésre irányul; a jogi tekintet és terjedelemre nézve egymástól egészen eltérő két ily kereset azonban egyrészt egybe nem köthető, — másrészt ha egybeköthető volna is — felperesek czéit nem érhetnének, mert a telekk. rendi 3. §. értelmében birtokigazitási kereset afelszólamlási határidő után csak addig indítható, mig 3-ik személyek által jóhiszemüleg szerzett nyilvánköny vi jogok nem állanak ellen. Jelen esetben azonban ily jog alperes által már megszereztetett. Eredeti érvénytelenség miatt törlési per pedig csak bekebelezett, nem pedig a helyszíneléskor bejegyzett jogokelenyésztetése végett is,—és a telekk. rend. 148. §. szerint csak az által indítható, ki a vonatkozó ingatlanra nézve valamely nyilvánkönyvi joggal már bírt, s ezen nyilvánkönyvi állapot visszaállítása által az érvénytelen bekebelezéstől mentesíteni akarja. Felperesek azonban a nyíregyházi 1448. sz. telekjben foglalt ingatlanokra nézve ily joggal nem bírtak, hanem a törlési per körén kivülesőleg ily jogot csak most óhajtanak szerezni, — azonfelül a telekk. rend. 150. §. ellenére Macháts Ilonát a törlési perbe be sem idéztették.* A legfőbb ítélőszék az alsó bíróságok Ítéletét részben megváltoztatta s a nyíregyházi 1448. sz. telekjben I. 1. sorsz. alatt felvett 1357. sz. ház felére a tulajdonjogot — a B 3. 4. alatt eszközlött tulajdonjogi bekebelezéseknek erre vonatkozólag való törlése mellett, —kiigazítás útján felperesek javára bekebeleztetni rendelte akkép, hogy ezen tulajdonjog a ház hátulsó felé re terjed ki. Indokok: „Felperesek keresetlevelükben a kereseti ház hátulsó felére a tulajdonjog bekebelezését kérik; m'nek folytán a bíróság ítélete sem terjedhet azon túl s a ház másik fele része Ítélet tárgyát sem képezi. „A ház hátulsó részére nézve felperesek bebizonyiták, hogy (4. szerint) 1852. jan. 2. a 83. sz. há/, hátulsó részét csere útján Szucsánszky Györgytől szerezték ; továbbá, hogy 185o-ben ezen ház a város által megvétetvén, ennek helyébe a város által fizetett vételárból a kereseti ház szereztetett, s felperesek ezen ház hátulsó részét 1855 óta a helyszínelésig tényleg bírták s használták. „Ezekből világos, hogy az 1859 ben eszközlött helyszíneléskor a kereseti házrész tényleges birtokában voltak s minthogy az A. a. csereszerződés által jogezimet is nyerték a fennálló helyszinelési utasítás szerint, ezen házrész az ó nevükre lett volna felveendő; és tekintettel arra, hogy a 83. sz. ház eladása iránt is a 2. sz. a. szerződést 1855. május 7. id. Szucsánszky András kötötte, az eladott ház sém volt légid. Sz. András tulajdona, — az eladási áron vett kereseti ház sem képezhette annak tulajdonát s igy az ő nevére eszkö/Jött helyszín, felvétel is hibás. „Azon körülmény, hogy a 2. sz. szerződést Szucsánszky András csak a mnga nevében kötötte az egész házra nézve, szemben azon bebizonj itott ténykörülményei, hogy András a házat testvérével Gryörgyei tényleg mego-ztotta,—felperesek jogát nem érintheti. Úgyszintén nem csonkithatja felperesek tényleges birtoklással erősített jogát az sem, hogy az 5. sz. szerződésben csak Macháts Ilona szerepel mint vevő, minthogy ez felperesek bözbejötte nélkül létesült; de az előbbi perben A* a. bir. végzés is ezen szerződés hatályát megtagadta, s az özvegyet perre utasította. — Felpereseknek a telekk. felvétel kiigazitáshozi joga ezekszerint bebizonyitatván, csak azon kérdés döntendő el : hogy ezen kiigazítás alperes mint jogot szerzett 3-ik személy ellen helyt foghat-e? „Minthogy az 1S56. nov. 20-kirendelet a telekkönyv kiigazítását a hirdetményi határidő lefolyta után jogot szerzett 3-ik személyek ellen is megengedi, s ezt csak annyiban zárja ki, a mennyiben ezen 3-ik személyek jóhiszemüleg szereznek jogot: jelen esetben alperes e. a kiigazítást megengedni kellett, mert a 6. sz. felzet szerint a tulajdonjog egyidejűleg Macháts Ilona, s utána alperes nevére kebele etetett bs; ezen bekebelezés elrendelésének alapját pedig a városi tszék 1864. május 6 ki beszavatolási okirata képezte, — ez azonban a kir. tábla által F. a. megsemmisitetyén, érvényét veszté, s igy az arra alapított mindkét bekebelezés érvénytelen. Már pedig ily érvénytelen bekebelezés ellenében — a telekk, rendt. 150. §-ra tekintettel — 3 éven belül a telelik, kiigazításnak, a jóhiszeműségre való tekintet nélkül helyadandó lenne; azonban alperes a jóhiszeműséget sem hozhatja fel, mert G. szerint a bekebelezési kérvény beadása előtt meg letr, intve s a vétel idejekor Macháts Ilona tulajdonosul még nem volt bekebelezve, sőt B. telekk. kivonat szerint akkor a ház legidősb Szucsánszky András nevére levén felvéve, tudhatta, hogy az 5. sz. szerződés mellett is, még a hagyatéki bíróság engedélye szükséges, s ha ezen hagyatékra vonatkozó iratokat betekinti, tudomást szerezhetett magának az E. a. végzés megsemmisítéséről. (1879. február 19. — 13766. sz. a.) Semmitöszéki döntvények. A törvény azon elve* miszerint minden bitó köteles más birák és bírósági hivatalnokok megkeresésének eleget tennie azon szabály által korlátoltalik, mikép a megkeresvénynek akkor van helye^ ha valamely jogcselekmény más bíróság területén létezik. Manyutz Flóra — Barna Likáné e. 1103 frt elmaradt haszon iránt támasztott ügyében az aradi tszék Arad város határában fekvő szántóföldekre a birói szemlét és szakértői becsüt elrendelvén, ennek teljesítésére az aradi jbiróságot kereste meg. Ez azonban azt megtagadta, mert a perr. 214. §. szerint az eljáró bíróság csak azon esetben kereshet meg szemle teljesítés végett egy más bíróságot, ha a szemle tárgya más hatóság területén van; jelen esetben azonban az a tszék területén és székhelyén létezik. Miután a tszék előbbi határozatához ragaszkodott az ügyiratok — ezen illetékességi összeütközés elintézése végett, — felterjesztettek. A Semmitőszék a tszéknek meghagyta, hogy a kérdéses szemle és becsű teljesítésére saját kebeléből küldjön ki egy birói tagot; „mert az 1869:IV. tezik 23. §. csak átalánosságban mondja ki azon elvet, miszerint minden bíró köteles a bírák és bírósági hivatalnokok megkeresésének eleget tenni, — azon határokat azonban, melyek között egyik hazai bíróság a másikhoz megkeresvényt intézhet, a polgári bíróságokat illetőleg közelebbről a perrend szabja ki. Nevezetesen annak 60. §-sza, a mely szerint megkeresvénynek akkor van helye, ha valamely jogcselekmény más bíróság területén teljesítendő, ezzel megegyezőleg a 198. §. és a fenforgó" esetre vonatkozólag a 214. §, — melyek 44*