Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 44. szám

174 Megerősít pedig e véleményemben a 43-ik §. 2-ik bekezdése, melyben „telepeséről van szó, miről nem-telepitett váltónál szólni nem lehet. „Telepes csak telepitett váltón van. És ezekkel a hivatkozott elvi határozat váltójogellenességét — azt hiszem— eléggé kimutattam. —cz. Jogeset. Azon kérdés eldöntésénél, hogy a lelekh. felvétel kiigazítása jogot szerzett harmadik személyek ellen he'yt foghat e? szabályul szolgál, mikép akkor, midőn a bekebelezés alapja jogérvenyesen megsemmisitetett s a bekebelezés érvénytelenné vált: ily érvénytelen bekebelezés ellenében, tekintettel a telekk. rend. 150. §-szára — a telekk. kiigazításnak, tekintet nélkül a telekk. rend. 150. §-szára — a telekk. kiigazításnak, tekintet nélkül a jóhiszeműségre helyadandó. Ifj. Szucsánszky András és Zelenyánszky Mária — Holik Dániel e. telekk. kiigazítás illetőleg tulajdonjogi bekebelezés törlése iránt 1872. novemberben a nyíregyházi tszék előtt keresetet támasztottak, kérvén az 1448. sz. telekk. első helyszinelési felvételét s a B. 3. s 4. alatt bevezetett tulajdonjogi bekebelezéseket eredetileg érvényteleneknek kimondatni saz ott bevezetett fekvőség hátulsó fele részére tulajdonjogukat s elvett haszonvételeket évenkénti 50 írtban, s az okozott károkat megítéltetni. A tszék 18 11, nov. 3. — 12140. sz. a. felperesek keresetét megállapította, az első telekk. felvételt, ugy a B. 3. 4. alatt először özv. Szucsánszky Andrásné, Macháts Ilona s azután Holik Dániel javára elrendelt tulajdonjogi bekebelezést eredetileg érvénytelennek kimondotta, s az A. 1 sorsz. alatti belső telekre a közös tulaj lonjogot és pedig fele részben id. Szucsánszky András örökhagyó, — másik felében pedig ifj. Sí. Audrás s neje javára kiigazitásképen bekebeleztetni rendelte. Egyebekben felpereseket elutasította — következő indokokból: „Az A. csere s a 2. '/. alatti adásvételi szerződés kétségen kívül teszi, hogy legidősb Szucsánszky András 83. sz. házastelkét még 1848 előtti időkben örökre átruházta két gyermeke, id. Szucsánszky András s Györgyre s azt utóbb nevezettek A. szerződés létrejöttekor már tényleg saját nevök alatt tulajdonjogilag bírták. Ezen feltevést megerősíti először a', hogy légid. Sz. András a peres felek közös állítása szerint maga is a házban lakott, s igy a csere, valamint a cserélő felek ki- s beköltözése szemei előtt történt; s igy ha a házat még akkor is sajátjának tartotta volna, a tényleges birtokváltozást el nem tűrte volna; míg másrészt a 2y, a. vételi szerződés arról tanuskodik, hogy a város részére tett eladást nem legidősb Sz. András, hanem idősb Sz. András tette; mivel abban világosan kifejeztetik, hogy eladó azon házastelket adja el, melyet 11 év előtt apai — illetve nagyapai örökségbe kapott. „Ha tehát azt légid. Sz. András saját nevében birtokolta volna — a város vele s nem fia s unokájával szerződött volna. „A Szabolchrnegye előtt folyt per E. a. mellékelt tanuzmányából az is kitűnik, hogy a jelen kereset tárgyát képező, a nyíregyházi 1448. sz. telekjben A. I. 1. alatt bevezetett belsőség, az előbb Nyíregyháza városa által kisajátított 83. sz. házastelek árán vásároltatott, hogy ennek vételára a városi pénztárnok által közvetlen eladó Turcsán Mihálynak fizettetett; hogy az utóbb kijelölt házat Turcsántól nem Macháts Ilon néhai id. Szucsánszky András özvegye, hanem ifj. Szucsánszky András mint az előbbi ház kö'.ös tulajdonosa s id. SÍ. András örököse alkudta és vásárolta m>g; és habár a szerződés Macháís Ilon nevére állitatott ki, ez csak ugy tekinthető, mintha ő mint családfő gyermekei képviseletében járt volna, el; mivel ő a 83. sz. ősi házban csak özvegyi joggal birt s igy vételárát tulajdonjoggal nem igényelhette, — tehát az ezen pénzen vett házat el sem sajátithatta. „Ezekből folyólag, miután peres felek által azon körülményei hogy Turcsány Mihály tói vásárolt házat özv. id. Szucsánszky Andrásné s ifj. Sz. András s neje Zelenyánszky M. éppen oly arányban vették birtoklásukba, mint az eladott 83. sz. házat bírták, — igazolva levén az is, hogy a helyszíneléskor ők már tettleges birtokában voltak, — nyilvánvaló, hogy az első telekk. felvétel hibásul eszközöltetett özv. Szucsánszky András nevére. „Nem ingatja meg ezen tényállást a C. a. végrendelet sem, mert öszv. Sz. Andrásné fenebbiek szerint a kereseti telekre 1863-ban már nem birt tulajdonjoggal, — tehát nem sajátja felett rendelkezett. „Szabolcs megye volt telekk. tszéke 1868. évi 3372. sz. végzése folytán teljesített bekebelezések hasonlóan eredetileg érvénytelenek, mert azon időt megelőzőleg, a mikor a hason számú áriratási kérvény b.'nyújtatott, az annak alapjául szolgáló hagyaték bírósági áta lási okmány a kir. tábla 1869 — 9136. sz. végzésével hatáyon kivül tétetvén, a hagyatéki bíróságnak 1868. évi 2430. sz. végzésével a hagyatéki örökösök renles perre lettek utasítva s e körülményt folyamodó Macháts Ilon átiratási kérvényében fel nem fedezvén, — a telekk. hatóságot szándékosanfélrevezette, mivel a telekk. átíratás a valódi tényállással szemben megengedhető nem lett volna. „Érvénytelen levén pedig az özv. Szucsánszky Andrásné szül. Macháts Ilon részére teljesitett bejegyzés : érvénytelen Holik Dániel részére eszközölt további fokozatos bejegyzés is. „Holik D. jóhiszeműségét megdönti az, hogy mielőtt Macháts Ilon a telekk. tulajdoujogot érvényesen megszerezte, már teljes tudatában volt annak, hog," az aUpul szolgálható átadási okmány hatályon kivül tétetetett; és miután ő a G. intő levélként felpsresek által bíróságilag figyelmeztetve lett; a vételárt bírói kézhez le is tette, de azt később H. szerint ismét visszavette; és igy még kárt sem szenved, mivel eszerint a vételárt le nem fizetvén, a birtokot, a birtokba lépés napjától ingyen élvezi. „Az elvett haszonvételek s okozott károk ítélet tárgyát nem képezhették, mert felbecsülve s felszámolva nem lettek." A kir. tábla 1878 jun. 17. — 26032. sz. a. felpereseket keresetükkel elutasította; „mert eltekintve attól, hogy felperesek az alperes tagadásával szemben légid. Szucsánszki Andrásnak azon állítólagos tényét, hogy ez a nyireghá^i 83. sz. házat még életében András s György fiainak tulajdonába adta volna át — perrendszerüleg nem igazolták; eitekivtve továbbá attól, hogy azon körülmény nem bizonyítása folytán a B. 3. alatti bejegyzés megtámadására sincsenek jogosítva; végre, hogy a Macháts Ilon s alperes közt létrejött eladási szerződés után felperesek által intézett megintés, alperes roszhiszemüségét a vételi jogügylet megkötése körül egyátalában meg nem állapithatja, — még kevésbé az 5. alatti egyesség, melyben Macháts Ilonának később s alperes hozzájárulása nélkül foglalt beismerései,alperesnek már