Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 43. szám

172 ben még nem volt levágva —és végirati beismerésük szerint a vételárt nem alperesnek, hanem a fa átvételekor az uradalomnak voltak kötelesek kifizetni. Tehát ebből kiviláglik, hogy a peres felek az A. irattal nem formaszerü adásvevési — hanem inkább jogátengedési szerződésmegkötését czélozták; a miért felpereseknek első sorban csak a fa eladó ellen lehetne kereseti joguk. De eltekintve attól, ha lenne is kereseti joguk alperes ellen, követelésük még sem lenne megítélhető; mert habár a f i átadását--nem levén szerződésben a teljesítés határnapja meghatározva — azonnal kellett volna szorgalmazniok, válaszirat! beismerésük s a 3. sz. irat szerint azt csak oly időben követelték, midőn tudták, hogy a nagyalmási uradalomtól, a tulajdonos személyében történt változás miatt, fát kapni már nem lehetett. — Sót Szeszák és Végh tanuk vallomásával, ha nem is perrendszerüen bizonyítva, de kétségtelenül valószínűsítve van, hogy felperesek a megvett ölfa átvételétől menekülni igyekeztek. De végül követelt káruk menynyiségét sem bizonyították be, mert szakértők általi bizonyítást— elrendelni nem lehet annak igazolására, hogy 1876. deczember s 1877. január s februárban mi volt egy ölfa befuvározátáuak dija Nagy-Álmástól Csúcsára, s azon időben mi volt Csúcsán egy vaggon fának az ára; mert ezt vagy árjegyzékkel vagy tanukkal lehetne bizonyítani; az ajánlott tat^ubizony tás pedig erre nézve nem sikerült; a felett pedig, hogy egy vaggonban hány ül fa tér el, szakértőket csak akkor lehetne kihalgatni, ha ki lenne mutatva, vagy legalább előadva, a megvett fa ölök térfogata, mi nem történt meg. „A viszonkereset is visszautasítandó, mivel, Lái g keresztnevét nem adván elő, a viszkereset nem felel meg a perr. 64. §-nak s azért végrehajtható Ítélet hozható nem lett volna. A marosvásárhelyi k i r. t á b 1 a 1878. október 22. — 1161. sz. a. az első bírósági Ítéletet iudokaiból hhagyta. A legf. ítélőszék következőleg ítélt: „Az alsó bír. Ítéletek azon részükben, melynélfogva felperesek keresetükkel egészen elutasitattak, megváltoztatik s köteleztetik alperes 83 frt tőkét s ennek a kereset beadásától 1877. május 25-től járó kamatait megfizetni felpereknek, kik azontúli követelésükkel elutasitatnak; a viszonkereset s perköltségeket illetőleg az alsó bir. íteletek feloldatnak, s a tszék ujabb érdemleges Ítélethozatalára utasitatik. Ind okok: Felperesek s alperes közt 100 öl fa iránt létrejött azerződés szerint felperesek való.-ággal csak 6 öl fát, t. i. mely a csúcsai állomáson volt s tényleg átadatott, vásároltak meg, — a többi 94 ölt, illetőleg pedig megvásárolták alperesnek azon követelési jogát, mely Őtet a nagy-almási uradalommal kötött adásvevési szerződés alapján illette. Kitűnik ez már magából az A. alatti szerződésből, mert abban egyrészről az mondatik: hogy alperes átengedi felpereseknek a nagy-almási uradalomtól vett fát, — másrészről nincs semmi említés arról hogy felperesek a még átveendő fáaak az árát alperesnek fogják fizetni. — De kitűnik különösen felpereseknek a válasziratban tett saját beismerésükből, midőn előadják, hogy ők magok teltek lépéseket a nagy-almási uradalomnál a fa kiadása iránt, — és hogy a fát az uradalomtól kellett volna átvenniük, s az árát ugyanannak kifizetniük. „Ennélfogva a 94 öl fa iránt kötött szerződés engedmény (cessio) volt a ptk. 1392. §. érteimében, tehát ehhezképest bírálandó el. — A ptk 1397. §. szerint az engedményező felelősége, ha a követelés átengedése viszteher mellett létesült, abban áll, hogy az engedményesnek az adóság mind valóságáért, mind behajthatóságáért kezeskedik; mindazonáltal sohasem többért, mint Ő az engedményestói kapott. — Felperesek fizettek alperesnek az átengedésért 83 frtot, — ezen összeg megtérítésére tehát kötelezni kellett alperest, miután felperesek a fát a nagyalmási uradalomtól meg nem kaphatták; egyéb kárpótlás követelésére törvény szerint jogosítva nincsenek. „A viszonkeresetet stb. illetőleg felkellett oldani stb. mert az alsó bíróságok csak alaki hiány miatt utasították el alperest viszonkeresetével, — érdemileg tehát nem ítéltek. De ez az alaki hiány —Lang felperes keresztnevének meg nem nevezése — nem akadályozván a kereset elbírálását, ép ugy nem lehet akadály a viszonkereset elbírálására nézve — annálkevésbé, minthogy a személyek azonossága kétségbe nem jöhet. — A perköltségek iránt pedig csak a per teljes elintézése alkalmával lehet határozni.-' (1879. május 7. — 287. sz. a) Kinevezések és áthelyezések Az igazságügyminister Petrás Nándor egri kir. tszéki dijnokot az egri, Gallovich István pozsonyi kir. tszéki dijnokot a miskolczi, és Sztrakay János kassai kir. tszékhez, Szinay Gusztáv kir. igazságügyministeri dijnokot a gödöllői, Oblidalovics Antal zsolnai kir. jbirósági dijnokot pedig a zsolnai kir. jbirósághoz irnokka nevezte ki, Gutman Imre ipolysági kir. tszéki írnokot, a kassai kir. tör j vényszékhez helyezte át. A király D o b á k Béla ídügyészt a nagy-kikindai ügyészséghez ügyészszé nevezte ki. Az igazságügyminister a bazinijbir óságot saját területére f. é. jul. 1-től kezdve telekkönyvi ügyekben birói hatáskörrelruházta fel. Községek egyesítése. Miskolcz városa és a vele összeépült Mindszent kis község egyesítését a belügyminister elrendelte. Seiumitöszéki tanácsok június 9-töi. I. Tanács. Elnök: Mailáth György országbíró; Bírák: Babos, Nagy Samu, Lehoczky, Sánta. II. Tanács. Elnök: Perczel Béla ; Bírák: Soltész, Vértessy, Mersics, Elekes, Lacza, Oberschall. III. Tanács. Elnök' Tóth Lőrincz; Birák: Láday, Szloboda, Masierevic, Kis. IV. Tanács. Elnök: Szabó Imre; Birák: Manoilovich, Beke, Barta, Rauchoíer, Gallu. V. Tanács. Elnök: Soltész; Birák: Pápay, Osvald, Németh Miklós, Erdélyi. Bejelentetett összesen: 469 ügy — ezek közt 1 sajtór 10 kereskedelmi, 16 semm. panasz a kir. táblák ellen. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt., félévre 4= ti. negyedévre 2 frt osztrák értékben. — Szerkesztői szállás: Belváros Lipót és Havas-utcza szögletén 6. sz. I. em. Buda-Pest, 1879. Nyomatott KOCSI SÁNDOR-nál muzeum-kőrut 10. sz.