Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 43. szám

170 gyományok kielégítése után fenmaradandó részét a ,MaticaSlovenska1 tót irodalmi egyletnek, mint létező jogi személynek, — azon átalános óhajtással, hogy az egylet kövesse kiven alapszabályilag kitűzött czélját — De a „Matica Slovenskali a D. a. kormányrendelettel 1875. novemberben törvényesen s véglegesen fel oszlatatván, nem élte túl az 1876. apr. 27. meghalt örök hagyót és feloszlatása óta jogi személykép nem él azon vagyonában sem, melyet feloszlatásáig birt, s melyet az állam bonum vacans-kép fentartá^sal, egy jövőben esetleg alakulható egylet számára, saját kezelése alá vett. „Bizmyo^ ugyanis, h >gy az A. a. végrendeletben örökösül kinevez'.-tt ,Matica' jogi személyisége s életműködés", a D. a. feloszlatása folytán tényleg s jogilag megszűnt, alapszabályilag kitűzött czélját nem kivetheti, és birt vagyonát az állam nem az ő számára kezeli. ,,Nem is lehet a végrendeletből kimagyarázni az örökhagyónak azon szándokát, hogy ő vagyonát törvévényes örököseitől elvonni akarta légyen másnak is, mint csupán csak a .Matica Sloveuskának' s az ezáltal kezelt tót nemzetiségi érdekeknek javára. Nem szolgáltat különösen a végrendelet támpontot annak feltevésére, hogy az örökkagyó részesíteni akarta volt vagyonában azt a jövőben esetleg alakulandó egyletet is, mely a D. a. min. rendeletben említetik, — de a mely keletkezésének az államhatalomtól függő idejére s feltételeire nézve előtte bizonytalan s egészben ismeretlen volt. ,,Ily helyzetben az alperes által képviselt kormány nem veheti igénybe az A. a. végrendelet alapján a kereseti örökséget, illetőleg kagyományt: nem a .Matica Slovenska nevében, mert azt ö örökség megnyílta előtt feloszlatta, — nem a jövőben esetleg alakulandó uj egylet nevében, mert annak javára az örökhagyó nem intézkedett. ,,A törv. örökösöket egyenkint illető örökrészek meghatározása s átadása czéljá!>ó!, a kereseti kérelem s a per során előterjesztett adatok hiányosságánál fogva — szükségesnek mutatkozik az öröklési eljárás folytatása." (1879. május 28. — 4924. sz. a.) Kereskedelemjogi döntvények. A heresk. törvény szerint a hitelező — a 309. §. 2-ik pontja esetének kivételével — csakis lejárt követelései tekintetében élhetvén megtartási joggal, — a megrendelések nem teljesítéséből eredő, sem egyessegileg, sem biróilag meg nem állapított esetleges kárkövetelések pedig lejárt követeléseknek nem tekintethetvén: az előbbi megrendelések nem teljesítése alapján a lejárt vételárnak a vevő általi megtartása jogosulatlannak, s e miatt az ily vevő szerződés szegőnek tekintendő; miért mint Hlyen a szerződés további teljesítését sem követelheti; habár a korábbi megrendelések nem teljesítése által az eladó előbb szegte volna is meg a szerződést. A „Nezsideri papírgyár részvény-társaság" — Dávid Károly e. 22587 frt 53 kr. iránt a bpesti ker. tszék előtt pert indított — melyben alperes 21695 frt G8 kr. s perinditástóli kamatai s 332 frt perköltség fizetésére feltétlenül — 891 frt 85 krra nézve pedig azon feltétel alatt köteleztetett, ha alp res le nem tenné a főesküt arra: „hogy közte s Musil Ede alperesi igazgató közt 1877. októberben oly nemű megállapodás létre nem jött, melyszerint alperes a felperes irányában késedelmi kamatok czimén 462 frt 9 krnak— marim útlevél papirnemüekért alperes terhére rótt több költség czimén pedig 429 frt 76 krnak megfizetését válalta volna magára.0 következő indokokból: „Alperest 21695 frt 68 krban feltétlenül marasztalni kellett; mert a. a 33 7 frt 11 kr. iránt támasztott időelőttiség kifogása tárgynélkülivé vált, miután az állított 6 havi hitelezés ideje jul. l-jével különben is letelt. — b. mert az A. 5. 6. 7. tételei alatt felsorolt összegek alperes, mint eladó bizományos által felperesnek mint megbízónak minden esetben feltétlenül megfizetendők; mert alperes azt, hogy a kérdéses árukat a vevőnek hitelben adta, (hogy tehát a vételár kezéhez be nem folyt),-— határozottan nem is állítja szemben felperes tagadásával. c. Mert a beszámitatni kért 24 frt 51 kr. alperesi követelés az A. kivonatban tartalmazott ügyletek időpontja után keletkezvén, — ezúttal nem tekinthető ollyannak, melyet viszonkeresetileg, a csak bizonyos időpontig felszámított, s bizonyos meghatározott egyes ügyletekből felmerült felperesi lejárt követelés ellenében érvényesíteni lehetne; különösen tekintve azon beismert ténykörülményt is, hogy alperes a további kölcsönös összeköttetés folytán, hason ügyletekből, későbbi időkből felperesnek több a kereset indításkor még le nem járt követelésével adósa. „A 891 frt 85 krra nézve a feltételes marasztalást, az egyébként nem igazolhatott e részbeni felperesi követelés valóságának tagadása — s e bizonyításnak kölcsönös elfogadása igazolja. „Az alp. viszonkereset feltétlen elutasítását fentebbi okok indokolják. Alperes ugyanis vissza nem tarthatja elismert s megítélt tartozását, tehát azt az ítélet értelmében felperesnek kifizetni tartozik; mert nincs joga felperestől kártérítést és szerződés teljesítést, vagy csak ezek egyikét is követelni, miután a szerződést a vételár nem fizetése által maga szegvén meg, felperes menekült mindi attól, a mi reá nézve egyébként a szerződés teljesítés tovább folytatásának jogtalan mulasztása folytán netán mint joghátrány nehe edett volna. ,Annak vitatása : hogy a felek közt bizomán > i vagy szállítási ügylet forgott-e fenn, egészen meddő, mert bármily viszonyban voltak, bizonyos az, hogy az átalános jogszabályok, a szerződések tartalmához, képest az esetek mindketiejében egyaránt hatályosak; — a megbízó szerződését épen ugy tartozván teljesíteni a bizományos — mint a szállító és vevő irányában. — és viszont. „A per kérdése tehát csak az lehet, hogy ki nem teljesítette a szerződést, tehát azt ki szegte meg s igykinem léphet fel követ e előleg ? —A kimondottak szerint pedig alperes tekintendő szerződés-szegőnek: mert felperes irányában támasztott ama követelése,hogy felperes az ő részére magyarhoni f péterfalvi) papirost szállitson, sem a 2. 3. •/. séma 6. alattira fektethető jogalappal nem bir. A szerződésekben ily kötelezettség sehol sem fordul elő; a 6. sz. levélben tett felp. nyilatkozat pedig nem vonatkozik az államnyomdával alperes által már megkötött szerződésre, hanem a 4. •/. alatti ajánlati feltételekre, melyek közt azon feltétlen kötelezettség, melyet alperes szerződésileg magára válalt, nem foglaltatik. Hogy pedig felperes a „lehetőség" feltételének eleget nem tett volna — nem is állitatik. — Eszerint alperes jogtalanul tagadta meg a iejárt vételár részletek fizetését a péterfalvi papiros nem szállítása miatt; s viszout felperes jogosan utasította vissza alp. kivánatát, s tagadta meg a további szállítást egyátalában (ker. t. 335. §.) — miután teljesítést az nem követelhet, ki maga rés/.éről azt nem végezi; felperes azonban legalább azt követelheti, hogy neki a kötelezett lejárt vételár megrí zetessék.