Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 42. szám

166 I. Ingatlanra foganatosított végrehajtási eljárásban a vevő kára és veszélyére megtartott árverés folytán, a sorrendi tárgyalás és az érdekelteknek ez alkalommali kihallgatása alapján, az előbbi vevő a bánatpénz elvesztésében és a felmerült árkülönbözetben s ezen összegeknek birói megállapítás mellett az árverési tömeg részére való letétele, illetve megfizetésében, aprrdts 459. §. értelmében végrehajtás terhe alatt végzésileg marasztalható-e? s az ez által okozottnak vélt sérelem mint alaki törvénysértés orvoslása — semmisééi panasz útján érvényesithető-e? Ezen kérdés következő elvi határozattal oldadott meg: „Tekintve, hogy a per rend 459. §-sza a vevő kára és veszélyére megtartóit árverés esetében a bánatpénz elvesztéséről és egyszersmind* ha az ujabb árverésen az előbbi vételárnál kevesebb jött le — a különbözeinek a korábbi vevő által leendő viseléséről kifejezetten rendelkezik, — arra nézve pedig, hogy ezen eset beállott-e s ki a fizetésre kötelezett fél ? hivatalos adatok álván az eljáró bíróság rendelkezésére — formaszerü peres és külön bizonyítási eljárás szüksége fenn nem forog; és „tekintve, hogy a vételár felosztásával szoros összefüggésben áll, sőt érvényesíthet étének mellőzhellen feltételét képezi a feloszlás tárgyául szolgáló készpénzbeli összeg megállapítása, illetve a perr. 459. §. esetében felmerülhetett vételár különbözei kiegészíttetése^ minélfogva ezen kérdés a perrendtartásnak eziránt külön intézkedése hiányában, törvény-h<isonszerüségnél fogva — csak ugyanazon szabályok szerint tárgyalható s dönthető el, mint maga a sorrend megállapítás: ve nnél fogva azon vevőnek, ki ellen az árverés a per rend 459. §. al ipján eszközöltetett, a bánatpénz elvesztésében és a felmerü't árkülönbözetnek fizetésében marasztalása, a perr. 450. §. hasonlatosságára, végzés alakjában mondandó /ÍÍ, S az ily végzés érdeme elten ugyanezen §. értelmében egyedül felebbezésnek van helye " (870). számhoz.) Jogesetül szolgált: Prónay István az arad megyei petrisi uradalmat megvévén, a rajta fekvő terhek folytán végrehajtást szenvedett, és az első árverésen a/, uradalmat lovag Berks Hugó vette meg, kinek bánatpénzül jelzálogi követelése lett beszámítva s elfogadva, és a ki az árverési feltételeknek eleget nem tevén, veszélyére ujabb árverés rendeltetett s tartatott meg. A végrehajtást a cs. k. szab. osztrák földhitel intézet 1 oG017 frt 59 kr. erejéig eszközöltette Prónay, illetve Beks Hugó ellen, és miután az első s második árverés vételára közt különbözet ált elő, ennek megfizetésére ugy a bánatpénz elvesztésére Berks Hngó az eljáró aradi tszék 1879. jan. 29. kelt 16098. sz. határozatával és pedig végzésileg és végrehajtás terhe alatt köteleztetett. Ez ellen Berks sem m. panaszt adott be. A Semmitőszékazt elvetette sközbevetettfelebbezések folytán az ügyiratokat a kir. táblához áttétetni rendelte; „Tekintve, hogy a perrend 459. §-sza a vevő kára és veszélyére elrendelt árverés esetében, a bánatpénz elvesztéséről, s egyszersmind, ha az ujabb árverésen az előbbi vételárnál kevesebb jönne be, a veszteségnek vagyis különbözetnek a korábbi vevő általi viseléséről kifejezetten rendelkezik; és miután a sorrendi tárgyalás alkalmával, minden érdeklett feleknek beidézóse s meghalgatása mellett nemcsak a követelések sorozata, hanem az elosztás s kielégités tárgyául szolgálandó tömeg is megállapítandó és az eziránti határozat a 450. §. értelmében végzés alakjában hozandó meg — ebből kifolyólag a bánatpénz elvesztése, s az utóbbi árverésnél felmerült veszteség, illetve különbözet iránti érdemleges intézkedés a fennebb érintett végzés keretébe tartozik; „tekintve továbbá, hogy a tszék mint telekk. hatóság, az által, miként a sorrendi tárgyalás s illető érdeklett feleknek meghalgatása alapján, az előbbi vevő bánatpénzének elvesztése s a második árverésnél felmerült különbözetnek ugyanezen vevő általi viselése, — s mindkét összegnek végrehajtás terhe alatt az árverési tömeg részére leendő megfizetése iránt a 450. §. értelmében vég* zésileg határozott, — fentebbitk szerint alaki törvénysértést el nem követett; „annak megbirálása pedig, hogy a fenforgó körülmények és bizonyítékokhoz képest — panaszló mint nem készpénzben letett bánatpénz, hanem mint ilyennek, a feltételek szerint elfogadott jelzálogos követelésének alapján árverelő, — volt-e a bánatpénzül szolgáló összegnek, valamint a két árverés közti különbözetnek — beszámítás mellett, —vagy a nélkül és mily mennyiségben, az árverési tömeg részére készpénzben s végrehajtás terhe alatti megfizetésére kötelezhető, az ügynek, illetve a sorrendi végzésnek e helyeni felülvizsgálat alá nem eső érdemére tartozik." (1879. május 15. — 8709. sz. a.) II. A bpesti kir. Ítélőtábla területén, a büntető bíróság által, a bünvizsgálat folyamán a vádlott vagyonára elrendelt és ugyanaz által foganatosított zárlat folytán, birói zár alá helyezett tárgyakra nézve, harmadik személyek részéről, a tulajdonjog és azoknak a zár alól való feloldása iránt emelt igényeknek elintézése, a polgári bíróságok hatásköréhez tartozik-e vagy sem? s illetve ily igények tekintetében, a polg. törv. rendtartásnak VILI. ezim 4. fejezetében az igényperekről szóló határozatok, a bünvizsgálat folyama alatt nyerhetnek-e alkalmazást vagy nem ? Erre következő döntvény hozatott: „Tekintve, hogy a büntető bíróság állal, a bünvizsgálat folyama alatt, vádlott vagyonára elrendelt és foganatosított zárlat folytán, a birói zár alá hely ezt tt tárgyakra harmadik — a bünperbe nem vont személy által támasztott vitás igény — mint tisztán magánjogi természetű a büntető bíróság hatáskörén kívül esik, — és „tekintve, hogy a büntető bíróság által foganatosított zárlatnak, — a mennyiben az nem tényálladék kidéritése, hanem az esetleges kár biztosítása czéljából eszközöltetett, — a perr. VII. czim 2 ik fejezete érlelmébeni hatály tulajdonítandó, az ekként lezáróit tárgyak iránt támasztott igények pedig, — a mennyiben a büntető bíróság a zárlat feloldása iránt első sorban hozzá intézendő kérelmet megtagadta volna, — csakis a perr. VIII. czim 4-ik fejezetében előirt kereset s eljárás utján érvényesíthetők: „következőleg a büntető bíróság állal a bünvizsgálat folyama alatt, nem csupán a tényálladék kiderítése, hanem az esetleges kár biztositása czéljából vádlóit vagyonára elrendelt és foganatosított zárlat folytán, birói zár alá vett tárgyak iránt harmadik személyek által támasztott igények, — a menynyiben a büntető bíróság az első sorban hozzá intézendő zárlat fe'oldási kérelmet megtagadta^ — a bűnper folyama alatt is a perr. VIII. czim 4-ik fejezetében előirt igénykereset és eljárás utján a polgári bíróságok előtt érvényesíthetők." (7394. számhoz.)