Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 41. szám

164 Alperes a tszék illetékessége e. kifogást emelt; mert a kereseti ügylet a bpesti tőzsde alkusza által kiállított kötlevélen (2. sz. a.) alapszik, melynek tartalmaként a szállítási ügylet a tőzsdei szokásjogra való hivatkozással köttetett; az 1870:11. tczikk által visszaállított tőzsde szabályok 24. §. szerint pedig minden ügylet mely ily szokásokra való hivatkozással alakul, a tőzsde választott bíróság illetőségéhez tartoznak —: miért jelen per a tőzsde bíróság előtt lett volna megindítandó. A bpesti keresk. tszékf. év márcz. 10. ~ 16139. sz. végzésével az illetőségi kifogásokat elvetette; mert az alkusz által kiállított kötjegy a keresk, törv. 340. §. szerint egyedül a szerződés megkötésének bizonyítékául szolgál, az általa közvetített szerződés megkötése azonban a kötjegy kiadásától független. A hivatolt §. e rendelkezéséből pedig önként következik, hogy a kötjegynek a börze szokásjogokra való hivatkozással lett kiálíitá^a magában véve a börse szokásjogokra való hivatkozással kötött szerződés hiányában, a börse-biróságnak a tőzsde szab. 24. §-ban szabályozott kivételes bírói illetőségét meg nem állapithatja." Alperes semm. panaszt adott be. ASemmitószék azt elvetette; „mert a perr. 496. §-nak azon intézkedése, melyszerint a választott bíróságnak kikötését magában foglaló szerződés Írásban állítandó ki — a bpesti áru s értéktőzsdének választott bíróságára nézve is mérvadó s ennélfogva az alperes által ajánlott tanú bizonylat helyesen mellőztetett, — az alkusz által kiállított, de a felek részéről alá nem irt 2. sz. a. kötjegy pedig a törvényileg előirt Írásbeli szerződést nem pótolja." (1879. május 15. — 7410. az.a.) A biztosító társaság külföldi ügynökei ellen a beszedett biztosítási dijak iránt támasztolt keresetei azon államterület bíróságai elébe tartoznak, ahol fióktelepe s külön könyvvezetése létezik. Viktória biztosító társaság csődtömege —S c h ielder Emánuel klagenfurti kereskedő e. 7177. frt68kr. beszedett biztosítási dijak megtérítése iránt 1878. aug. 28. a kolozsvári tszék mint keresk. bíróságnál keresetet támasztott, minthogy alperes Klagenfurtban, hol a társaság fióktelepje létezett, az ügynökséget kezelte s vezette s a kereseti összeggel mint általa beszedett dijakkal be nem számolt. Alperes kifogásolta az illetőséget — A kolozsvári tszék 1878. nov. 15. — 11908. sz. a. magát illetéktelennek mondotta ki; mert alperes mint külföldi — klagenfurti lakos — Kolozsváron nem volt perelhető — miután felperes nem igazolta, hogy alperes szerződésileg magát a belföldi törvényeknek alávetette volna, vagy hogy jelenleg itt az országban laknék vagy birtoka lenne; és alperes meghatalmazása is külföldön keletkezett. Felperes semm. panaszszal élt. A Semmit őszé k azt elvetette; „mert a kereseti követelés oly szerződési viszonyból számlázottnak mutatkozik, mely alperes s a csőd alá került felperesi társulatnak állítólag Gráczban fennállott fióktelepe között forgott fenn, melynek az 1878:22. tcz. 3. §. szerint külön könyvvezetéssel kellett bírnia; s tekintve, hogy a keresetből következőleg alperes a magyar állam területén kivül lakik, ennélfogva az eljáró tszék sem mint alperes személyes bírósága, sem mint könyvvitel helyi bírósága illetékesnek nem tekintethetett ; egyébiránt is az ily keresetek az utóbb hivatkozott törvény 2. §. szerint azon államterület bíróságai elébe tartoznak, a melyen a fióktelep felállitatott." (1879. május 15. — 5869. sz. a.) A részvénytársaságok szolgálatában levő hivatalnokokra a ker. törvénynek meghatalmazottakat illető szabályai levén alkalmazandók: azok nem tartoznak a keresk. segédszemélyzethez, melynek fizetés iránti keresetei első sorban közigazgatási útra tartoznának. Mihálovics István — aNagykúnsági takarékpénztár e. 166 frt 66 kr. hátralékos fizetésének kiadása iránta karczagi tszék mint keresk. bíróság előtt pert indított .— melyben f. év febr. 5. — 532. sz. a. hozott ítélet felebbeztetett. A kir. táb 1 a az ügyiratokat f. év apr. 1. — 1048. sz. a. felterjesztette, hivatalból észlelt semmiség alapján, minthogy kereskedői segéd fizetéséről levén szó, az i872 : VIII. tcz. szabályozta előleges iparhatósági eljárás a tszék által mellőztetett. A Semmitőszékitta perr. 304. §-szátalkalmazhatónak nem találta; „mert a keresk. törv. 193. §. szerint a részvénytársaságok szolgálatában levő hivatalnokokra e törvénynek a meghatalmazottakra vonatkozó intézkedései levén alkalmazandók, ezek a keres. törv. I. R. 6. czimében emiitett segédszemélyzet közé nem tartoznak — következőleg az ily hivatalnokok által indított k( résetekre nézve az 1872 : VIII. tezikkben szabályozott iparhatóáági előleges eljárásnak helye nincs." (1879. apr. 3 ).. — 8490. sz. a.) Semmitőszéki döntvény. Az ügyvédi képviselet bármely okból az ügy végbefejezése előtt megszűnvén, a ki nem egyenlített ügyvédi díjjegyzék csak per útján s nem kérvényileg érvényesíthető. Büttner E mii ügyvéd — Markó János mint Gránszkyné kisk. örökösei gyámja e. az ar.-maróthi tszéknél ügyvédi dijai s költségei megállapítását kérte —vonatkozva azon telekk. ügyre, mslyet nevezett tszék előtt 1878. évben törlés kieszközlése iránt, nevezett képviseletében folytatott, de a melyben felperes képviseletéről lemondott. A tszék ezen kérvényi ügyben f. é. febr. 22.-552. sz. a. végzést hozott, melyben a lemondást tudomásul vevén, kérvényező eddig kifejtett mukásságának diját 20 frtban állapította meg. Ez e. Markó János semm. panaszszal élvén. A Semmitőszék a tszék végzésének a munkadíj megállapítására vonatkozó részét megsemmisítette (297. §. l. p.) „mert ha a képviselet bármely oknál fogva az ügy végbefejezése előtt megszűnik, s az ügyvéd a fél által ki nem elégítetek,-az 1874. évi 34. tcz. 46. és 58. §§. értelmében az ügyvéd díjjegyzék ét nem kérvényileg, hanem per útján érvényesítheti.'• (1879. a^r. 30. — 8609. sz. a.) i'elelós szerkesztő ésbkiadó-tulajdonos. SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken.— Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 frt. negyedévre 2 frt osztrák értékben. — Szerkesztői szállás: Belváros Lipót és Havas-utcza szögletén 6. sz. I. em. Buda-Pest, 1879. Nyomatott KOCSI SÁNDÖR-nál muzeum-kőrut 10. sz.