Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 40. szám

159 Varga István és Illés János e. pénzügyi kihágás — tilos vadászat — miatt a kis czelli jbiróság előtt fenyitö per folytatatván a jbiróság 1878. május 8. — 186. sz. a. első r. vád­lottat 1875. sept. 12-én jegy nélkül gyakorolt vadászat kihágásában bűnösnek kimondotta s 20 frt birságban ma­rasztalta, •— 2-od r. ellen, időközbeni elhalálozása folytán a bünvizsgálatot beszüntette; mert 1-ső panaszlott be­ismerte, hogy szolgálatadó ura távollétében, tudta s be­«gyezése nélkül, vadászjegy hiányában társával kiment vadászni s ott lőtt is. E tett az 1875:21. tczikk 15. §. szerint minősített kihágást képezvén — az 1S75: 16. tcz. 16. §. b. p. értelmében fenyitendő. Varga J. felebbezett, mert ura távollétében asszonya parancsára ment vadászni, kinek mint kocsisa engedel­meskedni tartozott; miért a felelőség azt terheli. A kir. tábla 1879. jan. 27. — 40959. sz. a. az első bir. ítéletet indokaiból hhagyta. A legf. ítélőszék mind a két alsó bíróság Ítéle­tét hivatalból megsemmisítette s panaszlott ellen a további fenyitő eljárást, a kereset elévülése miatt megszüntette — következő indokokból: „Az ügyiratok szerint a vádbeli cselekmény még 1875. sept. 12-kén történt; s erről Makrai János erdész feljelentése folytán, a jánosházi kir. pénzügyőri szakasz­nál ugyanazon hó 15 én felvett jkönyv, a soproni kir. pénzügyigazgatóság által okt. 16. kelt hivatalos levél kapcsában oly utasítással küldetett el a sasvári kir. adó­hivatalnak, hogy az eljárást azonnal indítsa meg; ennek daczára a most nevezett adóhivatal, noha már 1875. okt. 20-án érkezett hozzá e meghagyás — csak 1878. april 8-án 1962. sz. a. az eljáró járásbírósághoz intézett átira­tával, — tehát a vádbeli tett elkövetése után több mint harmadfél év múlva indította meg a keresetet. „Minthogy pedig az 1875:21. tcz. 18. §. 3. pontja szerint a kereset, ha a tett elkövetése napjától számítandó hat hónap alatt meg nem inditatik, elévül: „annálfogva mind a két alsó bíróság ítéletének meg­semmisítésével stb. stb." (1879. május 19. — 3367. sz.a.) Senimitöszéki döntvények. Vagylagos felhívási keresetnek, aziránt t. i. hogy vagy az ellenfél mutasson elő a közős üzletről számadást, — vagy a felhívó által előterjesztettet helyeselje, nincs helye a polgári perrend értelmében. Balogh Mihály — Szűcs Sándor e. közös üzletükre vonatkozó számadás elintézése végett a nvá­radi tszék előtt felhívási pert indított, melyben 1877. decz. 5. — 13696. sz. a. hozott végzés e. felhivó felebbezett. A kir. tábla azt hivatalbóli semmiség alapján fel­terjesztette. A Semmitőszék a tszék fentebbi végzését az egész eljárással együtt hivatalból megsemmisítette (297. §. 1. p.) s a felhívási keresetet kijavítás végett visszaadatni rendelte; „mert felhivó fél felhívási keresetét vagylagosan in­dította akként, hogy ellenfele vagy maga mutasson be a felek közös üzletéről számadást, vagy a felhivó által elő­terjesztett számadást helyeselje. Ily vagylagos felhívási keresetnek azonban helye nem lehet; mert mindkét eset­ben más eljárásnak, s más jogkövetkezményeknek van helye. Azon kereset folytán tehát az eljárás meginditható nem volt; és mindamellett meginditatván — azon to­vábbi semm. eset merült fel, hogy a kereset határozat­lansága miatt az első biró 13696. sz. végzését a perr. 519. §. alapján ho^ta, felhivó fél halmazott keresetében csak az 521. §-ra hivatkozott s a felhivott fél is a felhívási kere­setre nem az 519. §. szerinti nyilatkozatot, hanem kifo­gásoknak czimzett iratot adott be.a (í 879. márcz. 18. — 5153. sz. a.) Áz árvaszékileg kirendelt gondnok bélyegkötelezettség alóli felmentetést a bíróságtól nem követelhet, — hanem aziránt csak magával az árvaszékkel érinlkezhetik. Schleitz testvérek — a Budai keresk. s ipar bank, ugy Schleitz György e. ab pesti I—III. ker. jbiróság előtt igénypert folytatván, Morócz Fe­rencz ügyvéd mint kiskorú felperesek árvaszékileg kiren­delt gondnoka a jbirósághoz bélyegköltségtőli mentesség iránt folyamodott, minek f. év febr. 8. — 2004. sz. végzéssel — hivatkozva a váltó végreh. rend. 77. §-szára — hely nem adatott. Ez ellen nevezett gondnok semm. panaszt adott be, A Semmitőszék azt elvetette ; „mert panaszttevő árvaszékileg kirendelt gondnok levén, az e minőségében folyamatba teendő per bélyegkölt­ségeinek fedezése, vagy azok alóli felmentése iránt, csak az árvaszékkel érintkezhetik, a bíróságtól azonban a tör­vény által határozottan előszabott kötelezettség alóli fel­oldást nem követehet." (1879. apr. 7. — 5287. sz. a ) A felszámított végrehajtási költségek megállapítása, azon okból, mert végrehajtató ügyvéd a végrehajtásnál saját ügyé­ben járt el, törvényszerűen meg nem tagadható. Báthory Sándor ügyvéd — Tornyai Ka­rol in e. 11 frt 75 kr. perköltség iránt perlekedvén, s marasztaló Ítéletet nyervén, alperesnő e. végrehajtást tett folyamatba, mi annak ingóságaira foganatositatott — mely alkalommal végrehajtási költségeit megtérhetni, illetőleg megállapitatni kérte. A tszék 1878. decz. 28. — 13321. sz- végzésével annak helyt nem adott; tekintettel arra. hogy nevezett ügyvéd saját ügy ében járt el, s hogy a 11 frt 75 kr. cse­kély marasztalási összegnél képviseltetését a kiküldött végrehajtóra is bízhatta volna. Ez e. semm. panaszt használván — A Semmitőszék a végzésnek perköltségeket meg nem állapító részét megsemmisítette; (297. §. 1. p.) „mert panaszlónak a perr. 355. 358. §§. szerint joga volt a végrehajtásnál személyesen közbenjárni, illetőleg magát más megbízott által képviseltetni; s azon okból, hogy saját ügyében járt el, a felszámított költségek meg­állapítása törvényszerűen meg nem tagadható; magától értetvén, hogy a mennyiben a végrehajtás helyén is van­nak ügyvédek, panaszló utazási költségeinek megtérítését igénybe nem veheti, —• illetőleg csakis azokra tarthat igényt, melyeket a legközelebb eső helyen lakó ügyvéd jogosan számithatna fel. „Ellenben panaszló abbeli kérelmének, hogy a bíró­ság a felebbviteli költégekben marasztaltassék, nem volt helyadható, — mert közbenjárásának szükségét kellően nem indokolta; s ennélfogva jelen esetben az 1871 :VIII. tczikk 66.§. szerint megkívántató nyilvánvaló vétségnenx forog fenn." (1879. apr. 2. — 4040. sz. a.) 40*

Next

/
Thumbnails
Contents