Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 33. szám

130 föld tehermentesítési összegeikre, — az özvegyi jog megszűntével — megállapitandók. A mi a pápai, ugodi, devecseri uradalmakat illeti, melyeket az örökhagyó és testvérei: Mihály és Károly 1829. febr. 21. kelt egyesség szerint E. Miklóstól ősi osztályrész fejében fele részben 1.030,000 pft összegben zálogba, fele részben pedig haszonbérbe vették, s mely osztatlan állapotban kezelt birtokokat felperesek nyilatkozatuk szerint 1-só' r. alperesnőtől külön szerződés mellett amúgy is már átvették, azokon fekvő fentebbi zálogsommának az örökhagyóra eső !/8-dára azaz 343,333 frt 20 krra pp. felperesek örök igényei már azért is megítélendők, mert alperesek ez irányban magok elismerik felperesek örök. jogát. Meg volt ítélendő az anyai osztályrészül jutott 16,000 vfrt is, mert alperesek azt, hogy azon tőkét anyai osztályrészül megkapták, elismerik s létezését nem tagadják ; azon ellenvetés pedig, hogy arra öröks. igénybenem jelentetett, birói figyelmet már azért sem érdemel, mert az ősis. pat. azt ingóságokra nem rendeli. „Ellenben felperesek a valta-suri ősi birtokra támasztott örök. igényeikkel elutasitandók, habár azokat bejelentették, — mert azokat az ősis pat. 10. §. értelmében 1855. május 1. előtt perrel érvényesíteni elmulasztották. „De felperesek örökösödési joga azon 60032 frt 16 krra pp. továbbá a 80,000 vfrtra s 5750 vfrtra, melyek az örökhagyó ősi osztályrésze fejében területi birtok, lakházak, s gazdasági épületek értékének kiegyenlítéséül testvérei: Károly s Mihály által állítólag fizetettek — sem állapitathatott meg ; mert alperesek tagadják, hogy azon összegek az örökhagyónak kifizetettek, s felperesek annak igazolásául csak az A. osztálylevélre hivatkoznak,—ebből azonban csak az derül ki, hogy E. Mihály s Károly kötelezték magokat azok fizetésére. De ezen igény a kifizetés igazolásának esetén sem állapitathatnék meg, mert a kitett összegeknek mint felhasználtaknak pótlása az ősis. pat. 8. 10. §§. szerint nem követelhető. „A 26703 vfrt pénztár készletre nézve alperesek elismerik ugyan, hogy 1817. aprilban pénztár maradvány találtatott s abból akkori felosztás szerint örökhagyónak 2K703 frt jutott; tekintve azonban, hogy a közös apa Fei encz még 1815-ben elhalálozott, s az apai pénz az A. osztálylevél 25 p. szerint már 181 5,deczemberbenfelosztatott, — következőleg az 1817-ki pénztár maradvány, a közös apa halála utáni közös javak jövedelmeiből származott; ily jövedelmek pedig az 1723:49. tcz. szerint ősi vagyonnak nem tekinthetők, — miért felperesek igénye arra sem volt megállapítható •— mint amúgy is már felhasználtra. „Habár továbbá alperesek azt, hogy az örökhagyó apai tőkékből: 169,309 frt 18 krt osztályképen kapott, s hogy meghatalmazottja Benyóvszky György lett volna — tagadásba veszik s habár a felperesi B. b. alatti okmányok bizonyerővel nem birnak, mert a B. b. eredeti tőkejegyzék se kelettel, s aláírással ellátva — a másikra nézve pedig Benyóvszky meghatalmazottsága igazolva nincsen: mégis az A. osztálylevél 25 pból kitűnik, mikép az örökhagyó testvéreivel az apai tőkéket, habár azok összege ki nem tétetett, egyenlő arányban elosztották. Tekintve azonban, hogy azokból (14. p.) emiitett Eszterházy Ferenczféle adóságok s egyébb hagyományok fedezendők voltak, s hogy az ősis pat. 10. §. szerint a felhasznált ősi vagyon kiegészítése iránti keresetnek helye nincs: 1 • • § felpereseket az ősi tőkékre formált igényeikkel elutasítani kellett. „De elutasitandók voltak a pápai, ugodi, devecseri uradalmokban tett javítások, beruházások, szerzemények s fundus instructus tekintetében is, mert egyrészt azok létét, mennyiségét s minőségét s értékét ki nem mutatták; másrészt mindezekről, daczára annak, hogy az osztozó 3 testvér azon uradalmak felét zálogban, felét haszonbérben tartotta, — s ellenére annak, hogy azok közösségben kezeltettek, az Örökhagyó mint részben ősi vagyon jövedelmeiből szerzettekről az 1723:49. tcz. szerint szabadon rendelkezhetett. „Alaptalan a solitár gyűrűre s fogatokra emelt igényük is, mert azon gyürü Özv. Esterházy Ferenczné által az 1815. decz. kelt (D. a.) végrendelet szerint E. Józsefnek hagyoraányoztatott, ő tehát birtokába nem örök. osztály, hanem hagyomány utján jutván, annak szerzőjévé vált s arról szabadon rendelkezhetett. A fogatokra nézve pedig alperesek tagadják, hogy olyanok E. Ferenc íné után maradták — felperesek pedig azoknak E. József kezeihez jutását nem igazolták, — de ha kezeihez jutottak is, azok a végrendelet 21. p. szerint mint hagyomány, szerzeménynek tekintendők. Végre az ősi vagyon kiegészitése iránti kérelemnek sem adathatott hely, mert az ősis pat. 10. §. szerint ily kereset nem támasztható. (Folytatás köv..) A /Tisza' mint a .Haza* jogutódja. Habár az ügylel, mely által valamely üzlet másra átruháztatik, viszonbiztositási szerződés czime alatt jelenik is meg, az mégis a keresk, törv. 20. §. alá tartozó teljes üzlet átruházásnak tekintendő, midőn az átvevő az átruházónak kötelezettségei teljesítését világosan magára valalta, — És igy a hitelezők kereseti joga az átvevő ellenében is érvényesíthető, és pedig daczára annak is, hogyha a kötelezettség átvállalás a szerződésben csak az átadó irányában nyilvánitalik islétesitettnek. A keresk. törv. 20. §. azonban nem alkalmazható azon esetekre^ midőn a befizetett összes díjrészletek visszatérítése kövelelletik. Grrosz József mint kiskorú leánya Amália t. t. gyámja — ,Tisza' biztos, részvénytársaság e. (minta ,Haza£ jogutódja e.) 734 frt biztosítási tőke iránt a budapesti vált. keresk. tszék előtt 1878. jun. 17. pert indított.—Fel peres a ,Hazánál£ leánya javáralOOO irtot biztositottlO év lefolytával fizetendőt, ha az még akkor életben van. E^ek fenforgásával mosta,Tiszától' követeli a fizetést, mert a .Haza1 összes jogai, kötelezettségei s javai erre átruháztattak (1877. apr. 11. szerződ.), mely azonban a fizetést megtagadta, mert a ,Haza£ időközben csődbe esett. De a viszonbizt. szerződés a ,Hazával' köttetvén, az csak közte s a, Tisza'közt állapított jogviszonyt. A ker. törv. 508. §. is a viszonbiztozitót csak arra kötelezi, hogy a viszonbiztositottnak, s nem a biztosítottnak fizessen — tehát csak a viszonbiztositott irányában kötelezi, — mert a 20. §. a viszonbiztositásra nem alkalmazható, mert az nem bir az átruházás jellegével. — De időelőtti is, mert a ,Haza< irányában az utolsó okmány beterjesztésétől számítandó 3 havi határidő még le nem járt. A keresk. tsz ék 1878. okt. 13. — 77390. sz a. alperest a keresetben s jár. elmarasztalta;