Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 32. szám

126 Átalában szóbeliségnél nagyobb szakképzettség szükségeltetik, a mivel mi pedig nagyon bőven épen nem rendelkezhetünk. És hogy ezen gyöngeségek s hiányok mennyire emelhetik a jogérvényesítés bizonytalanságát s ingadozását — ugy hisszük — felesleges bővebben fejtegetni. Minthogy azonban gyökeres javulást törvénykezésünkben mi is csak a közvetlenség rendszerétől várunk; s minthogy be kell ismernünk, mikép annak behozatala mindig tovább és tovább — elvégre ad graecas calendas halasztható lenne, ha azt várnók, hogy arra a talaj egészen elkészítettnek tekintessék, hogy annak minden kellékei s alapjai előállítva legyenek: kívánalmunk csak abban összpontosulhat, hogy a szervek, melyek keretében kell ezen intézménynek mozogni, rendszeresen meglegyenek, s a lényeges f'őfeltételek, melyek nélkül jó siker teljességgel nem várható, ne hiányozzanak. Büntető jogeset. A gyermek hullának, előleges megállapodás nélkül, de a bűntett nyomai elhárítása czéljából titokban tett eltemetése: bűnpártolást képez, mely a magyar joggyakorlat szerint testvérek s közeli rokonok közt büntetést nem von maga után,—kivévén, ha ezen pártolási cselekmény már magában is valamely büntetendő cselekmény tényálladékát állítaná elő. Eremits Szavettas társai e. gyermek gyilkosság éti magzat el haj t ás kísérletének vádjára a nagybecskereki tszék előtt bünper inditatott. Vádlottak . 1. Eremits Szavetta 18 éves görög kel. vallású hajadon 2. Sztankov Eremits Feva 24 éves férjezett g. v. nő — vádlott nővére; 3. Prekrup Ozveta 70 éves férjes görög v. nő; 4. Avramov szül. Eremits Drága 29 éves nő — E. Szavettának nővére. Vádlottak még 5. Zsivin Sagva, 7. Petrov Pélaés 7. Heub Borbála. A tszék 1878. jul. 4. nyilvános tárgyalás befejeztével következő Ítéletet hozott: „1 ső r. vádlott saját magzata elhajtása bünkisérletében és szándékos gyermek ölésben mint bünszerző bűnösnek mondatik ki s 1 évi börtönre Ítéltetik. „2-od r. vádlott az Eremits Szavetta ujdonszülött gyermekén elkövetett szándékos emberölés miatt mint közvetlen tettes évi bertönre — 3- ad r. váilott mint közvetlen tettes magzat elhajtás kísérlete miatt bűnösnek nyüvánitatik s büntetéséül vizsgálati — 1877. júniustól tartó fogsága tudatik be. 4- d r. a magzat elhajtás kísérletében mint bűnrészes és szándékos emberölésben mint bűnpártoló bűnösnek mondatik ki s 6 havi börtönre Ítéltetik. „Az 5. s 6. vádlottra nézve ujabb tárgyalás, részint ujabb beidéztetés rendeltetett — Heub B. pedig a magzat el hajtás vádja alól a tényálladék meg nem állapithatása folytán felmentetett. Indokok: „A vizsgálat s végtárgyalás alatt beismerte Eremits Szavetta (1. r.), miszerint terhes állapotát érezvén, erről nővérévek (4. r.) Eremits Drágának szólt s ez őt ebbeli kértére Prekrup Czvétához oly czélból vezette, hogy magzata elhajtassák általa. Prekrup beismeri, bogy e czélból kísérleteket tett, jelesen a leányt erősen összekötözte s veres folyadékot adott neki inni; de mivel a magzat már igen kifejlett volt, az elhajtás nem sikerült. Tekintve tehát, hogy 1. vádlott a magzat elhajtást czélozta s ennek végrehajtása végett 4. r. Eremits Drágához fordult, ki őt 3. r. Prekrup Czvétához vezette, hol azon kísérletek foganatba vétettek -—1. x. vádlott mint bünszerző — 4. r. vádlott mint bűnrészes, és 3. r. mint közvetlen tettes tette magát bűnössé a magzat elhajtás büukisérletében. „Továbbá 1. 2. s 4-ed r. vádlott önbeismerésével megállapitatott, mikép 1-ső r. vádlott Eremits Szavetta a padláson gyermeket szülvén — a jelen volt Eremits Févát (2. r.) arra szólitá fel, hogy az ujdonszülöttet üsse agyon, ki is ezen kérelemnek eleget tett, a gyermek nyakára egy követ dobott s így életét kioltotta, a hullát pedig a nővérnek (4. r.) Eremits Drágának adták át, ki azt önbeismeréseként a falu végén egy árokba dobta, hol az később megtaláltatván, a bonczolás kidérité, mikép a gyermek élve született, életképes volt, s halálát anyakán ejtett sértés okozta. „Ezen törvényszerűen bebizonyított tényálladék alapján a tett 1 ső vádlottra nézve, tekintve, hogy a gyermeket ő szülte, szándékos gyermekölésnek — 2-od r. vádlottra nézve pedig, ki a tettet végrehajtotta, szándékos emberölésnek azért volt minősítendő, mert az apai boszutól s haragtól tartó félelem s rettegés, melyet nővérének ezen állapota benne keltett, pillanatnyi akarat elhatározására lényeges hatással volt. „4-ed r. vádlott Eremits Drága mint bűnpártoló járult ezen bűntetthez. „A büntetés kimérésénél l-ső vádlotnál enyhítő körülményül tekintetbe veendő volt az apai harag s bosszútól való félelem, az állandó szégyentőli rettegése, a szüléssel járó nagy fokú izgatottság, mihez járult még, hogy elrejtve padláson gondosabb ápolás nélkül szült — annak tudatában, hogy a gyermek fen tartásáról nem gondoskodhatok, — végre fiatal kora s jó előélete; — Sztankov E. Févánál pedig a testvéri viszony, nővére rettegésének reá való kihatása, s hogy pillanatnyi elhatározása oly tényezők behatása alatt keletkezett s foganatositatott, melyek tettét enyhébb színben tüntetik fel — végre jó előélete; Prekrupnál aggkora, elhagyatottsága, s hogy nem pénzbeli jutalomért^ hanem inkább emberszeretetből, önzetlenül vélt cselekedni — ugy jó előélete; 4. rendű Avramov E. Drágánál szintén a testvéri viszony s abból folyó fent előadott enyhítő körülmények s jó előélete. „Heub Borbála 7-ik vádlott tagadása ellenében, ellenbizonyiték fenn nem forogván, felmentendő volt. „5. r. vádlott meg nem jelent s 6. r. vádlott bűnösségének kérdése pedig a nélkül nem volt eldönthető. A kir. tábla 1878. decz. 3. — 36061. az. a. az első Ítéletet indokaiból hhagyta. — A legf. ítélőszék következő ítéletet hozott: „A vtzsgálati iratokból az, hogy 4. r. vádlott Avramov szül. Eremits Drága — 1. r. vádlott szülöttjének élte eloltásában közvetve vagy közvetlenül részt vett volna, ki nem tűnvén; és eszerintezen vádlott a gyermek gyilkosság bűntettében részes nem levén: azon cselekménye, hogy a gyermek megöletése után — a nélkül, hogy eziránt közte és akár az anya, akár pedig Eremits Féva közt, a bűntett elkövetése előtt megállapodás jött volna létre, a gyermek hulláját titokban s azon czélból temette el, hogy a bűntett nyomát elhárítsa, — bűnpártolást képez. „De minthogy a bűnpártolás az esetben, ha azt a testvér vagy más közelálló rokon, testvére illetőleg közelrokona által elkövetett bűntettre nézve követi el, — a