Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 29. szám

Budapest, 1879. péntek, április 18. 29. szám. Huszonegyedik évfolyam. Tartatom: Visszapill. budget vitára. — Keresk. döntv. — Semm. döntvények. Visszapillantás az igazságügyi budget vitára. II. A budget viták minden államban szokásos alkalTDUI szolgának arra, hogy az általános szükségekérzettnek, közkivánalmaknak kifejezést adjanak ; hogy bizonyos javitások, reformok sürgetessenek; hogy az illető szakban Kijelöltessék azon kormányzati irány, mely a közjóra, a korszerű haladásra üdvösnek, tehát szükségesnek találtatik. így van ez nálunk is és pedig különösen az igazságügyi tárczánál, — melynek kezelői kezdettói fogva, önhibájokból-e vagy más okok folytán, nem kutatjuk — rózsáságyon nem igen nyugodtak — csak tövisei maradtak számukra. — Alig tárgyaltatott költségr vetésük a nélkül, hogy a valóban beteges igazságügyi állapotok felett erőteljes kritika ne gyakoroltatott — s a szükséges reformok erős hangon ne sürgetettek volna. Nem azért, mintha a közéletnek egyedül ezen szaka szenvedne, va>-y épen az tespedne legnagyobb bajokban; nem mintha akár közgazdászat}, akár a közoktatási kormányzatunk tökéletesb, kielégitöbb volna — ezeknek is minden kritikán alóli hátramaradottsága, nyomorúságos volta köztudomású s naponta tapasztalható levén, — hanem azon okból, mivel ezen szakokban képviselőházunk szakérLőkkel nem igen dicsekedhetik: mig a ház jogászokban, íőkép tágabb, felületesebb értelmezés mellett, meglehetősen bővelkedik ; de mert az igazságügyi politika kérdéseihez, alaposb készültség nélkül is, könnyebb hozzászólni. Voltak ezúttal is felszólalások, reform nyilvánulások s ezek közt, szemben az előbbi éviekkel is, különösen kitűnt egy túl a dunai fiatal képviselő beszédje, mely lenyes tanúságául szolgál mind szakképzettségének, mind tapasztalati jártasságának igazságügyi állapotainkban. Azonban ennek constatálása vissza nem tarthat bennünket a csodálkozás kifejezésétől a felett, hogy ily kitűnő szakférfiú a legsürgősb reformot azon határozati javaslatban fejezte ki: hogy a minister polgárjogi törvénykezésben, a közvetlen szóbeliség rendszerének haladéktalan életbeléptetésére utasitassék. Mert az, ki nálunk jelenleg ily indítvánnyal lép fel, és pedig nem ex cathedra, hanem a parlamentben, felhiva a törvényhozást, hogy annak létesítését foganatositassa — az vagy nem bir alapos ismeretekkel jogéletünk összes tényleges körülményeiről, vagy nem akar számolni a lé tezo tényezőkkel, melyek a jogszolgáltatás érvényesítését uralják. Már pedig arról, ki apró részletekig ismeri az igazságügy administrátióját, ki az igazságügyministenum gyarlóságait, szegénységét találóan, hűn képes ecsetelni, ki oly jártas az alsó fórum gyöngeségeinek, elmaradottságának felismerésében, — arról feltételeznünk kellene. hogy kimeritően s részletesen, — nemcsak egyoldalulag — ismeri az összes erőket s feltételeket, melyek a jelen igazságszolgáltatásban tényezőkül szolgálnak, s a melyek egy egészen uj, jövőbeli rendszer létesítésénél sem mellőzhetők. Az, mi e szaklapban már számos év előtt kifejezésre talált, és számtalanszor ismételtetett, az most egész határozottsággal kimondatott a parliamentben is, t. i. hogy „a nemzet az igazságügyi reformokhoz kötött reményeiben nagyban csalatkozott" — hogy „a nagy változtatásokkal, miután aviticus intézményeinket ledöntöttük, patriarchális egyszerű gépezeteinket a zugba dobtuk, nagy áldozatokkal uj mechanismust, uj intézményeket teremtettünk — a hozott nagy áldozatok árán mit sem nyertünk ; meg nem nyertük azt, a mit kerestünk, t. i. lényegesen jobb igazságszolgáltatási állapotokat"; és „bogy igazságszolgáltatásunk miseriájának egyik kútforrása: azon szerencsétlen törvénykezési rendszer, mely minálunk a most is érvényben álló 1878. évi perrendtartás behozatalával rneghonositatott." Ennek beismerése azonban, mi a szabadon gondolkozó szakértők előtt régi dolog, távolról sem elégséges a dolgok megváltoztatására. A kérdés tehát az : mily utak és eszközök vezethetnek legbiztosabban, jobb, kielégítőbb komolyan megnyugtató igazságszolgáltatási állapotokhoz? Fájdalom! mi ezen reform eszközöket pusztán a .jelszavakban* véltük feltalálhatni. Mi nem rendszeres munkálatokkal, hanem Jelszavakkal4 akartuk szenvedő, beteges igazságügyi állapotunkat reformálhatni, meggyógyíthatni. Miután azon jelszónak: le a némettel, el az összes osztrák organicus törvényekkel, szervezettel s bírákkal,— a jogtéren is hűségesen eleget tettünk, s az anyagi s alaki jogban valóságos tabula rását csináltunk ; s miután a hatalom által teremtett provisorium jogszaki nyorxioruságaui is keresztülestünk — ujabb jelszót találtunk fel s ez : ,Egy uj perrendtartás' — mely az akkori codificatoraink nézete szerint tankönyvül(!V) is szolgálandott. — Ugyanakkor találtatott fel egy másik: a Semmit őszék — jelszava, melytől szintén az akkoriak csodás eredményeket vártak, s különösen azt, hogy előkészítője s alapja leend a közvetlenség létesítésének. — Ezután jelszóul kimondatott akinevezés rendszere, s a legalsó bíróságok reformja — mi máig sincs befejezve. — Egy pár év óta akir. tábla decentralisatiója — emlegettetik átalános gyógyszerül. Legújabban — miután a fentebbi kísérletek sikertelenek maradtak, miután azon jelszavak' tehetetleneknek bizonyultak az egésséges jogszolgáltatás elővarázsolására — ÍLItaláltatott egy ujabb jelszó s ez: a ,Szóbeliségtf vagy mint jogászaink nevezni szeretik: a közvetlea szóbeliség. 29