Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 27. szám

Budapest, 1879. kedd, április 8. 27. szám. Huszonegyedik évfolyam. Tartalom : A telekk. rendt. 4. §-szához.—Semm. plenáris határozat.— Hamis bankó készítés.—Keresk. döntv. Irodalom.—Kendeletek. Múlt napokban a január-marcziusi előfizetési időszak már lejárván,tiszf élettel felkérjük előfizetőinket, szíveskedjenek az előfizetés megújítása iránt mielőbb intézkedni. — JVagy köszönettel vennők, ha lapunk támogatói hatás- és ismeretségi körükben előfizetőink szaporítására közreműködnének. — Az év elejéről még teljes példányokkal szolgálhatunk. — Az előfizetési dij ezentúl is évnegyedre 2 frt, fél évre 4 írt, egész évre 8 forint. Észrevételek a telekk. rendt. 4. §-ának alkalmazása felett. (Vége.) Nem akarom itt vitatni, hogy felperes minő jogokat szerzett a nyilvános árverésen ? minő jogkövetkezménye van rája az árverés jogerőre emelkedésének? azt is mellőzöm, váljon minő jogkövetkezménye lehet alperesre annak, hogjr tulajdoni igény keresettel a közhírré tett árverési hirdetmény daczára törvényes idő alatt fel nem lépett? csupán azon egy kérdésre szorítkozom: „váljon ezen ügy a telekk. rdlás 4. §-ára való hivatkozással helyesen és az anyagi igazság követelményének megfelelöleg oldatott-e meg? Én határozottan merem állítani: „hogy nem*. A telekköuyvi rendt. 4. § -a^ a helyszínelés alkalmából felmerült csupán azon az úrbéri és az ezzel rokon viszonyokkól származott igények bejelentésének abbanhagyását és a tárgyalásbóli kizárását mondja ki, melyek az 1853. évi márczius 2-án kibocsájtolt nyilt parancs állal szabály< ózta Inak. A most idéztem n\ilt parancs 20-ik §-a pedig- világosan meghagyja, hogy: „Ideiglenes szerződések, valamint tisztán magánjogi haszonbér és zálogszerződések ezen nyilt parancs rendelete alá nem esnek.u Alperes ellenirata mellett 1. sz. a. felhívott,— másod és harmad bíróságilag helyben hagyott, alispáni- mint úrbéri bíróság ítéletének rendelkező részében a kérdéses bérföldekre vonatkozólag ez mondatik: „A 141 43 holdat tevő censuális földek mint tisztán magánjogi haszonbér szerződés tárgyai, az 1853. márcz. 2-iki nyilt parancs 20-ik §-a értelmében nem urbéri eljárás alá tartozandóknak bíróilag kijelentetnek, s igy felperes uraság tulajdon uri birtokának lenni kimondatnak." Alperes védelmének egyedüli oszlopában t. i. az 1. 2. és 3. sz. alatti urbéri ítéletekben tehát határozottan és végérvényesen ki levén mondva, hogy a kérdéses bérföldek nem urbéri természetűek, hogy ekkép azok az 1853. évi márcz. 2-án kell nyilt parancs halár ozmányai alá nem tartoznak,~ebböl folyólag.ezen szóban levő ügyre, mint nem urbéri természetű viszonybó származottra a tekk. rend. 4. §-a alkalmazást egyáltalában nem nyerhetett. És miután N. Tevelen a helyszínelés alkalmával az urbéri szabályozás iránti per már folyamatban volt, alperes apátságnak —ki, ismétlem már a helyszínelés előtt folyamatba tett urbéri perben a kérdéses bérföldeket, mint tisztán magánjellegű haszonbért szerződések alapján birtakat kérte magának kiadatni, —kötelességében állott a telekrend 3'. §-ában foglalt jogkövetkezmények terhe alatt igényét a hirdetményi határidő lejártáig bejelenleni, mit elmulasztván a következményeket tulajdonítsa önmagának. Ezekből kiindulva tehát határozott meggyőződésem, hogy a nagyméltóságú kir. Curia mint legfőbb torvényszék, midőn ezen ügyet a telekk. rend. 4. §-a alapján döntötte el — nagyot tévedett, hogy ne mondjam nagyot botlott. Ezek után még csak azon kérdést bátorkodom koczkáztatni, hogy miután felpesStern Ármin, az általa nyilvános árverésen megvett ingatlant meg nem kaphatja: a vételár pedig a jelzálogos hitelezők közt, — kiknek nagyobb része olyan, hogy tőlük az általuk felvett összeg beszedhető nem lesz — már felosztatott; miután az eljáró bíróság a telekkönyvek alapján járt el, és miután felperes Stern Ármin jő hiszemben vásárolta meg a kérdéses ingatlant —mindezek tekintetbe vételével, mondom, azon kérdést bátorkodom koczkáztatni: mikor és mi módon fog felperes pénzéhez jutni és ki fogja neki már eddig felmerült költségeit megtéríteni? Ezt a nagyméltóságú legfőbb törvényszék nem oldotta meg. És hová jut az eddig is oly mélyre sülyedt vagyonés jogbiztosság, ha a nyilvános árverésem vevőnek remegnie kell, mikép egy szép reggelen arra ébred fel hogy: „se pénz se poszt ó.Ci S z. János. A Semmitöszék teljes tanacsülési döntvénye. 1879. márczius 26. Ezen napon tartott plénumban következő nagy érdekű kérdés vétetett tanácskozás alá: Az országgyűlési képviselők lakbér illetménye képezheti-e a végrehajtás tárgyát ? Es erre elvi határozatul kimondatott: „Tekintve, hogy az országgyűlési képviselők lakbér illetménye sem a perrend 395—399. §§-szaiban, sem az 1876. évi XXXI. tezikk 1. §-szában a foglalás alól kivéve nincsen, — sőt ellenkezőleg az 1875. évi 1. tezikk 4. §. b. pontjának intézkedése annak lefoglalhalását nyilvánvalóan feltételezi-. „ennélfogva az orszáygyülési képviselők lakbér illetménye a foglalás alól kivettnek nem tekinthető." (5132. számhoz.) 27