Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 22. szám

86 lehetlenné vált, az arra alapított vagyon átruházás is hatályát vesztette, s az annak alapján átadott vagyon az átadóra illetőleg egyedüli örökösére visszaszáll." (1878. febr. 13. — 953. sz. a.) Kereskedelem jo$i döntvények. A legf. ítélösz éktől. Valamely élő állal vasúti (eladásánál a tulajdonos a szálUtó által kívánt s igényelhetett kiséret adást megtagadván, s onnan eredhető kárérti felelőséget magára is vállalván, — a bekövetkezett veszteségért kárt nem követelhet, midőn nem bi zonyitaiván,mikép az a szállító vétkességéből keletkezett, az vélelmezendő, hogy a veszteség a megtagadott kiséret hiányából eredeti. Miskolcy Barnabás — Wohl Albert mint az Alföld-Fiumei vasút igazgatója e. a bpesti V. ker. jbiróság előtt 237 frt kártérítés iránt pert indított. A jbiróság 1877. sept. 6. kelt Ítéletével felperest elutasította s a kerköltségeket kölcsönösen megszüntette; mert alperes a per soráu, szemben felperesi állításokkal, annak igazolására: hogy az elszállítás végett 3.sz. szerint feladott ló, a vasúti közegek ábal a szokott rendnek megfelelőleg tartósan bezáratott a saállitó kocsiba, — ta nukra hivatkozott; tekintve pedig, hogy ezen tanukkal bebizonyította a fenti körülményt, s ebből folyólag a'p. társulatot vétkes gondatlanság vagy egyátalában mulasztás annál kevésbé terhelheti, mivel a társulatnak az üzleti szabályok 40. §-szán alapuló jogosultsága folytán azon felhívásra, hogy felperes a ló mellé felügyelőt rendeljen, ez megtagadó nyilatkozatot tett, sőt a 3. sz. alattira vezetett kijelentésével a felmerülhető kárért, mely részben a felügyelet hiányából származhatik, kezességet vállalt, s ezzel alp. társulatot mindennemű kötelezettség alól felmentette, annál inkább mert az üzleti szab. 44. §. szerint szállításra elvállalt állatok elvesztéért a vaspálya társulat nem felelős. A bpesti kir. tábla 1877. riov. 12. — 4871. sz. a. az első ítéletet érdemileg helyben hagyta, következő indokolással. „Felperes elismeri, hogy a hatályára nézve általa meg nem támadott üzlet szabályok 40. §-szán alapuló jogához képest alperes a kérdéses ló feladása alkalmával felszólította őt arra, hogy az elszállítandó ló mellé kíséretet adjon; elismeri azt is, hogy a felszólításnak meg nem felelt, s hogy 3. sz. szerint kiséret hiányából netán származó kár viselésére magát kötelezte. — Miután pedig a keresk. törv. 425. §. 5. p. szerint alperes a 3. sz. alattiban foglalt kikötést tenni jogosítva volt, s felperes azt elfogadta; az idézett §. utolsó előtti kikezdése szerint pedig, a beállott veszteség a kiséret hiányából eredettnek vélelmezendő; és miután ezen vélelemmel s alperesi tagadással szemben, felperes annak bizonyítását, hogy a veszteség alperes vagy embereinek vétkessége által okoztatott, — hogy tehát alperest a 3. sz. alattiban foglalt kikötés daczára is felelőség terheli, — meg sem kísérelte, — őt keresetével elutasítani kellett." A legf. ítélőszék a kir. tábla ítéletét indokaiból helyben hagyta. (1878. marcz. 6. — 59. sz. a.) A biztosiló társulat, az előfordult tüzeset alkalmából, kártérítésié kötelezendő, ha bebizonyul, mikép a biztositolt fél, biztosítási dij kiegyenlítéséül szolgáló váltót, a társulat ügynökének, még a tüzeset előálta előtt átadta. Diamant Ignácz — ,Tisza4 biztosító társaság e. a debreczeni tszék előtt 7G9 frt tűzkár biztosítási összeg fizetésére pert indított. A tszék 1877. juu. 28. — 5938. sz. a. ítéletével alperes társulatot a keresetben elmarasztalta, felperes által leteendő főeskü feltétele alatt az iránt, hogy a 265 frt 38 kr. dij váltót (F.) alperes mindszenti ügynöke Kovács Antalnak a szegedi főügyn íkséghezi beküldés végett 1875. jan. 20. déli 12 óra előtt átadta. — Mert azon alp. kifogás, hogy a kereset Libásan intéztetett a társaság alelnöke ellen, figyelembe nem vehető, minthogy a keresetlevél küllapján a társaság bejegyzett czége ki van téve s alperes maga sem állítja, hogy nevezett alelnöknek s nem a törvény által kijelölt egyénnenk kézbesittetett volna a kereset 2-od példánya, a minthogy a vétbizonyitvány szerint csakugyan egyik igazgatónak kézbesittetett. Azon ellenvetése továbbá, hogy a követelés mint kártérítési igényből eredő, az E. alatti bizt. kötvényre vezetett feltételek' 20. §. érteiméhen elenyészett, felperes tagadásával szemben meg nem állhat; mert a feltételek 15.16. §§-nak a bejelenlés (3. sz.) s nem kifogásolt kár felvételi jkönyv (4. sz.) szerint kellő időben elégtétetett, sőt ugyanazon naptári év folyamán, az az 1S75. decz. 17kén beadott keresettel még a törvényes lépések is megtétettek, melynek alaki hiánybóii vUszautasitása e körülményen mit sem változtat. „Az érdembeni kifogás, hogy felperes a dij fizetéssel elkésett, a mennyiben a dij váltót csak 1875. jun. 20. — a kár napján adván postára, ezá'tal a feltételek 6. §-nak eleget tenni elmulasztotta. — figyelembe nem vétethetett; egy részt mert alperes ezen állítását saját okmánya az 5. sz. alatti levél megerőtleníti, mivel ebben a szegedi főügynök azt adja elő, hogy azon váltó Kovács Antal ügynök által s nem felperes által adatott postára 1875. jun. 20-kán; másrészt mert a 6. §. nem tartalmazza azt, hogy a kár napján teljesitett fizetés folytán a biztosítás érvénytelen lenne, hanem csak azt, hogy a biztosítás aznapi déli 12 órától kezdve csupán a délelőtt 11 óráig eszközölt ,bevallások' folytán érvényes, s további feltételül egyedül a kötvény kézhez vétele mellett a bizt. dijnak idejében leendő befizetése köttetik ki." A bpesti kir. tábla 1877. nov. 5. — 4711. sz. a. a tszék Ítéletét megváltoztatván, alperest a keresetben feltétlenül elmanií-ztalta. Indokok: „Annak megjegyzése mellett, hogy ezen per elbírálásánál a felek által igénybe sem vett főeskü általi bizonyítás alkalmazható nem volt — alperes feltétlenül marasztalandó; „mert azon ellenvetése, hogy felperesnek kártérítési igénye, részint a bizt. díjnak elkésve lett kiegyenlitése, részint a keresetnek elkésve lett megindítása folytán a kötvény feltételeinek 6. 12. §§. szerint elenyészett, — alaptalannak bizonyult, részint azért, mert épen az alperes által 5. sz. a. csatplt levélből kitűnik, hogy a biztosítási dij kiegyenlítése végett kiállítani kellett váltó alperes saját mindszenti ügynöke Kovács Antal által 1875. jun. 20-kán már postára adva a szegedi főügynökséghez beérkezett, — miből önként következik, hogy felperes azon váltót az 1875. évi június 29-kán csak esti 7 órakor történt tüzeset előtt már alperesnek, illetőleg ügynökénsk átadta, s igy a szerződésszerű kötelességének eleget tett; részint azért mert, a keresetnek 1876. decz. 30. lett