Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 22. szám

87 beadása a kártérítési igény elenyésztét maga után nem vonja, miután jelen esetben az 1875. 37. t. czikk, mint a tüz eset idejében még fen nem állott, alkalmást nem nyerhet; a kötvény különös feltételének 20. §. pedig, mely hivatkozással a 15. 16. §§-ra, csak is az ezen §§-ban emiitett, s még legnagyobb részt előleges peren kivüli intézkedésekre vonatkozik, a követelés per utjáni érvényesithetésére különös határidőt ki nem szab." A legf. ítélőszék a kir. tábla Ítéletét indokaiból helyben hagyta. (1878. marcz. 5. — 42. sz. a.) Az kinek birtokába vagy rendelkezése alá valamely tartozás, illetőleg arról szóló okmány nem jutott, megtartási joggal nem élhet. Watterich Arnold — Bekésy Mayer csőd tömege e. 1192 frt 96 k-r. erejéig gyakorlandó megtartási jog érvényesítése végett abpesti keresk. tszék előtt pert indított. A keresk. tszék 1877. okt. 12. — 81430. sz. a. felperest keresetével elutasiíotta s 15 frt perköltségben marasztalta, ügyvédje diját 30 — a perügyelőjét 15 írtban állapítván meg; „mert a keresk. törv. 309. §-sza csak a megtartási jog gyakorlatára, nem pedig a beszámítási jog érvényesítésére vonatkozik. — Felperes a megtartási jogot összetéveszti a beszámítási joggal. — A megtartási jog, mint a törvény által adott kézizálogjog, ingó dolgokat feltételez, melyek a hitelező testi birlalásában léteznek. Követelések és cselekmények nem tárgyai a megtartási jognak. Felperes tehát nem gyakorolhat megtartást az alperes csődtömeg vételár követelésére. A bpesti kir. tábla 1877. decz. 10. — 5705. sz. a. helyben hagyta az e. bírósági ítéletet; „mert a bíróság a jogi kérdés elbírálásánál, illetve a törvény alkalmazásánál, a felek előadásához kötve nincsen;" „mert a felperest terhelő tartozás, a fizetés elmulasztása által, felperesnek mint adósnak sem birtokába sem rendelkezése alá nem került, s ekként a vitatott megtartási jog, a keresk. törvény 309. §-ban megkívánt alap feltételt is nélkülözi.* A legf. ítélőszék a kir. tábla Ítéletét indokaiból helyben hagyta. (1878. marcz. 4. — 132. sz. a.) Csőd jogeset. Valamely közkereseti társaság ellen nyitott csőd nem akadályozza, hogy az után is egyik beltagjának magán vagyonára végrehajtás intéztessék, ha a csőd az azt elrendelő bírósági ítéletben, arra is kifejezetten ki nem terjesztetett. A jelen eset legelső, melyben a Semmitőszék fentebbi kérdésben i.határozatot hozott, melyet fontosságánál fogva szakközönségünk figyelmébe ajánlunk. — Az eset ez: ,Szeszler Adolf és fiai- czégű galgóczi s bpesti közkereseti társaság ellen csőd nyittatott. Annak egyik beltagja volt Szeszler Miksa is. — Ez ellen csőd nyitás után a nyitrai takarékpénztár részére 2000, 1200, és 1800 frt váltó követelések erejéig a nyitrai törvényszék 1877. sept. 20. kelt végzéssel biztosítási végrehajtást rendelt el — s foganatosítására a nagy-szombati jbiróságot kereste mag. Ezen végzést a csőd per ügyelő Szalovszky Gynla ügyvéd semm. panaszszal támadta meg. A Semmitőszék azt elvetette; „mert a nyitrai tszéknek 1877. sept. 12. — 19223. sz. a. kelt Ítélete szerint a csőd csak is „Szeszler Adolf és fiai" keresk. czég vagyonára nyittatott; ezen intézkedés nem állhat útjában annak, hogy a biztosítás a nevezett közkereseti társaság egyik beltagjának magán vagyonára elrendeltessék; miután a keres. törv. 97. §. értelmében a beltagok magán vagyona csak feltételesen szolgál a közkereseti társaság hitelezőiuek kielégítésére, — s ebből valamint a keres. törv. 23. §-ból folyólag, a csőd az egyes beltagok magán vagyonára csak akkor tekintendő megnyitottnak, ha ez iránt a csőd bíróság Ítélete kifejezetten intézkedik; s tekintve, hogy jelen esetben a felhívott ítélet csak is a czég vagyonáról szól, — a nagy szombati jbiróságnak 1877. sspt. 16. — 11583. sz. a. kelt s különben is csak egyszerű másolatban csatolt végzése pedig a biztositást szenvedett beltag magán vagyonára is kiterjedő csőd bírósági határoaatot nem pótolja — a semm. panasznak, mely egyebekben a perr. 298. §. zártétele, illetőleg a váltó elj. 92. §. szerint a biztositást foganatosító bíróságnál lett volna benyújtandó — helyt adni nem lehetett." (1878. marcz. 8. — 3020. sz. a. Hasonló 3019. sz. a.) Senimitöszékí döntvény. A gyám-gondnoksági (1877. 20.) törvényre vonatkozólag. A gyám gondnoksági törvény, hagyatéki ügyekben, a bíróságoknak jelenlegi perrend által megállapított illetőségét meg nem változtatván, ezen ügyekbeni eljárásra ne n a jbiróság, hanem a (örvényszék illetékes mindenült, hol azokban, azon törvény életbelépte előtt is a törvényszékek jártak el. UjPesten nem régiben Bajor Nándor s neje szül. Horváth Zsuzsanna meggyilkoltatván — hagyatékukra vonatkozólag a bpesti V. ke r. j bíróság és a bpesti tszék kötött illetőségi összeütközés merült fel. Az uj-pesti község előjárósága a haláleset felvételét, leltárat s hátramaradt végrendeletet a jbirósághoz beterjesztette. A jbiróság 1878. febr. 7. kelt végzésével azt határozta, hogy az iratok a végrendelet kihirdetése után törvényszerű eljárás végett a tszékhez mint arra illetékeshez áttétessenek —abból indulván ki: miképaz 1877. 20. t. cz. meg nem határozta, hogy a jbiróság vagy törvszék legyen-e a hagyatéki bíróság — a jbiróság teendőjéül csak a végrendelet kihirdetését tartván fenn; továbbá a perr. 583. §. szerint, ha ingatlan is van a hagyatékban, — mi jelen esetben csakugyan előfordul, — a hagyatéki eljárás a birtok bíróság által ejtendő meg; és eddigi gyakorlat szerint a jbiróság hagyatéki ügyeket nem is látott el, — az 18 7 7 - ki gyámsági törvény pedig a bíróságokra vonatkozólag a tkezési eljárást érintetlenül hagyta. A bpesti kir. tszék f. évi febr. 13-kán az összes ügyiratokat visszaküldetni rendelte a jbirósághoz, mert azokból kitűnik mikép elhalt Bajor Nándor s neje utolsó lakásukat Uj-Pesten tartották, mely község nem tartozik a főváros területéhez, — a tszék hagyatéki illetősége pedig a főváros területén, tehát a tszék helyén kívül eső községekre ki nem terjed ; és igy tekintettel a perr. 37. s 562. §§. rendelkezéseire, nevezettek utánni hagyatéki eljárás keresztülvitelére azon jbiróság illetékes, melynek területéhez Uj-Pest beosztva van; az idézett törvényszakaszok pedig az 1877. évi gyámsági törvény által vál22*