Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)
1878 / 21. szám
84 ződés megkötésekor annak egyik feltételéül elfogadtatott volna — nem is állítja. Már pedig alperesnek felperesi tagadás ellenében ezt kellene ' bizonyítani; mert az üzleti szabályok, habár kormányilag megerősitvék, törvény erejével, melyet mindenkinek ismerni kellene nem biruak; miért azok a feleket csak akkor kötelezhetik, ha tudomásukra hozatnak s a szerződés kiegészítő részévé válnak." „Az ügyérdemét illetőleg — a szakértők által igazoltatott, hogy ha oly évszak s időjárásban, milyenben a kérdéses sertés szállítás történt, egyetlen nyílt kőszén szállító vasúti kocsiban 25 hizott sertés helyeztetik el, s az a budai állomástól Ujszönyig 28 órán át szállitatik, — holott ily kocsiban legfeljebb 17 —18 serté-nek jut elég hely — azok szorult állása, a kocd szilárd, át nem lyuggatott oldalai folytán a légjárat hiánya, a nap heve, s egyébb körülmények oly állapotot idéznek elő, melyben azok nagyrészénck elhullása szükségkép bekövetkezik ; mig ellenben az emeletes sertés szállító kocsikban e veszély elkerülhető." „Miután pedig a szállító az elvállalt áruknak alkalmas jármüveken való elhelyezéséről s ily jármüveknek készletben tartásáról gondoskodni és szállítás tekintetében a rendes kereskedő gondosságát kifejteni tartozik; — s ennek elmulasztása esetében az azáltal okozott kár teljes megtérítésére kötelezhető: ennélfogva alperes stb. stb." „Továbbá azt, hogy a rendes kereskedői gondosság megtartatott, maga a szállítmányozó tartozik bizonyítani; alperes pedig azt, hogy a sertéseknek azon nyílt kőszén kocsikbani elhelyezése felperes jelenlétében s beegyezésével történt volna, mivel sem igazolta; de ha igazoltatott volna is — miután annak megitélése, hogy a jármüvek alkalmasak-e az áruk veszélytelen elszállítására, nem a feladó, hanem a szállítmányozó kötelessége s alp. társaság közegei által tartozott volna felperest az azon kocsikkal járó veszélyre figyelmeztetni — mi szintén nem bizonyittatott" stb. stb. A kir. tábla 1877. okt. 31. — 4326. sz. a. az első bír. ítéletet megváltoztatta, s felperest pereseiével elutasította, 59 perbeli s 15 frt felebbezési költségben is el marasztalván. Indokok: „A. keresk. törvény hatályba lépte előtt fennállott törvények a fuvarozó elleni kártérítési keresetek elévüléséről nem intézkedvén, az elévülési határidő a vaspálya vállalatokat illetőleg, az üzleti rendszabály által megállapítható volt. — Minthogy pedig felperes beismeri, hogy 1863. évben a 2. sz. a. üzleti szabályzat állott fenn; ennek 48. §-ban pedig a kártérítési keresetek beadására 1 évi határidő van megállapítva; minthogy továbbá az 1867. előtt fennállott vasúti üzlet, szabályzat az 1867. 16. t. cz. által továbbra is fentartatott; s igy azon állítást, hogy az 186Ü-ben már nem volt hatályban, illetőleg időközben megváltoztattatott, felperes tartozott volna igazolni, mit azonban nem tett; minthogy végre az illetékes felsőbb hatóság által jóváhagyott üzleti szabályzat, nemcsak a vaspálya vállalatra, hanem a szállító felekre nézve is kötelező erővel bír, — s annak egyes pontjait minden egyes fuvarozás alkalmával külön közölni nem szükséges, hanem vélelmezni kell, hogy az a feladó felek előtt is ismeretes felperest keresetével mint elévülttel elutasítani kellett." Felperes felebbezvén — A legf. ítélőszék a kir. tábla ítéletét indokaiból helybeu hagyta." (1878. febr. 26. — 21. sz. a.) Körrendelet a telekit, kivonatok hélyegmentességéröl hagyatéki ügyekben. Több telekkönyvi hatóság által kérdés tétetvén az iránt, hogy az 1877. XX. t. cz. 237. §-a értelmében, a hagyatéki leltárak felvételére hivatott községi jegyzők részére, a leltárhoz leendő csatolás végett kiszolgáltatandó telekkönyvi kivonatok, bélyegkötelesek-e, vagy pedig búlyegmentesen adandók-e ki? értesítem a (czimet:) hogy a kir. péüzügyminister urnák folyó évi január hó 26-án 4959. sz. a. kelt átirata szerint, a kérdéses telekkönyvi kivonatok bélyegmentesen kiállíthatok ugyan, azonban mulhatlanul szükséges, hogy ezen egyedül a hivatkozott törvényszakaszban jelzett hivatalos használat feltételezése mellett bélyegmentesen kiszolgáltatott telekkönyvi kivonatokban, az 1877. XX. t. cz. 237. §-ra való hivatkozás mellett, a kiállítás czélja az illetékszabályok 23. §-a értelmében a hitelesítési záradékban pontosan feljegyeztessék; — az ekként bélyegmentesen kiállított telekkönyvi kivonatok, a hagyatéki iratok között megőrzendők, s a feleknek semmi esetre sem szolgáltathatók ki. Budapest, 1878, február 8-án. — (3127. sz. a.) Perez el Béla. Ügyvédségtöli elmozdít futásról. Tudomásvétel végett értesítem a kamarát: hogy Hatala Ferencz kassai volt ügyvéd, a kir. Curia mint legfőbb Itélőszéknek mult évi november hó 6-án 7249. sz. a. kelt Ítélete szerint, hat havi börtönre ítéltetett, s az ügyvédkedéstöl elmozdittatott. Budapesten, 1877. január 18-án. — (1427. sz. a.) Az igazságügyminister rendeletébő 1. Kinevezések: a bpesti kir. táblához: 0 ef ner Ferencz pótbiró rendes bírónak — Klimko J. bpesti jbiró pótbirónak. Az igazságügyminister Manojlovics Radosláv Újvidéki szab. kir. város főkapitányát a nevezett város — K r a t k y Ferencz, Nagyszombat szab. kir. város kapitányát pedig Nagyszombat város területére békebirákká nevezte ki. Gyár fás László kézdi-vásárhelyi kir. törvényszéki aljegyzőt a marosvásárhelyi kir. főügyészséghez fogalmazóvá, S c h m i c h József pozsonyi kir. törvényszéki Írnokot ugyanoda irodatisztté és Kostyuk Péter nagy-szebeni kir. törvényszéki dijnokot ugyanazon törvényszékhez Írnokká nevezte ki Halálozások: Csáthy Károly köz- és váltóügyvéd, Debreczen városának volt főbírája, pénzügyi tanácsos és az erdélyi földtohermetesitési alap igazgatóságánál kincstári képviselő Budán f. hó 6-án 68 éves korában meghalt. — Edvilllés Gyula, magyar földhitelintézeti jogügyi előadó s ügyvéd, e hó 3-án meghalt tevékeny életének 58-ik évében. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt., félévre 4 frt., negyedévre 2 frt osztrák értékben. — Szerkesztői szállás: Józsefváros státió-uteza 32. sz. a. 2-ik em. Buda-Pest, Nyomatott 1878. KOCSI SÁNDOR-nál ország-út 39. sz.