Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 21. szám

83 keres, biróság az 1875. decz. 1. kelt min. rendelet 5. §. szerint nem illetékes." Felperes semm. panaszt adott be. A Semmitőszék azt elvetette s a költségeket kölcsönösen megszüntette ; „mert a kereset szerint alperes nem levén kereskedő, az pedig, hogy a kérdésbeni gabonát szállitás czéljából (ker. t. 258. §. 2. p.) szerezte volna meg, be nem bizonyitatván: a kereset alapját tevő ügylet alperest illetőleg keres, ügyletet nem képez, s azért az ebből származtató követelés a keres. elj. rend. 5. §. értelmében a keresk. biróság előtt nem érvényesíthető." „A költségek azért szüntetettek meg kölcsönösen, mivel a tárgyi illetőség megbirálására nem tartozó körülmények t. i. a felperes czég bejegyzése, és Kupferstick Antal megbizotti minősége felett vitatkoztak; az illetőség kérdését a per érdemével az Elj. rend. 11. §. világosszabálya ellenére helytelenül összezavartáks eszerint minden tekintetben perrend ellenesen jártak el." „A törvényszék pedig utasitatik, hogy az illetékesség kérdésében hozandó határozatait tüzetesebben indokolja, miután a j e 1 e n v é gzé sé b e n foglalt állitások halmaza a per rendszerű indokolást nem pótolja." (1878. marcz. 7. — 4079. sz. a.) A legf. Itélöszéhtöl. Az egyes részvényesehet illeti ugyan kereseti jog a közgyűlés határozatai ellen, de azon joggal nem bírnak, hogy az egész részvénytársaság irányában peren kivül tett birói intézkedéseket folyamodás utján megtámadhassanak; — mire csak maga a részvénytársaság lehel hivatva. A ,Marosvásárhelyi takarékpénztár' rész. vény társaság alapszabályainak módositása iránt folyamodott az ottani tszékhez. Am.-vá sár helyi tszék mint keresk. biróság 1876. nov.25.— 16047. sz. a. következő végzést hozott. Azon közgyűlési határozat törvényessége s alakszerűsége, melylyel az innen 1876. évi 3946. sz. a. visszaadott alapszabályok kijavítása eszközöltetett, — Hincs Miklós s 2 részvénytársa által megtámadtatván, s ez iránt az 1875. 38. t. cz. 174. §-hoz képest törvényes határidőn belől kereset adatván be, ezen kereset végérvényes elintézéséig a kijavítva előterjesztett alapszabályoknak kért megerősítése, a keres, czégbejegyzékbe bevezetése, és közzététele feletti határozat függőben tartatik; mert más különben a kereset elintézése előtt az alapszabályoknak a keres, czégjegyzékbe bevezetése, kihirdetése, s igy megerősítése, a jelzett 174. §-ban megengedett s fentebbiek szerint érvényesítetni is kivánt keresetet minden joghatályon kívülivé tenné. A kir. tábla — hová a takarékpénztár felfolyamodott 1877. marcz. 20. — 1393. sz. a. végzésével határozta : „Tekintve, hogy az egyes részvényesek által a keres, tör. 174. §. alapján érvényesített kereset a közgyűlési határozat foganatosítását fel nem függeszti— „az első bir. végzése, a mennyiben azáltal folyamodó részvénytársaság részéről 1876. évi 13130. sz. a. előterjesztett kérelem feletti intézkedés, Hincs Miklós s társai által beadott kereset jogérvényes elintézéséig függőben tartatni rendeltetett, — megváltoztatik, s a tszék utasitatik, hogy az előterjesztett kérelmet, s azt hogy az alapszabályok s a közgyűlés jkönyve az 1875. 37. t. cz. rendeletének s az 1876. évi 3946. sz. végzés szerinti utasításnak — megfelelnek-e? vizsgálat alá vegye s ez irányban ujabb határozatot hozzon." Ez ellen Hincs s részvényes társai semm. panaszszal éltek, melyet azonban a Semmitőszék 1877. nov. iíO. — 24029. sz. a. visszautasított; mert perenkivüli keresk. ügyekben, a keres. elj. rend. 38. 39. §§. szerint semm. panasz nem alkalmazható." Ezután Hincs társai felebbezésére — A legf. ítélőszék következő végzést hozott: „A ielen felebbezés, helyesebben folyamodás visszautasittatik ;u „mort eltekintve attól, hogy a neheztelt kir. táblai végzés folyamodóknak, saját előadásuk szerint — 1877. jun. 16-kán kézbesittetett, — a folyamodás pedig csak 1877. jun. 30-kán, — tehát az eljár, szabályzat 40. §-ban előirt 8 napi határidő után adatott be, — és igy elkésetnek mutatkozik; eltekintve továbbá attól, hogy a neheztelt másod bir. végzés nem véghatározat; az eljárás folyama alatt hozott végzések ellen pedig a szab. 40. §. szerint külön folyamodásnak helye nincs, — a felfolyamodás visszautasítandó azért is; mert folyamodóknak mint egyes részvényeseknek egyátalában folyamodási joguk nincs; minthogy az egyes részvényest illeti ngyan, a ker. tör. 174. §-hoz képest kereseti jog a közgyűlés határozatai ellen, — de nem illeti a jog, hogy az égész részvénytársaság irányában peren kivül tett birói infézkedéseket folyamodás utján megtámadhassanak; erre csak maga a részvénytársaság levén jogositva." (1878. febr. 18. - 88. sz. a.) Az illetékes felsőbb hatóság által jóváhagyott vasul üzleti szabályzat nemcsak a vaspálya válalatra, hanem a szállító felekre nézve is kötelező, s nem szükséges, hogy annak egyes pontjai minden szállítás alkalmával, az illető felekkel külön külön közöltessenek. Az elévülési határidő a kártérítési keresetekre nézve, a keresk. törv. életbelépte előtt, az üzlet szabályzat által megállapítható volt — Szigeti Sándor komáromi kereskedő — a Bécsben székelő ,Déli vasúttársaság' e. 1876. okt. 21. a bpesti váltó keresk. tszék előtt 452 frt káröszszeg fizetésére pert indított; melynek jkönyvi letárgyalása után — A keresk. tszék 1677. jul. 9. hozott Ítéletével alperest a keresetben elmarasztalta az esetre, ha felperes becslőesküt tesz arra: „hogy az általa 1869. május 7-kén Kőbányán vásárolt 25 hizott sertés mázsájának piaczi ára Ujszönyön s Komáromban 1869. május 9-kén 36 ftut tevén ki, — összesen 17 mázsa súlyú 8 darab sertésének a budai állomástól Ujszönyig eszközölt vasúti szállitás közben történt elhullása folytán, — miután azokért eleven állapotban összesen 612 ftot kapott volna, holott pedig az elhullás következtében ugyan azokat csak a B. alattiban kitett 160 ftért adhatta el — összesen 452 frt kárt szenvedett" — lényegileg következő indokokból: „Aeon alperesi kifogás, hogy a kereseti jog elévült, mellőzendő, mert a kereset 1876. okt. 21-kén — tehát a ker. törv. 390. 410. 422. §§. szerint kiszabott 1 évi elévülési idő eltelte előtt adatott be; mert a ker. törv. életbelépte előtt az ily keresetekre is kiterjedő 32 évi elévülési idő csak szerződésileg a felek megegyezésével volt rövidebre szabható; alperes azonban azt, hogy az üzleti szab. 48. §-ban kiszabott 1 évi határidő a szállítási szer21*