Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 19. szám

75 nyitásnak csak akkor van helye, ha a bizonyítás a döntő ténykörülményekre nézve más módon nem eszközölhető" stb. stb. A kir. tábla 1877. nov. 5. — 5340. sz. a. a keres, tszék Ítéletét megváltoztatta s alperest a kereset értelmében elmarasztalta; „mert jóllehet a közjegyzó'i tanúsítvány (B.) foglalta alperesi nyilatkozat, mint a keres. tör. 99. §. utolsó kikezdésében tartalmazott szabály ellenére felvett, tagadás esetében bizonyítékul nem szolgálhatott volna ; miután azonban alperesi részről kellő helyen t. i. az elleniratban kétségbe nem vonatott azon nyilatkozat valódisága, és az hogy azon nyilatkozat az alperes képviseletére törvényszerűen jogosított közeg által tétetett; ezen nyilatkozat tartalmából pedig, mely szerint alperes a bemutatott két betéti könyvecskére követelt fizetést az egyikre mint még le nem jártra, — a másikra — t. i. a kereset alapját képezőre nézve pedig csak az okból tagadta meg, mert arra felperesnek már kiegyenlítési összeg ajánltatott, — okszerüleg következik, hogy a kérdéses betéti könyvecskén alapuló követelésnek felmondása és lejárta a bemutatáskor, t. i. 1877. apr. 18-kán már bekövetkezett: ennélfogva alperesnek időelőttiségi kifogása elvetendő s a lejártnak beismert felperesi követelés megfizetésére alperes kötelezendő volt" stb. stb. A legf. ítélőszék a kir. tábla ítéletét indokaiból helyben hagyta. (1878. jan. 30. — 45. sz. a.) A késedelmes vevő ellenében az áru eladalása s ebből származó kár megtérítése érvényesítésének helye nem lehet, ha az eladatás nem azonnal az átvételi határidő után, az az erre következett napon eszközöltetett. — Ezen határidő utáni eladás a késedelmes vevő rovására történtnek, és ez az abból származott árkülönbözet megtérítésére kötelezettnek nem tekinthető. Neuman Salamon — Krausz J. bej. kereskedő e. 1877. jun. 20. a bpesti váltó mint keresk. tszék előtt 583 frt 56 kr. iránt pert indított. A keresk. tszék 1877. aug. 17. — 64933. sz. a. felperest keresetével, ugy alperest viszonkeresetével elutasította ; „mert felp. követelését azon különbözet képezi, mely az alperes által megvett liszt eladási ára, és ezen iszt nek alperes veszélyére történt eladásakor bejött vételár között mutatkozik." „Az alperes veszélyére eszközölt eladás azonban a törvény kívánalmának meg nem felel; mert akár a ker. törv. 351. — akár a 355. §§. alapján történjék is az, annak mindenesetre a 347. §. szerint vagy is akkép kell történni, hogy ha az árunak tőzsdei ára van, a tőzsdén — ha pedig nincs, — hiteles személy közbejöttével árverés utján adandó el. Előbbi esetben tehát, bár kinek közbejöttével történjék az eladás, a vevő veszélyére csak azon áron van jogosítva eladni, mely a tőzsdén az nap jegyeztetett; s így nemcsak az eladás ténye, de az az napi tőzsdei ár is igazolandó.* „A tőzsdei alkusz bizonyítványa, könyve vagy vallomása, miután az nem hiteles személy, csak más bizonyítékok kiegészítése által képezhet bizonyítékot; de akkor is csak az eladás tényét bizonyítja, s nem azt is, hogy az eladás törvénynek megfelelően tőzsdei áron történt. — Az alkusz utján történt eladásból bejött vételár tehát, ha csak az az napi tőzsdei árnak meg nem felel, árkülönbözet alapjául nem szolgálhat. Ezt igazolja az is, hogy a keres, törvény tervezetének 392. §-szában ily esetekre alkusz utjáni eladás hozatott javaslatba, de ez a törvénybe át nem ment azon indokból, mert a keres, törvény az alkuszt hiteles személynek el nem ismeri; és helyette a 347. §. szerint a tőzsdei ár, illetve árverés lett elfogadva." Miután pedig felperes maga állítja, hogy a liszt tőzsdei árfolyammal bir, s hogy az a tőzsdén (Mehl borsén) alkusz mellett adatott el; azt azonbau, hogy az eladás napján mi volt a lisztnek tőzsdei ára, nem bizonyítja, sőt nem is állítja, hogy a számitás alapjául vett vételár, a tőzsdén jegyzett ár lenne; pedig alperes tagadásával szemben, annak igazolása, hogy a liszt a tőzsdén, az ott jegyzett árban adatott el. felperest terhelné — És igy a tőzsdei alkusz közbejöttével történt eladást: alperes kárára s veszélyére történt eladásnak tekinteni, és ezen vételárt árkülönbözet alapjául elfogadni nem lehet — stb. A bpesti kir. tábla 1877. nov. 13. — 4809. sz. a. az 1-ső bir. ítéletet helyben hagyta — következő indokokból: „Ha bebizonyítható lenne is azon lényeges körülmény, hogy a felperes által alperesnek eladott liszt átvételének 1877. június közepéig, — és nem mint alperes állítja, 1877. május végéig kellett megtörténni; és ha alperes által nem igazoltathatnék is az, hogy a kereseti összeg nem nagyobb azon tőzsdei árnál, malylyel eladáskor hason minőségű liszt birt; még is felperest elutasítani kellett; „mert nem a keresk. törv. 336. §. 1. pontja alatt előirt módon járván el, — alperes kártérítésre nem kötelezhető.a „A keresk. törv. jelen esetre vonatkozó 352. §. értelmében ugyanis felperes, mint eladó, jogosítva volt a még át nem adott liszt árának fizetésével késedelmes alperes, mint vevő ellenében 1-ször vagy a szerződés teljesítését s a késedelmi kár megtérítését követelni 2-or vagy a kezei közt levő lisztet alperes rovására eladni s ebből keletkezett kára megtérítését igényelni 3-or vagy végre a szerződéstől egyszerűen elállani." Felperes tehát midőn a 2-ik pont alatt említett jogát véve igénybe, nem a szerződés teljesítését, hanem az általa foganatosított eladásból származó kárának megtérítését követeli, — a 356. §. 1. pontjához képest köteles lett volna a liszt átvételére kitűzött határidő, t. i. állításaként 1877. jun. 15-ke után a liszt eladását azonnal, tehát június 16-án eszközölni. — Már pedig saját előadása szerint felperes a lisztet csak jun. 18-kán s igy az előirt határidő után adván el, — az eladás a 356. §. 1. p. értelmében alperes rovására történtnek, — s alperes az abból származott árkülönbözet megtéritésére kötelezettnek nem tekinthető. „Azon körülmény, hogy felperes a közjegyzői tanúsítvány szerint alperest a lisztnek 48 óra alatti átvételére oly figyelmeztetéssel hivta fel, hogy különben ellene mint késedelmes ellen törvény adta jogával fog élni, — nem szolgálhat alapul arra, hogy alperes a követelt árkülönbözet megtéritésére kötelezettnek tekintessék; mert azon okmányban tanúsított eljárás, csak akkor bírna a ker. t. 355. §-hoz képest nyomatékkal, ha felperes szerződés teljesítési perrel lépett volna fel, — mig jelen esetben, midőn a foganatosított eladásból keletkezett árkülönbözet követeltetik, — azon okmány figyelembe nem jöhet, — miután azáltal az szándokoltatik igazoltatni, hogy a ker. t. 354. §. rendeletének elégtétetett. — Ugy de itt a 354. §. — a 355. §. határozott rendelkezéséhez képest alkalmazást nem nyerhet; mert a szerződés *6T