Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 19. szám

74 tetvén, ennek megtartása után észrevételezésükre határnap ki nem tüzetett ; pedig a szemle jkönyvbó'l kitünó'Ieg, akkor az észrevételük előterjesztésére tér nem engedtetett. Midőn pedig a szemle folyamában oly ténykörülmények merültek fel, melyek ha észrevételeikkel megvilágitatnak, arról győzhették volna meg a biróságot, hogy felperes könyveinek legkisebb bizonyerőt sem lehet tulajdonítani. A Semmi tő szék azt elvetette; „mert a kereskedelmi per eljárást szabályozó rendelet 26. §-sza a perr. 210. s 220. §§-ra vonatkozik; — ellenben ezen törvénynek a kereskedői könyvek megvizsgálása körüli eljárást szabályozó 177. §. s további szakaszait nem érinti. — Ezek szerint azonban a könyvek megvizsgálása után külön észrevételezési tárgyalásnak helye nincs, — hanem a felek megjegyzései, kivánalmai, s kifogásai magába a szemle jkönyvbe felveendők, mi a jkönyv tanúsága szerint jelen esetben meg is történt." (1878. febr. 27. — 3458. sz. a.) Két bej. czég közölt fenálló üzleti összeköttetés folytán, bizonyos váltó behajtására s óvatoltatására adott s elfogadott megbízás keresk. ügyletnek tekintendő, melynek nem teljesítéséből eredt kár megtérítésére intézett kereset a kereskedelmi illetőség alá tartozik. A ,Felső magyarhoni első zálogkölcsön intézet' Kassán — a ,Magyar által, földhitel részvénytársulát e. Budapesten — 900 frt kártérítés iránt 1877. nov. 28-kán a bpesti kir. tszékhez keresetlevelet adott be azon alapon, mert alp. társulatot, melylyel üzleti összeköttetésben állott 1874-ben A. levél szerint megbizta, hogy a B. alatti váltót váltsa be, illetőleg óvatolja, — mit teljesiteni C. szerint meg is igérte; azonban D. levele szerint ezen váltót, az óvás kivételi idő lefolyta után, az óvásközlést tanúsító okmányok nélkül visszaküldötte; — a hozzá ez iránt intézett felszólításra azt válaszolván E. szerint, hogy az óvás felvételét hibából elmulasztotta. Ezen váltón pedig az egyedül vagyonnal biró egyén a forgató Saad L. volt, ki azon mulasztás folytán minden kötelezettség alól menekült; az elfogadó Poszner Grábor tönkrejutván öngyilkos lett, — a kiállító Adler Simon csődbe eset; s igy a váltó behajthatlanná vált. Alperes kifogásolta az illetékességet. A bpesti kir. tszék 1*478. jan. 15. kelt végzésével illetőségét megállapította. Mert felperes kártérítési keresetét arra állapítja, miszerint 6 alperest a váltó beváltásával, esetleg óvatoltatásával megbizta, alperes pedig azt elmulasztotta s igy a váltó behajthatlanná vált. — Miután a keresetlevélben előadott megbízás adása s elfogadása a bizományi ügyletnek a keres. törv. 368. §-ban körülirt ismertető jeleivel nem bir, — de az átalában annak 258. 259. 260. §§-ban kereskedelmieknek nyilvánitott ügyletek közzé sem sorolható; s igy az abból kifolyó keresetre a keresk. tszék illetősége az elj. rend. 5. 6. §§. szerint ki nem terjed. Alperes semm. panaszára — A Semmitőszéka bpesti tszék illetékességi végzését megsemmisítette (297. §. 4. p.) s azt illetéktelennek kijelentette; „mert a kereset két bejegyzett czég közt fennálló kereskedelmi üzleti viszony és összeköttetés folytán adott s elfogadott megbizásnak nem törvény — s kötelezettség szerű teljesítése folytán felmerült kár megtérítését tárgyazza; mely ügylet a keresk. üzlet folytatásához tartozván, — a ker. törv. 260. és 383. §§. rendelete alá esik;" „következve ezen ügy elbírálására a ker. elj. rend. 5. §. 2. p. értelmében csak a keres, tszék lehet illetékes." (1878. febr. 27. - 2892. sz. a.) A legf. ítélöszéhtöl. Az idöelötliség kifogása elvetendő s a fizetési kötelezettség megállapítandó, midőn az illető bank valamely betéti könyvecskére a fizetést csak azért tagadta még, mivel arra már kiegyenlítési összeg ajánltalolt, — miből mind a betéti könyvecskén alapuló követelés lejárta, mind felmondása a bemutaláskor — okszerűen következtethető. LenczLambert pesti kereskedő — a ,Budai keres, s iparbank' felszámolásban levő czég e. 1200 frt betéti tőke kifizetése iránt 1877. május 22. a bpesti váltó mint keresk. tszék előtt pert indított. A keresk. tszék 1877. jul. 57982. sz. a. ítélettel felperest elutasította s 40 frt perköltségben marasztalta — következő indokokból: „Alperes alapszabályainak a betéti könyvecske (D.) második lapján is foglalt s a betéti tőkék visszafizetésére vonatkozó része szerint a betéti tőkék, vagy a betéti könyvecske czimlapján jelölt kölcsönös megállapodás szerint, vagy felmondási időre, mely 1000 fton túl 60 napra van szabva — üzetetnek vissza." „Felperes azt, hogy alperesnek vagy az egyik vagy a másik feltétel alatti fizetési kötelezettsége, —aD. a. betéti könyvecske czimlapján olvasható, de a keresetnek alperes részére kézbesített példányához mellékelt 2. sz. a. másolaton elő nem forduló ezen tétel: „fizetendő 1877. apr. 15." — szerint e napon beállott s a kereseti követelés lejárt volna, — alperes tagadása ellenében nem igazolta. — Ugyanis felperes azt, hogy a jelzett fizetési nap egyességileg lett volna megállapítva, — nem is állította ; azt pedig hogy a kellő felmondás megtörtént, az A. alattira vezetett bekeblezési végzéssel, a B. a. közjegyzői okirattal, a válaszban König L. alperesi pénztárnok személyében leteendőleg kinált főesküvel, s a pénztárnoknak a felmondás elfogadására jogosultságát illetőleg, a végiratban kinált főesküvel kívánja igazolni." „A szövegéből kitünőleg a B. közjegyzői okmányból merített indokolással ellátott végzés e. alperes 3. sz. szerint felfolyamodván, — az alperes hallgatag beismerése szerint is eddigelé jogerőre nem emelkedett; s igy a felmondást bizonyító közokmánynak nem tekinthető." „Az 1877. apr. 18. kelt (B. a.) közjegyzői tanusitványnyal sincs a felmondás igazolva; mivel ezen okmány szerint a kitett napon a bank igazgatójának s titkárjának lett 2 darab — s ezek közt a kereseti betéti könyv kifizetés végett bemutatva; és ezek nyilatkozata, melyben különben a szabályszerű felmondás elfogadása kifejezetten nem foglaltatik, — alperesre nézve kötelezőnek nem tekinthető; mivel alperesnek a felperes által hallgatag beismert kijelentése szerint, a mondott időben alp. bank már felszámolás alatt állott, s igy akkor az alperest kötelező cselekményre jogosított képviselők nem a nevezettek, hanem a felszámolók voltak; azt pedig hogy a felszámolók közzé a ker. törv. 203. §. szerint az okmányban megnemnevezett igazgató is tartoznék, — felperes nem is állította." „Végre a felmondásra bizonyítékul ajánlott főesküre vonatkozólag - a perr. 221. §. szerint eskü általi bizo-