Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 13. szám - A váltótörvény 29-ik §-ról

Budapest, 1878. péntek, febi\ 15. 13. szám. Huszadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: A váltótörvény 29. §-sza. — Kereskedelmi és Semmitőszéki döntv. ^ A váltótörvény 2í>-ik §-ról. Alig van az uj magyar váltótörvénynek csak egyetlenegy §-a is, mely annyi félreértésnek és balmagyarázatnak lett volna kitéve, mint annak 29 ik §-a. E §. a biztonság hiánya miatti viszkeresetről szól s annak eseteit állapítja meg. így hangzik: „Ha a váltó egészben vagy részben elfogadtatott, biztonság hiánya miatt viszkeresetnek csak akkor van helye: 1. ha az elfogadó csőd alá jutott; 2. ha az elfogadó ellen a váltó elfogadása, illetve kiállítása után valamely pénzbeli tartozás miatt a végrehajtás siker nélkül megkísértetett. Ezen esetekben a váltó birtokos és minden forgató, ha óvással igazolja, hogy az elfogadótól biztosítást nem nyert, s hogy az elfogadás a váltón kijelölt szükségbeli utalványozottak által nem teljesíttetett, ugy az eló'zőktől, mint magától az elfogadótól biztositást követelhet." E szerint ugyanis biztonság hiánya miatti viszkereseteknek az elfogadott összeg erejéig a következő feltételek mellett van helye az előzők ellen: a) ha a váltó egészben vagy részben elfogadtatott; b) ha a váltótörvény idézett §-ának 1. és 2. pontjában megállapított esetek az elfogadóra nézve bekövetkeztek; c) Ka biztos'.tás az elfogadótól a váltótörvény ugyanazon (29.) §-4nak 1. és 2. pontjában megállapított bizonytalansági esetek valamelyikének bekövetkezte után sikertelenül kéretett; dj ha az, hogy az elfogadó biztositást nem adott, óvással igazoltatik. A hivatkozott §. azonban nemcsak az előzök, hanem az elfogadó elleni biztositási kereset feltételeit is megállapítja, s épen ezen része az, mely annyi balmagyarázatnak, helytelen értelmezgetéseknek van, nemcsak a gyakorlati, hanem még a tudományos életben is; kitéve. A kérdés ugyanis ez: melyek azon feltételek, melyek ha bekövetkeztek, az elfogadótól az elfogadott összeg erejéig biztositást követelhetni? A következők: „1. ha az elfogadó csőd alá jutott; 2) ha az elfogadó ellen a váltó elfogadása illetve kiállítása után valamely pénzbeli tartozás miatt a végrehajtás siker nélkül megkísértetett." (Váltótörv. 29. §.) Minthogy azonban a törvény emiitett §-a további folytatásában igy szól: „Ezen esetekben a váltóbirtokos és minden forgató, ha óvással igazolja, hogy az elfogadótól biztositást nem nyert, s hogy az elfogadás a váltón kijelölt szükségbeli utalványozottak által nem teljesíttetett, magától az elfogadótól biztositást követelhet" — még mindig kérdés marad: váljon ez elfogadó elleni biztonság hiánya miatti keresethez szükséges feltétel-e a már kért biztosítás megtagadását igazoló óvás is? A törvényt szó szerint véve, azt kell felelnünk, hogy igenis, az elfogadótól mar kért biztosítás megtagadását igazoló óvás az elfogadó elleni biztonság hiánya miatti keresetnek szintén egyik feltétele. Némelyek, a többek közt dr. Plósz is, ebben bizonyos ellenmondást látnak. Plósz, „A magyar váltójog kézikönyve" czimü müve 43. §-ának 3-ik pontjában, e kérdésről igy szól: „ . . . . teljes biztossággal azt lehet mondani, hogy az elfogadó irányában az óvás nem szükséges De a törvény, midőn az óvást megkívánja, nyilván önmagával is ellentétben áll, mert az óvásnak az elfogadó irányában nem lehet egyébb czélja, mint igazolni, hogy a biztositás tőle sikertelenül követeltetett; de, ha az elfogadó csak óvás után tartozik biztosítani, akkor az óvás előtti követelés nyilván alaptalan és akkor az óvás az elfogadó ellen csak azt igazolja, hogy ő ezon alaptalan követelésnek eleget nem tett, azaz, hogy akkor teljesen jogosan cselekedett, de azért, sőt ép azért, midőn ez be van ellene bebizonyítva, mégis biztosítani tartozik." Bár mennyire tiszteljem is mások véleményét; bár mennyire fölöttem állónak tartsam is dr. Plószt nagy tudományáért, de ezen véleményét s okoskodását el nem fogadhatom. Az. hogy a törvény az elfogadó elleni biztonság hiánya miatti keresethez az elfogadótól már kért biztosítás megtagadását tgazoló óvást is nélkülözhetlen feltételül tűzi ki, kétségtelen. Schwartz auf Weisz áll. Azt tehát, hogy az elfogadó elleni biztonság hiánya miatti keresethez óvás nem szükséges, a magyar váltótörvény szempontjából állítani nem lehet, nem szabad. Ellenmondás azonban, véleményem szerint, a hivatkozott § ban ennek daczára sem forog fen. Amit annak mondanak, az csak is látszólagos. Az én értelmezésem szerint ugyanis, a váltótörvény 29. §-a az elfogadó elleni biztosítás kérésnek két útját ismeri: a peren kivüli utat; s a per útját. Mindkettőre a jogot: az elfogadótól az elfogadott összeg érejéig biztositást követelni, bizonyos, a törvényben megállapitott, feltételek bekövetkezése adja meg. Arra, hogy a váltóbirtokos az elfogadótól, biztonság hiánya miatt, az elfogadott összeg erejéig, peren kívül, biztositást kérhessen, a váltótörvény 29. §a szerint szükséges, hogy: a) a váltó egészben vagy részben elfogadva legyen; b) hogy ama feltételek valamelyike, melyek a váltótörvény ugyanazon §-nak 1. és 2. pontja alatt megállapít vák, az elfogadóra nézve beállott. Arra azonban, hogy az elfogadótól az elfogadott összeg erejéig váltóper utján biztositás követeltet-