Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 7. szám

26 letkeztekor a gácsályi 112. sz. telekjkben foglalt ingatlanok képezték attyának birtokát azon arányban, a mint azt felperes a keresetében elősorolta. — Ezen elajándékozott birtokot a szakértők az 1876. évi jan. 31-kén megtartott szemle alkalmával összesen 2278 frt 98 krra becsülték, a minek Y4-de vagy is 56D frt 74/2 kr. volt felperesnek kötelesrészül odaítélendő." „Ezen összeg után id. Rápolty J. halála napjától késedelmi kamatot is kellett felperes részére itélni, mert az örököst az örökség haszna is rendszerint megilleti az örökség megnyíltától fogva, — és alperes kinek tudnia kellett, hogy az ajándékozás által felperes törvényes osztályi észében megsértetik, — jóhiszeműségére nem hivatkozhatik." (1878. január 9. — 11550. sz. a.) Semmi tősz oki döntvények. A szerződésre, illetőleg annak teljesítésére s abból ki folyó viszonyokra nézve felmerülendő vitás kérdéseket illetőleg választott bíróság köttetvén ki, — de a szerződés nem teljesítésének esetéről gondoskodva nem levén, a válosz'otl bíróság kikötése a nem teljesítésből származó kártérítési keresetre, mint a mely a szerződésben előre nem látott lényen alapszik, — alkalmazást nem nyerhet. Tarnóczy Gusztáv — Ivánkalmre és Zsigmond e. 70,871 frt 23 kr. kárösszeg megtérítésére pert indított a szerződésileg kikötött választott bíróság előtt, melynek elnöke H or váth Boldizsár,— bírái Paczolay János, Antal Gyula stb. stb. Ivánka Zsigmond kifogásolta az illetékességet — de a szabályszerüleg alakult választott biróság azt elvetette. Ez ellen semm. panaszt adott be — A Semmitőszék annak helyt adva, a megtámadott végzést megsemmisítette (297. §. 3. p.) — a választott bíróságot mindkét alperes irányában illetéktelennek nyilvánította, s a keresetlevelet felperesnek visszaadatni rendelte. Okok: „Minden szerződés szoros magyarázatu levén, abból a szerződő felekre sem több jog, sem több kötelezettség nem háramlik, mint a mennyi a szerződés rendelkezéseiben fogloltatik, vagy azokból oki összefüggésnél fogva, vagy törvény szerint szükségkép folyik." „A jelen esetben a felek a szerződési pontozatok XVII. pontjában megállapították ugyan, hogy a szerződésre s abból folyó viszonyokra vonatkozólag felmerülendő vitás kérdéseket választott biróság tárgyalja s intézze el; a per tárgyát azonban nem oly vitás kérdés képezi, mely a szerződés valamely pontjára, vagy a pontozatokból folyó viszonyokra vonatkoznék." „A pontozatok XIX. pontjában a haszonbérelt birtok s összes tartozékainak átadása iránt intézkednek a szerződő felek; arról azonban, hogy azon esetben ha az átadás vagy átvétel egyik vagy másik fél hibája miatt meghiúsul, a jogaiban sértett félnek a szerződés teljesítését, vagy e helyett teljes kártérítést legyen e joga követelni, — a pontozatokban rendelkezés nem foglaltatik." „Nem levén tehát a pontozatokban a szerződés nem teljesítésének esetéről gondoskodva, — a perr. 469. §. szerint, mely megkívánja, hogy a válásztott biróság iránti szerződésben a per tárgya tüzetesen kijelölve legyen, a jelen kártérítési keresetre, mely a pontozatokban előre nem látott tényen alapszik — a pontozatok XVII. pontja alkalmazást átalában nem nyerhet, •— a miért a semm. panasznak helyt adni stb. kellett azért, mivel panaszkodó ellen, a mennyiben szükséges, mint kiskorú gyermekeinek törv. képviselője e. is — intéztetvén a kereset s ő a megtámadott végzés elleni panaszát a perr. 53. §. d. p. következve a 297. §. — a 304. §. szerint hivatalból is figyelembe vehető 3. pontja alapján emelvén, — ez esetben a perr. 50!). §. szerint a vál. biróság határozata e. semm. panasznak helye van; és mert az illetőségi kérdés eldöntésénél nem a pernek lehető kimenetele, hanem egyedül az illetőségi szabályok jöhetvén tekintetbe, — miután a keresetlevél szerint az, miszerint panaszkodó a perben mint kiskorú gyermekeinek törv. képviselője ia érdekelve van, — kétséget nem szenvedhet, hogy ezen esetben a perr. 53. §. d. p. szerint a rendes birói illetőségtől az 52. §. b. pontjában engedett eltérésnek helye nincs; végre mert a követelés alapját mindkét alperes ellen és a különböző minő égben idézett 2-od r. alperes e. mindannyi minőségben egy jogalap képezvén, — habár panaszkodó alperes ki fogásai bau azt, miszerint a pont. XVII. p. jelen pertárgyára nem alkalmazható, fel nem hozta, azt mindamellett a semm. panasz alapos eldöntése czéljaból vizsgálat alá venni s ennek eredményéhez kérést a vál. bíróságot mindkét alperesre nézve illetéktelennek nyilvánítani kellett." (1877. decz. 27. - 26010. sz. a. ref. Babos Kálmán.; Hivatalbóli semmiséget képez, ha két különböző személy ellen, különböző jogalapokon egy felhívási keresel adatván be, az egyik fél a számadási kötele-ettséget tagadásba vette s a másik a számadást beadta, — a biróság még is utóbbira nézve is nem az ügyérdemében, hanem a kötelezettség kérdésében végzésileg /tatarozott. K ál már József Temesmegye tiszti ügyésze mint a megye által kezelt hagyatékok hivatalbóli képviselője — Tóth Ádám és Szabó Istvánná előbb özv. Tóth Lidi a e. 602 frt 50 kr. és 195 frt 90 kr. iránt számadástételre felhívási keresetet inditot a temesvári tszék előtt. A tszék 1877. marcz. 3. kelt végzésével ezen még 1856-ban elhalt Tóth Pál hagyatékára vonatkozó ügyben felhívottak irányában a fent kitett összegekig a számadási kötelezettséget megállapította. A bpesti kir. tábla hová 2-od r. alperes felebbezett — ez ügyet hivatalbóli semmiség alapján felterjesztette. A Semmitőszék a temesvári tszék végzését az egész eljárással együtt hivatalból megsemmisítette (297. §• 14. 15. p.)/ „tekintve, hogy a két különböző személy ellen és különböző alapon egy felhivási kereset adatván be, ennek folytán Szabó Istvánné a számadásrai kötelezettség tekintetéből tagadólagos nyilatkozatot —Tóth Ádám pedig számadásokat nyújtott be, a biróság mindamellett utóbbi alperest illetőleg ís nem az ügyérdemében, hanem a már meghaladt számadási kötelezettség kérdésében határozott ;" „és tekintve, hogy a számadási per adatai szerint Tóth PAl után nagykorú örökösök maradtak, és ezek valamint özvegye is még életben vannak: ezek képviseletében pedig a tiszti ügyész fellépni jogosítva nincsen; de a kiskorúak törv. képviselőjének mellőzése indokolva épen nem lett; így felperes a Tóth Pál hagyaték nevében törvényes megbuás néikül járt el." (1877. decz 18 — 24227. ez. a.)